Itt vagyTartalom / A dányi Fadrusz kereszt
A dányi Fadrusz kereszt
A Krisztust feszületen ábrázoló mű a 2009-ben századik évét ünneplő templomunk előterében található.
A német nemzetiségű Fadrusz János 1858 szeptember 02.-án, 150 éve született a Felvidéki Pozsonyban. Egyszerű származású szülei lakatosinasnak adták.
Rajztanára hamar felfigyelt szorgalmára, kreatív képességeire. Vizsgái során társaitól kitűnt vasrácsaival is melyekért aranyérmet is kapott. Egy ideig Bécsben tanult, ahol monumentális érzelmei is kialakultak.
Első országos sikerét 1892-ben aratta, amikor KRISZTUS A FESZÜLETEN című művével a társulati nagydíjat nyerte el a Műcsarnok téli kiállításán. Érdekes története van ennek a Krisztusnak: Egy városi akrobatát "feszített keresztre", s úgy tanulgatta művéhez a megfeszített test anatómiáját. Az akrobata iszákos ember volt, s a delírium ott érte a fiatal művész előtt a kereszten. Fadrusz rémülten látta, hogy egyszer csak elkezd reszketni, vonaglani, kacagni, és kacag és kacag, s e közben a szeme, a nézése iszonyúan meredt maradt... Az akrobatának többé nem vehette hasznát, s más modellje nem lévén, saját magát köttette a keresztre, s az így készült fénykép alapján mintázott tovább. A feszületet Pozsonyban állította ki először. A feszület az 1892-93. évi Országos Képzőművészeti Kiállításon, a Műcsarnok fő helyén, a bejárattal szemben kapott helyet és a művésztársak mellett a látogatók is a csodájára jártak. A mű amely a kiállítás nagydíját nyerte , mind a szakma, mind a műkedvelők körében egy csapásra ismertté tette. A mű annyira kedvelt lett, hogy másolatai az ország különböző részeibe kerültek, jutott belőle Pozsonyba, Budapestre, Szegedre, az angliai Exeterbe, és az imádott feleség jóvoltából Dányba is. Végül ennek bronz másolata került később a művész sírja fölé a Kerepesi temetőben. Dányhoz legközelebb Gödöllőn található a bronzba öntött másolatok egyike, a premontreiek 1927-ben létesített kis temetőjében. A szobrot 1935-ben helyezték el az intézetet alapító Takács Menyhért (1861-1933) prépost prelátus sírján.
Következő ismert műve a Mária Teréziát magyar főurak körében ábrázoló mű volt, melyet 1896-ban avattak Pozsonyban. (Szlovák nacionalisták a művet 1928-ban a felismerhetetlenségig összetörték.) A szobor átütő sikere hozta meg az ismertséget Fadrusznak.
Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa pályázatot hirdetett "Mátyás emlékmű" felállítására. A pályázat díját Fadrusznak ítélték. A Szent Mihály templom mellett felállított szoborcsoport háromszög alakot formál. A háromszög alakzat csúcsában a király babérkoszorús feje áll. A király páncélos, lovon ülő alakja büszkén végignéz győztes seregén. Mátyás arcán erő és büszkeség sugárzik. Kardját maga előtt keresztben fektetve tartja, mint aki most jött meg a dicsőséges csatából. A művész így ír e művéről:" A kolozsvári Mátyás-szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt. Európa népei közt ha a magyar ember szíve elborult és vígasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőséges, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között."
A művész harmadik ismert műve az erdélyi Zilahban található "Wesselényi emlékmű". A szobor az 1838-as nagy pesti árvíz hősét, a nép barátját, a harcos szellemű reformkori politikust ábrázolja jobbágyok közt. A szobrot 1935-ben a románok eltávolították, majd az 1942-es Erdély visszacsatolásakor eredeti állapotába visszaállították és azóta is ott látható.
Utolsó műve a Tisza Lajost ábrázoló szegedi emlékmű volt. Súlyos tüdőbetegsége miatt azonban csak a főalakot alkothatta meg. 1903. október 28-án hunyt el. Koporsóját a kor szokása szerint a magyar művészek közös halotti leple takarta, mely alatt először Munkácsy Mihály pihent a ravatalon.
Képek a mester műveiről www.mke.hu/lyka/02/muveszet_02_fadrusz.htm
Medvedczky Atila 2008. szept 04.-i Magyar Fórum cikkéből szerkesztette : Buborék
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 15. szám
...Mert csak gipszöntvényekben él ez a legszebb szobor, sem márványban, sem bronzban nem ölthetett testet.
Elõttem áll a Krisztus-szobor feje. Megdöbbentõ erejû arc, a halált követõ percekben, a száj kissé nyitva, az irtózatos gyötrelmek emberfölötti kínjának minden jele még rajta van a kihûlni kezdõ arcon.
Mert hogy valami rendkívülien fájdalmas halálnem volt a keresztre feszítés, azt Fadrusz önmagán próbálta ki.
Ugyanis, mikor a modelljét fel akarta kötni a keresztre, hogy a test izmait a kereszten függõ helyzetben tanulmányozhassa - mert azt tapasztalta, hogy a festményeken és szobrokon, melyek a felfeszített Krisztust ábrázolják, nem függ a kereszten a test - a modell ugyan készségesen engedte, hogy felkössék, a fényképezõ gép pedig készen állt, hogy lefotografálja, de mikor a felfeszített modell alól elhúzták a zsámolyt, a szegény modell úgy üvöltött és rángatódzott kínjában, hogy rögtön el kellett vágni a köteléket, mert úgy látszott, hogy megõrül szegény. S így nem sikerült a fényképfelvétel. Erre aztán Fadrusz elhatározta, hogy õ maga magát fogja keresztre feszíttetni. Hetekig koplalt, hogy lesoványodjék, mert hisz õ erõs ember volt, Krisztusnak pedig csak lesoványodott, megkínzott teste lehetett. S mikor Fadrusz teljesen lesoványodott, felköttette magát a keresztre s a fényképfelvétel sikerült. Így tehát õ a maga testét mintázta meg a Krisztus-szoborban.
Csak néhány pillanatig lógott keresztre feszítve Fadrusz, de ez is annyira megviselte, hogy - amint édesanyja mesélte - amikor este bekopogott nála s az anyja kinyitott neki, rá se ismert a fiára, úgy oda volt és mindjárt ágynak dõlt s hetekig nem tudott lábra állni.
Mikor a Krisztus készen lett, Pozsonyban állította ki. A kiállítási terembe betévedt néhány piacra induló nénike is, akik meglátva a keresztre feszített Megváltót, önkéntelenül is térdre borultak s imádkoztak Fadrusz Krisztusa elõtt. Majd mind több és több egyszerû asszony tért be a piacról, déltájban már egész búcsújárás volt az az újonnan jöttek is letérdeltek s áhítatosan suttogtak, mint a templomban. S mint húsvétkor a feszület mellett a templomban, a Krisztus-szobor talapzatánál is feküdtek a krajcárok...
Egyszerû emberek természetes érzése szent képet látott Fadrusz mûvében s templommá avatta a kiállítási termet. S ez a legszebb és legméltóbb elismerés.
Nézem az elõttem lévõ Krisztus-fejet. Ez nem a Megváltónak az arca, aki a földi szenvedéseket megszüntette, hanem az emberré lett isten fiáé, aki az emberekért szenvedett testben és lélekben, aki feláldozta magát érettük... És az a teljes reménytelenség a halálverejtékes arcon dermesztõ és földöntúli.
Fadrusz Krisztusa kell, hogy közel álljon mindenkihez, aki hisz a szépség, az igazság és a jóság országának eljövetelében, ha örökké reménytelenül is