Itt vagyTartalom / URUNK MENNYBEMENETELE – ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
URUNK MENNYBEMENETELE – ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
URUNK MENNYBEMENETELE – ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK
Áldozócsütörtök, áldozónap; Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini;), húsvét után a 40. nap. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. Később a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került. A XII. századtó kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt; ebből ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök
István király intelmei
(részlet)
De mikoron az kegyelmes úr Isten meg akarta volna nyugotni az sok munka után ő hív, szerelmes szolgáját, először illyen nemő mennyei csodával akará az ő szent halálát ki jelenteni. Az időben mikoron írnának ezer huszon két esztendőben, nagy sok égetések lesznek vala ez országban, nagy feld indulások és Áldozó másod napján olly mint tiz hóra felé két fényes napok láttatának az égen. De annak utánna eggyé lének esmég. Kik sirattyák vala az szent királnak halálát és ez szegén országnak halála után való veszedelmét, kik mind bel telének, mint az ország krónikájában meg vannak írván.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
[Szentháromság] állítólagos székelyföldi nevén kicsipünkösd, a pünkösd ünnepét követő első vasárnap.
A pápák sokáig vonakodtak, hogy külön ünneppel is megszenteljék, hiszen a hittitok magasztalása minden nap, minden istentiszteleten, minden imádságban előfordul. Hazánkban már Kálmán király elrendelte éppen a mai időpontban a Szentháromság ünnepének megülését. Nyugaton később terjed el, és csak 1334-ben válik egyetemesen kötelezővé.
A Szentháromság kultusza a Tridentinum nyomán bontakozó barokk vallásosságban új hangsúlyozáshoz jut. Ez az egyházművészetben és az egykorú városképen is visszatükröződik: a Szentháromság misztériuma, az istenség misztikus szintézise, teljessége megfelelt a barokk hierarchikus szellemének, summázó készségének.
Szentháromság tiszteletére szentelt templomaink már a középkorban föltűnnek, de a XVIII. században, a pestisjárványok szorongásai között a patrocinium egyenesen korjellemzővé válik.
[A Christus menybe fel-méne…]
(részlet)
A Christus menybe fel-méne, szent dicsösségébe.
Sok nyomorúság után;
A ki léuén ez Világban, szenuedet mint bárány
érettünk fáraduán.
Szomorkodtak Apostolok, midön ö szent Vrok;
Nagy kjnokban meg-hala.
Viszont midön fel-támadot; kj mondhatatlan öröm,
uigasztalá ököt.
Megént hogy menybe fel-méne, bánatban esének;
De Szent lelket el-uéuén
menyböl, igen öruendesztek, És sebes tüz modra,
prófétalni kezdtek.