Itt vagyTartalom / Advent
Advent
A keresztény kultúrkörben a december 25-ét, Jézus születésének napját megelőző négy hét az adventi időszak.
Az advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”).
A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is.
Az adventi időszak
Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja, mindig november 27. és december 3. közé esik.
A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. Az azelőtti advent harmadik vasárnapja és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis „szenteste” (ebből következik, hogy advent első vasárnapja, nem lehet később, mint december 3.).
Az adventi koszorú
Az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:
• Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
• zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
• Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
• Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
Adventi naptár
A karácsonyi várakozás izgalmát növelve egyes családokban a gyermekeket advent kezdetekor adventi naptárral lepik meg. Ezen az általában házikóra hasonlító ajándékon kis ablakocskák jelzik a napokat, amelyek karácsonyig hátra vannak, a gyermek pedig úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta egy ablakot kinyithat, és kiveheti az ott elrejtett apró ajándékot, rendszerint édességet. Az Adventi naptárt egy anya taláta ki, gyermekének örömére, hogy gyorsabban teljen a várakozás
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Álomból felébredni, ajtót nyitni, készen állni: sokszor hallott szavak ezek. Ismét advent van, a karácsony-várás idejét kezdtük el megint. De miért, hogy újra várunk? Nem volt talán igazi a tavalyi karácsony?
Bevásárlási láz, karácsonyi reklámok elterelik a figyelmünket a lényegről. Arról, hogy látogatót kapunk. Arról, hogy - bármennyire is kérges legyen a szívünk - ismét meg akar látogatni bennünket az Úr. A kérdés lényege azonban valahogy így fogalmazható meg: amikor jön, vajon otthon talál-e minket?
"Nincs magánál" - szoktuk mondani a súlyos betegre. "Nem vagy magadnál?" - kérdezzük, ha társunk nem figyel ránk. "Nem vagyunk magunknál?" - kérdezzük nyugodtan, ha problémát jelent, miért is van már megint advent. Vajon tényleg magunknál vagyunk-e? Vajon tényleg tudjuk-e, mit teszünk?
Tévedés volna, ha a gyerekektől azt kívánnánk, hogy felnőttek legyenek. De nem tévedés, ha megkívánjuk mindenkitől: ember legyen, - ember, a maga korának megfelelő érettségi szinten. És minden ember kész kell hogy legyen az ébredésre. Mert közeleg a nappal. De mit teszünk, ha valóban itt lesz?
Sokféle formája van az álmunknak. Belefeledkezünk itt-létünkbe, belefeledkezünk anyagi jólétünk megteremtésébe, belefeledkezünk a pillanatba, belefeledkezünk önmagunkba. Az egész adventi idő tulajdonképpen azt kiáltja, hogy nem csak a "most" van, hanem lesz az "eljövendő". Az eljövendő pedig állandóan közelít felém. Sőt: már itt áll és kopogtat Jelen van. Csak föl kellene ismernem. Rónay György írja:
Nézz föl az égre: ott van
felhők és csillagok közt.
Pillants körül a földön:
ott van fűben, virágban,
állatok ámuló szemében,
emberek arcán.
Áss le a föld alá:
csontokból és kövületekből
szándékainak lábnyoma dereng feléd.
Mindenütt láthatatlan.
Mindenben látható.
Erről van szó. Hogy mindenütt jelen van. És állandóan közelít felénk. Közelít, hogy felismerjük. Hogy találkozzunk vele. Hogy megérintse az életünket. Hogy átalakítson. Hogy átalakuljunk.
Nem kell rendkívüli jövetelre várnunk. De észre kell vennünk a tekinteteket. Az arcokat. Észre kell vennünk egymás arcát. És föl kell ébrednünk, mert minden ember arca ugyanazt a titkot hordozza. Minden ember arcában ott van - az Eljövendő.