Papírból nem lesz iskola

Adminisztrálni nem szeretünk - az átlagembernél már az éves adóbevallás, a különböző űrlapok kitöltése is kiüti a biztosítékot. Node mi a helyzet azokkal, akiknek több osztálynyi gyerek hiányzásait, jegyeit, pótlásait, feleleteit, előremenetelét kell rögzíteniük - amellett, hogy jutnia kell még egy kis időnek az oktatásra, nevelésre is.

„Egy egész esőerdőnyi fát vágunk ki a reformok óta” - ez Judit első mondata, amikor az adminisztrációról kérdezem. Két és fél évtizede dolgozik tanítóként – látott ő már rengeteg naplót, készített számtalan kimutatást és értékelést, de annyit soha, amennyit mostanában. Panaszaival nincs egyedül – és elég csak végignézni a Főpolgármesteri Hivatal által rendelkezésünkre bocsátott ellenőrzési listát ahhoz, hogy belássuk: bizony pedagógus és tantestület legyen a talpán, akinek az adminisztráció mellett még jut ideje a gyerekekre is.

Mert bizony ahhoz, hogy az istenadta normatíva megillesse az iskolát, bizonyítani is kell, hogy annyi és olyan gyerek jár oda, aki után kiérdemli az intézményt a pénzt. Rendben kell hát tartani a törzslapokat, bizonyítványokat, a bizonyítvány másolatokról kiadott nyilvántartást, a beírási naplókat, a diákigazolványokkal kapcsolatos dokumentációt, a tanulói jogviszonnyal kapcsolatos dokumentációt – és megannyi más papírt, kitöltendő rubrikát.

Nagy naplót kerít a dolognak

Ezek közül csak az egyik az osztálynapló, amely Judit szerint nem éppen a javára változott az utóbbi években. „Régebben egy lapon három gyerek neve is elfért – az arány mára megfordult: egy gyerekhez három oldal tartozik, ezeken kellene értékelni őket, de ahhoz hogy mindent kitöltsünk, már szeptemberben el kellene kezdeni a munkát.” Hasonló problémák vannak a félévi, év végi szöveges értékelő lapokkal is. Az iskolák ugyan kaptak számítógépes programokat, amelyek az illetékesek szerint alaposan megkönnyíti a tanerők dolgát.

A gyakorló tanítók azonban ezekkel is alaposan megküzdenek – Juditék iskolájában például kiderült, a program által szerkesztett anyag nem fér rá egy oldalra. Amikor problémájukkal megkeresték az illetékest, azt a választ kapták – húzzák meg a szöveget, melynek – ne feledjük – elsődleges célja az, hogy a részletekbe menően elemezze a kisdiák teljesítményét.

Akkor sincs azonban vége a munkának, ha sikerül formába önteni és kinyomtatni az értékeléseket. A diákhoz kerülő példány mellett ugyanis egynek bele kell kerülnie a naplóba, egynek az iktatóba – a dokumentum iktatási számát pedig ugyancsak fel kell tüntetni az osztálykönyvben az adott gyermek neve mellett.

Ejnye

Mert ha mindez nem így történik – ha az iskola nem jegyzi rendesen a diákokkal, alkalmazottakkal, pedagógiai programjával kapcsolatos részleteket, akkor könnyen pórul járhat. A fenntartó – amely általában a városi, községi önkormányzat -, de akár az Oktatási Hivatal is az iskola fejére koppinthat. Az előbbi csupán fegyelmi eljárással jelezheti rosszallását, míg az utóbbi ellenőrei akár egymillió forintra is megbüntethetik az intézményt – ezzel pedig igazán nem játszhatnak az iskolák – adminisztrálnak hát rendesen.

Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője szerint azonban mindez nem elfogadható. „Az adminisztráció az oktatástól-neveléstől – az oktatási intézmények elsődleges feladatától veszi el az időt. A pedagógusok nagy része ráadásul nem is elég képzett ezek ellátásához. Ilyen például a pedagógiai program illetve a helyi tanterv megírása.” Kerpen is kiemeli a szöveges értékeléssel a tanárokra háruló terheket és elmondja azt, amivel más megkérdezetteink is egyetértenek: azok a szülők, akik értelmezni tudják a szöveges értékelést, azok amúgy is eleget foglalkoznak gyermekükkel. Akiknek pedig nem mond semmit – azok általában arra kérik a tanítót, fordítsa le nekik jegyre mindazt, amit tíz sorban kifejtett.

Egy vidéki középiskola igazgatója azt is kiemeli: nem csupán a pedagógiai, de a gazdasági ügyekben is jártasnak kell lennie annak, aki talpon akar maradni a kimutatások, listák és adatok sűrűjében – arról már nem is beszélve, hogy az aktuális jogszabályokkal is tisztában kell lennie az igazgatónak – felkészülvén arra az esetre, ha egy szülő vagy diák valamiért az ombudsmanhoz fordulna.

Az igazgató azt is hozzáfűzi, bár az elektronikus napló elvileg segít ezeknek a kimutatásoknak az egyszerű kezelésében – a gyakorlatban a szoftver (akárcsak a szöveges értékelést leegyszerűsítő program) nem is annyira hatékony. „Most, cikluszáráskor szembesültünk azzal, hogy nem is annyira jó a rendszer – nem egyszerűsítette meg a dolgunkat annyira, mint amennyire abban bíztunk.”

Ki lesz így problémás?

Külön kis füzetecske – egyéni fejlesztési terv – dukál a sajátos nevelési igényű gyerekeknek. A kiadvány majd húsz oldala a fejlesztésben résztvevő pedagógusok, szakemberek munkáját hivatott koordinálni – részletesen rögzíteni, ki, mikor, mit tett a kisdiák fejlődése érdekében és milyen további teendők vannak még a gyermekkel. „Ha a pedagógusnak van esze és egy kicsit kevésbé elhivatott a kelleténél, akkor senki sem lesz problémás” - fűzi hozzá Judit. „Korábban a tanerő beírta a naplóba, hogy milyen órát tartott, kinek – ma már ez sem ilyen egyszerű.”

Ahogy a napközis tanár munkája sem. „Megemelték a napközis csoportok minimum létszámát is – míg délelőtt húszan-huszonnégyen ülnek az órákon, a délutáni foglalkozásokra akár harminchat gyerek is begyűlhet” - mondja a tanítónő. A napközis tanárnőnek pedig nem csak hogy kordában kell tartania a gyerekeket és figyelnie kell arra, hogy adott diák a megfelelő időben elmenjen furulyázni, sakkozni vagy balettozni – de még dokumentálnia is kell mindezt. Ha ugyanis kiderül, hogy egy gyermek a délutáni óráknak kevesebb, mint hetvenöt százalékát töltötte az iskola által szervezett felügyelet alatt – máris feleannyi normatíva jár utána.

A szerencsés kiválasztottak pedig – a kötelezőn túl – még további adathalmazokat is készíthetnek: külön felkérésre, mely jöhet a fenntartótól, de az Oktatási Hivataltól is. Még egy adatsort kell kitöltetni a gyerekekkel, pedagógusokkal, még egy összesítésre van szükség... „Az ilyen típusú kéréseket természetesen vissza lehet utasítani,” – mondja egy iskola igazgatója - „csak nem érdemes.” A következő pályázati ciklusban ugyanis ez bizony nem vet majd jó fényt az intézményre – például csökkenthetik az iskola Arany János Tehetséggondozó Programjába (AJTP) felvehető diákok számát. Utánuk pedig megemelt normatíva jár – az intézmények nem vesztegethetik el az AJTP-s helyeket.

Ikszelünk, ikszelünk

Az adminisztrációs feladatok és visszásságaik látszólag vég nélkül sorolhatóak – és bizonyára nincs is olyan tanár és tanító, aki ne tudná további történetekkel kiegészíteni a listát. Lenne, aki az új általános iskolai beiratkozási rendszert emelné ki – mások azt, ahogy a pedagógusok munkáját tételesen számon kérő ívek megakadályozzák, hogy a félévente egy, kirándulásra, szabad foglalkozásra adott napon kívül további kreatív, a tananyaghoz kapcsolódó foglalkozásokra vigyék az osztályfőnökök a rájuk bízott, a kompetencia-fejlesztés korába született gyermekeket. Dokumentálniuk kell azonban azt, hogy pontosan hány órát töltöttek osztályteremben, egyéni foglalkozásokat tartva, szülői értekezleten, fogadóórán, mennyi időt szántak pályázatírásra vagy dolgozatjavításra – és így elkerüljék, hogy levonjanak a fizetésükből, megváltoztassák munkaviszonyukat. Mert aki keveset dolgozik, az ugye kapjon kevesebb pénzt is...

A számkivetett kedvenc

A pedagógus helyzete azonban még mindig nem egyértelmű. Míg sokan átérzik helyzetüket, addig mások szerint semmi okuk a panaszra, hiszen az övéké az egész nyári szünet, a hétvége – és végül is csak huszonkét órát kell megtartaniuk hetente. A tiltakozó hangok, amelyek éjszakába nyúló dolgozatjavításról, óraterv-készítésről és a gyerekek egyéni, személyes problémáinak kezeléséről beszélnek, sokszor értetlen fülekre találnak.

Ezért állt elő a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a pedagógusok leterheltségét vizsgáló felmérés tervével – melynek elvégzéséről 2008 augusztusában meg is állapodtak az Oktatási és Kulturális Minisztériummal (OKM) – és bár közben az Országos Közoktatási és Felnőttképzési Intézet (OFI) megrendelésében megkezdődött egy hasonló felmérés, a PDSZ ragaszkodik a minisztériummal együttműködésben elvégzendő vizsgálathoz. „Mi fenntartjuk a megállapodást, hiszen továbbra is nagy szükség van egy közös felmérésre, amelynek eredményeit mindkét fél elfogadja” - mondta el Kerpen Gábor. Arról már nem is beszélve, hogy a TÁRKI által végzett vizsgálat – legalábbis a szakszervezet vezetője szerint – nem néz eléggé a kérdés mélyére.

A kérdőív célja az lenne, hogy az olyan, eddig nem számszerűsített tevékenységeket is megmutassa, amely a tanárokat továbbra is megakadályozza abban, hogy a huszonkét óra befejezése után ott hagyjanak csapot-papot – iskolát, gyerekeket, dokumentációt – hogy otthon, családjuk körében pihenhessenek.

„Sok fejmosást kapok az igazgatómtól, aki mindig azt mondja, minket az adminisztrációs munkánk alapján ítélnek meg, ezért aztán nagy szégyent hozok az iskolára, ha csúnyán és hibásan töltök ki valamilyen adatlapot” - számol be Bozsó László középiskolai tanár. „Mert hát ugye, én is mit szólnék, ha az orvos olyan félvállról venné a betegségemet, mint ahogy én félvállról veszem az adminisztrációt? Igen nyomós érv, hirtelenjében nem is tudtam válaszolni rá...”
/origo/