Itt vagyTartalom / Érdekes hír: A szódavíz készítése
Érdekes hír: A szódavíz készítése
A szódavíz, más néven szikvíz hungarikum, közel kétszáz éves a múltja. Előállítani házilag és üzemben is lehet. A legtöbb magyar család konyhájában megtalálható az autoszifon. A szódavízkészítéshez a szifonba vizet töltünk, lezárjuk és egy patronból szén-dioxid-gázt nyomunk bele.
Az ivóvíznek szén-dioxiddal való dúsítását szaturálásnak nevezik. A szomjúságot csillapító szódavíz a szénsav telített vizes oldata. A jó szódavíz legalább 7-8 g/dm3 szén-dioxidot tartalmaz.
A szikvíz, tévesen a sziksó és a víz összekapcsolásával képzett szó.
A szódavízkészítésnek van néhány érdekes, rituális eljárása. Van-e ezeknek tudományos alapja?
Néhány módszert és megfigyelést foglaljunk össze:
*
A szifont rázni szokták, esetleg föl-le forgatják, amikor a szén-dioxidot a patronból betöltik.
*
Ha a szódásüveg kezd kiürülni, akkor is rázni szokták.
*
A frissen készített szódavizet azonnal kiengedve az üveg nagyot �lő�, fröccsent. Az így kitöltött víz nagyon buborékos és az íze még kevésbé savanykásan üdítő.
*
Ha kevés volt a patronban a szén-dioxid, akkor a szódavíz csak részben tölthető ki és azt is csak lassú ütemben. Ha már nem jön több, akkor a szifont megrázva, újra engedhető egy kis víz.
*
A szódavízkészítés kémiai szempontból a szén-dioxid vízben való oldásának egyensúlyi folyamatát jelenti. Az egyensúly eltolható a külső körülmények változtatásával, de fontos, hogy a hatások nem pillanatszerűek, hanem viszonylag lassúak.
A szén-dioxid 20-30 másodperc alatt fizikailag oldódik vízben, de a kémiai oldódáshoz, szénsav keletkezéséhez több idő szükséges.
A fizikai oldódás során egy komplex molekularendszer keletkezik. Ez alakul tovább lassan szénsavvá.
A szén-dioxid szénsavvá való átalakulása nem pillanatszerűen történik, hanem jól mérhető időt vesz igénybe, tapasztalat szerint néhány percet.
A szénsav gyenge kétértékű sav, ez adja a szódavíz kellemes savanykás ízét.
Az autoszifonban a víz szén-dioxiddal túltelített a külső légköri nyomáshoz képest. A szódavíz kiengedésekor a belső egyensúly a folyadék térfogatának csökkenése és a gáztér növekedése miatt megbomlik és az oldott szén-dioxid egy része a folyadék fölötti térbe kerül. Idővel � egy adott gőznyomás elérésekor �, beáll az egyensúly újra.
A szódavizes szifonban legalább 15 %-nyi gáztérnek kell lennie a víz felett. Ezt egy a szifon nyakával azonos átmérőjű, rövid cső biztosítja. Az ebben lévő szén-dioxid és a használat során a vízből kiváló gáz biztosítja, hogy a szódavíz kijöjjön az üvegből.
A szén-dioxid gáz kilépése a folyadék és a gőztér határfelületén történik, a szifon felrázásával, azaz a folyadék-gáz határfelületet növelésével, az egyensúly felé irányuló folyamat felgyorsítható. A gáz kilépésének üteme a zárt palackban a gőztér nyomásától és a hőmérséklettől is függ. A gőztérben ahogy a nyomás növekszik, a gáz folyadékból való kilépésének üteme csökken, a dinamikus egyensúlyt újra eléri a rendszer. A rázogatással az egyensúly beálltát siettetjük.
A képre kattintva kipróbálhatod egy animáció segítségével, hogy a szódásüvegben milyen folyamatok játszódnak le!
A szénsav tiszta állapotban nem állítható elő, mert bepárláskor vagy hevítéskor vízre és szén-dioxidra bomlik szét. A reakcióegyenleteknek megfelelően balra tolódik el az egyensúly.
Magyarországon 1826-ban Jedlik Ányos készített először szénsavas szódavizet. Az első szikvízgyártó üzemet is ő hozta létre Pest-Budán 1841-ben.
A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálónak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak.� Ezzel a gondolattal kezdődik Jedliknek egy latin nyelvű feljegyzése, amelyre több savanyúvíznek mesterséges készítésmódját jegyezte fel.
A
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
A fröccs egy fehérbor és szódavíz keveréséből alkotott ital. Az arányoktól függően létezik nagyfröccs (2 dl bor, 1 dl szóda), hosszú lépés (1 dl bor, 2 dl szóda), kisfröccs (1-1 dl bor és szóda), továbbá házmester (3 dl bor, 2 dl szóda), viceházmester (2 dl bor, 3 dl szóda), de létezik a lakófröccs is, ami 1 dl borból és 4 dl szódából áll, polgármester (6 dl bor, 4 dl szóda) és maflás (5 dl bor, 5dl szóda).
Kevésbé közismertek az 1 dl borból és 9 dl szódából készített távolugrás, illetve az éppen fordított arányokat használó Krúdy-fröccs.
Nemrégen megjelent az úgy nevezett almafröccs is, ami általában 2dl almaléből és 1dl szódából áll.
A fröccs szó eredete [szerkesztés]
1842. október 5-én Fáy András a Fóti pincéjébe szüretre hívta Vörösmartyt és néhány barátját. A barátok között ott volt Jedlik Ányos is, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni. Jedlik magával vitte a világ legelső szódásüvegét, majd a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt. Ő azonban, németesen, spriccernek nevezte. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett és helyette találta ki a fröccs szót.
"Kellemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén; szomjúságuk oltáskor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne céliránytalan ital, amelyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat."
Vörösmarty 1842. október 5-én írta meg híres versét, amelyből megtudhatjuk mi is, 156 év múltán, hogy "Fölfelé megy a borban a gyöngy".
- Igen ám, de a borban csak akkor megy fölfelé a gyöngy, ha szódavizet vagy ásványvizet öntöttek hozzá. Ez pedig az ország nyilvánossága számára nem az orvos-kongresszuson, hanem Fóton történt, Fáy András híres pincéjében. Ki ne tudná, hogy Fáy András ugyanúgy szellemi központja volt az irodalmi és művészeti életnek, mint a bankéletnek. A jelzett napon Fáy Vörösmartyt és néhány barátját szüretre hívta meg.
A barátok között ott volt Czuczor, a nem kevésbé kitűnő költő, aki magával hozta Jedlik Ányost, aki nemcsak az elektromosság nagy tudósa volt, hanem a szódavíz magyar feltalálója is. Ahhoz, hogy a bor erősségét kellemesen enyhíteni lehessen, nemcsak a szódavíz előállítását kellett felfedeznie, hanem természetesen fel kellett találni egy olyan üveget is, amelyből a szódavizet ki lehessen fröccsenteni.
Nos, Jedlik a szüretre is elvitte a világ legelső szódásüvegét, és a házigazda és a vendégek elképedésére elkészítette a Fáy-birtokon a legelső fröccsöt. Ő azonban, németesen, spriccernek nevezte. Vörösmartynak ez a szó nem tetszett és helyette találta ki a fröccs szót.
Vissza az oldal tetejére
Szódavíz dícsérete
Büszkék lehetnek a szikvízgyártók, hogy hétköznapi nyilvánossággal, a szódavíztől gyöngyöző bor legelőször ezen a fóti szüreten vált itallá. Valószínű, hogy a pezsgőhatást kiváltó szódavíz is hozzájárult ahhoz, hogy Vörösmarty 17 versben örökítette meg fóti dalát:
Az első két versszak hűen bizonyítja ezt:
Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi.
Tőle senki e jogát el nem veszi.
Törjön is mind ég felé az, ami gyöngy,
Hadd maradjon gyáva földön a göröngy.
És ürítsük a hazáért e pohárt:
Egy pohár bor a hazáért meg nem árt!
Testet éleszt és táplál a lakoma,
De ami a lelket adja, az b o r a !
A szikvízgyártás elterjedése Magyarországon
Jedlik Ányos nyomán hazánkban gyorsan közkedvelt "gyógyvíz" lett a mesterséges ásványvíznek nevezett szikvíz, szódavíz. Ezzel párhuzamosan a fővárosi rézművesek, lakatosok hamarosan átálltak a gépgyártásra, és ennek köszönhető, hogy már a múlt században virágzásnak indult szikvízgyártás, mint kisipari mesterség.
Még ma is sok, az évszázadunk elején legyártott szikvízgyártó gép található az országban, működő állapotban. A szikvízgyártás gyorsabb, modernebb térhódítása a két világháború közé tehető. Az akkor gyártott gépek még ma is dolgoznak, termelnek annak bizonyítására, hogy a magyar szikvízgyártási technológia európai színvonalat ért el.
A két világháború között, éppen a fentiek miatt, a termékválasztékot is bővítették. Mindazon felül, hogy az üvegpark minősítetté vált, szép külsejű, jó alapanyagból készült üvegeket - krómozott szifonfejjel - készítettek az elhasznált szikvizes üvegek pótlására.
Már az 1930-as években új termékként jelent meg az üdítőgyártás, főleg golyózáras üvegek használatával; kézi töltéssel.
Így kedvelt ital lett a kisiparosok által előállított és forgalmazott "krachedli".
Az iparengedély ezt is engedélyezte, továbbá azt is, hogy kengyelzáras üvegekbe szénsavas ivóvizet gyártsanak iparosaink, mert igény volt rá.
Említésre méltó, hogy a mai 25 literes alumínium ballon ősét, a vörösrézből készült 10, 20, 30 literes ballont 1935. táján kezdték először alkalmazni, elsősorban a vendéglátóiparban. Ezek a ballonok azonban nemcsak nehezek, hanem igen drágák is voltak, hiszen belül vastag ónréteggel kellett meggátolni a réz oldódását.
Egy ballon ára egyenlő volt egy ló árával. Amíg az azonos időben vásárolt ló ára 350 pengő volt, egy rézballonért ugyanakkor 380 pengőt fizettek.
A szikvízgyártó iparosok a negyvenes években erős, önálló ipartestületben védték jogaikat, országos jelleggel. A IX. kerületi Ferenc téren önálló, saját tulajdonú székházzal is rendelkeztek. Feljegyzésekből tudjuk, hogy már 1942-ben is indítottak szakmai tanfolyamot, országosan meghirdetve.
Az Országos Szikvíz Ipartestület akkori elnöke a pécsi dr. Czirják Antal volt, akit 1945-ben országgyűlési képviselőnek is megválasztottak.
A mellékletben található 1948-ban kiállított bizonyítvány igazolja, hogy 1948-ban kötelezték az iparosokat szakmai továbbképzésre, illetve a szak- mai és egyéb ismeretekből vizsga letételére.
Szomorú annak megemlítése, hogy 1950-1952. között a virágzó szikvízüzeméket államosították. Mindent tönkre tettek. A lakosság zúgolódása és elégedetlensége 1954-ben arra késztette a hatóságot, hogy a "szegények üdítője" a közkedvelt szódavíz lakossági "terítését", azaz a szikvíz házhoz szállítását újból engedélyezte. Csak a bátor iparosok merték újra beindítani kis műhelyüket egy-egy kiutalt üzemhelyiségben, szakmai rutinnal összeállított kis gépet üzembe helyezve...
Hős korszak volt ez, a türelem, a szakmaszeretet és a szakmai optimizmus csodás évei, hiszen havi 40 kg szén-dioxidot utaltak csak ki egy-egy iparosnak, nehogy konkurenciát jelentsen a nagy állami üzemeknek és nehogy kapitalizálódhasson. Ekkor állapították meg, illetve írták elő a 46%-os forgalmi adót, amit előzetesen kellett befizetni, vagyis csak ezután kapta meg az iparos a "szénsav"- utalványt. 1957 január 1-től megszűnt a "szénsav" felhasználásának korlátozása, de a forgalmi adó előzetes befizetése nem. Az 1951-ben alapvető élelmiszernek titulált szikvíz 1,10 Ft/liter maximált árához hozzányúlni nem akartak. 26 évig volt ez az ár érvényben és 1977-től lett a szikvíz szabad áras termék.
Érdemes végigolvasni az 1940-ben, a szikvízgyártó iparosok számára.
összeállított "SZIKVIZIPARI LEXIKON"-t és a mára is vonatkozó ismereteit magunkévá tenni. Ennek bevezető szövege így hangzik:
"A szikvízipar gyakorlása, kezdete óta, mindig az ipartörvényen és az erre vonatkozó miniszteri rendeleteken alapszik. Ezek a rendeletek azonban a gyakorlatban kialakult követelményeknek megfelelően gyakran magyarázó határozatokra szorulnak, hogy az első fokú hatóságok a felmerült kérdésekben egységes álláspontot foglalhatnak el. Tehát a kialakult joggyakorlat képezte és képezi azt a jogalapot, amelynek a szikvízipar folytatása szempontjából éppen úgy elengedhetetlen feltétel, mint amilyen fontossággal bír annak tudása, hogy hol is van tulajdonképpen az a határ, amely ennek az iparnak gyakorlását körülbástyázza."