Itt vagyTartalom / Nagyasszony napja
Nagyasszony napja
Nagyboldogasszony
Augusztus 15-e Mária mennybevitele, magyar nevén Nagyboldogasszony, Nagyasszony napja (vö. Kisasszony napjával), egyben Magyarország Mária oltalmába ajánlásának emlékünnepe (ez utóbbit Magyarok Nagyasszonya néven az 1896. évi millennium óta október 8-án külön ünnepként üli meg a katolikus magyarság). Ezért, meg azért is, mert az ünnep nyolcadába Szent István napja is beleesik – nem beszélve arról, hogy az aratás után végre a falusi nép szusszanhatott egyet –, ez volt a magyar egyházi év egyik nagy ünnepi időszaka.
A krónikus hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tudja be, hogy Jézus anyja magyar földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy a velencei Gellért képviselte idegen egyház az ősvallásunk istenasszonya iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása érdekében. Azt azonban, hogy első királyunk ajánlotta volna országát az égi királynő oltalmába, amint az a köztudatban él, nem tarthatjuk elfogadhatónak. István, aki a pápától kapott koronát, Szent Péter kegyelmébe ajánlotta Magyarországot. Amikor azonban a pápák erre való hivatkozással akarták érvényesíteni hűbérúri jogaikat István utódaival szemben, azok igazítottak valamelyest a tényeken. Úgy íratták újra az államalapító legendáit, mintha nem Péternek, hanem Máriának ajánlotta volna fel az országot. Az Árpád-korban mindenesetre Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom az ő égisze alatt állottak.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Tihanyi-kódex
Érvén az apostolok az Josafátnak völgyére, találának ott egy koporsót, Urunk Krisztusnak koporsójához hasonlatost, melybe Asszonyunknak testét nagy tisztösséggel helhözteték, holott Úrnak parancsolatja szerént harmad napig isteni dicséretbe megmaradának. Íme kedég harmad napra az koporsót nagy fényös köd környülvevé és angyali énöklésök hallattatának és édös illat érözteték. És íme Urunk Jézus leszállván angyaloknak sokságával, az apostoloknak köszöne, mondván: Békesség tinéktök! Kik térdökre esvén felelének: Dicsőség néköd, Uram, ki csak tétesz nagy csodákat. Mondá esmét nékik Urunk: Mi láttatik tinéktök, hogy minemő tisztösségöt tegyek esmét az én szent Anyámnak? Kinek ők felelének: Uram, igaznak láttatik te szolgáidnak, hogy miképpen te az halált meggyőzvén országlasz örökre, ezönképpen Anyádnak szent testét feltámasztván mennyországba helhöztessed az te jobbodra. Íme kedég legottan Asszonyunknak lelke jelön láttaték lenni, tehát Urunk szóla, mondván: Kelj fel, jövel, én szeretőm, dicsőségnek hajloka, életnek édene, szép vagy, én jegyösöm, és szeplő nincsen tebenned, miképpen azért bínt nem vallál, ezönképpen rothadatosságot sem vall az te testöd. És íme legottan Asszonyunknak lelke járula szent testéhöz, és az koporsóból kijöve megdicsőült testbe. Az apostolok azért felnyitván az koporsót, iresön találták, csak találák benne az gyászruhát és az gyócsot, kibe Asszonyunknak testét takarták vala. Azért az apostolok megapolgatván az koporsót és Urat dicsérvén, térének Jeruzsálembe, hirdetvén ezt, hogy Asszonyunk testbe és lélökbe felvétetött mennyországba.
Boldogasszony anyánk…
(részlet)
Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén, így szólamlik hazánk:
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.
Oh Atyaistennek kedves szép leánya,
Krisztusnak szent anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Tégy méltóvá bennünk régi grátiákra.
Magyarországrul, Pannóniárul,
Ne feledkezzél el árva magyarokrul.