Itt vagyTartalom / Valentin nap története
Valentin nap története
A Valentin sztori
A Valentin nap története nem teljesen tisztázott,de az ismert,hogy nagyon régen - pontosabban i.e. 270 körül - egy Valentine nevű katolikus pap lelkészkedett Rómában.
Ebben az időben tiltotta meg II. Claudius uralkodó a fiatal férfiaknak, hogy megnősüljenek, mert úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak mint azokból, akiknek feleségük és családjuk van.
Amilyen romantikus férfi volt Valentine, felismerte, hogy ez döntés mennyire káros a fiatal férfiak számára és ezzel a határozattal csak nőni fog a titokban kötött házasságok száma.
Amikor Claudius rájött, hogy a pap a döntést ellenzi, halálra ítélte őt.
Egy legenda szerint, a valóságban Valentine az első "Valentin napi" üzenetet magának címezte. Mivel börtönben volt, azt hitték hogy egy őt látogató fiatal nőbe lett szerelmes. Halála előtt a pap egy szerelmes levelet írt a hölgynek, amit alá is írt: "A te Valentinod" – ez a kifejezés ma már szinte szállóige lett.
Bár a Valentine nap körüli igazság nem egészen tisztázott, minden történet a szeretetet, a kedvességet hangsúlyozza, azt a hősi és romantikus szellemet amit a pap megtestesített. 496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Valentin napját február14-én ünnepeljék. Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon. Tehát nem meglepő, ha February 14-én, a Valentin napon, szerte a világon sok szerelmes megemlékezik egymásról és megünnepli a szerelmesek napját.
A Valentin-napi szokások az ősi pogány templom áldási ceremóniákból alakultak ki. Magyarországon 1990-ben éledt fel e nap megünneplése
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Népi babonák:
Bálint napjához (február 14), amit manapság már általában csak Valentin napnak neveznek rengeteg babona kapcsolódik.
Azok a lányok, akik a Bálint nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket, mert a szellemek megjelenítik. Ehhez egy dalocskát kell énekelni és tizenkétszer kell elmenni a templomig.
A szerelmesek ünnepén több taktikát alkalmaztak elődeink azért, hogy megszerezzék és megőrizzék szerelmeiket. Így pl.: olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni ezen ügyeskedést végző lányba.
Akik pedig nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg.
Bálint napi időjóslás: ha ezen a napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz az évi termés.
Valentin napon nem szabad megsértődni, megharagudni. A régi vagy az aktuális kapcsolat fényét, emlékét ugyanis nem homályosíthatja el egy-egy keményebb szó, egy őszintébb mondat. Még az sem, ha a másik fél "túllép" a szerelmesek napja hagyományain és az illető munkájáról, karrierjéről, esetleg közszerepléséről mond nem éppen hízelgő véleményt.
A Bálint (Valentin) napi szokások azt is lehetővé teszik, hogy plátói szerelem egyik élvezője (szenvedője) küldjön üzenetet a másiknak. Még akkor is, ha valamelyik fél "csak" csodálja, bálványozza szíve választottját, de nem kap viszonzást. A be nem teljesült szerelem, a kielégítetlen vágyakozás is e nap témaköréhez tartozik.
A katolikus egyház ma legalább három Valentin nevű szentet is számon tart, akik valamennyien mártírhalált haltak. Bár a legendák mögötti igazság többnyire a homályba vész, a történetek mindegyike romantikus hősként emlékezik meg Valentinról; akit ennek köszönhetően már a középkori Angliában és Franciaországban az egyik legkedveltebb szentként ünnepeltek.
A legismertebb legenda szerint Valentin egy a III. században élt római pap volt. Uralkodója, II. Claudius császár felismerte, hogy az egyedülálló férfiak lojálisabb katonák, mint családdal megáldott társaik, ezért megtiltotta fiatal katonái számára a házasságot, Valentin azonban - ellenszegülve a parancsnak - titokban továbbra is összeadta a fiatal szerelmeseket. Amikor törvényellenes tettére fény derült, Claudius börtönbe záratta és elrendelte kivégzését. A raboskodó Valentin a börtönben beleszeretett zárkaőrének vak lányába és erős hitével visszaadta látását. Halála előtt a csodatévő pap szerelmes levélkét küldött a lánynak, amelyet "A te Valentinod" aláírással zárt. Az első Valentin-üdvözlőlapot tehát maga a névadó küldte, ám mindmáig az ő szófordulatát használják a világ képeslapgyártói.
Más források szerint a február közepén tartandó ünnepről maga a keresztény egyház rendelkezett, hogy ily módon avassa saját ünnepévé az ókorban divatos Luperca- fesztivált. Az ókori Rómában február közepén, a tavasz, a megújulás, a termékenység szimbólumaként, Luperkusz isten tiszteletének szentelve rendezték eme ünnepeket. A szertartások velejárójaként a fiatal fiúk feldarabolták és áldozati vérbe mártották a kecske bőrét, majd a termékenység érdekében gyengéden megpaskolták vele a fiatal lányokat. A nap végén a város hajadonjai urnába dobták a nevüket tartalmazó jeleket, amikből a nőtlen férfiak húztak egyet-egyet, és az ily módon kiválasztott hölggyel az ünnepség és a táncok idejére párok lettek. Az ilyenkor egymásra talált párok gyakran egész évben együtt maradtak, a következő évi Luperkalia idején pedig össze is házasodtak. A hagyománynak végül Gelasius pápa vetett végett, aki a véletlenszerű házasodást pogánynak tartotta és betiltotta, február 14-ét pedig Szent Valentin napjává avatta.