Kaslik Péter: Beteg munka

Horváth Ágnes nyilatkozik

Elképesztő, a magát szakszerű értelmiségnek minősítő magyarországi hatalmi elit tagjainak a részletekkel, és a mellékes dolgokkal való látványos, de értelmetlen foglalatoskodása. Molnár Lajos, (volt) egészségügyi miniszter, annakidején a vizitdíj automatákat demonstrálta. „Normális országokban” ez a munka a kórházfenntartó személyzet hatáskörébe tartozik. Az újságírók előtt megrendezett demonstrációt követően, pedig az automatát összepakolják, és mentek tovább. Az “öregecskedő”, kiégett, és orvos létére teljesen lelkiismeret nélküli Molnár Lajost azóta a fiatal, törtető, és orvos létére teljesen lelkiismeret nélküli Horváth Ágnes váltotta fel. A műtóasztalról leesnek és szörnyethalnak a betegek, Horváth Ágnes, pedig foggal- körömmel a széfeknek és a "próbaszéfeknek" a korházakba való beszereléséért harcol. Az új egészségügyi miniszter is olyasmivel foglalatoskodik, amit egy fürdőben, vagy egy szállodában, világszerte a fenntartószemélyzet dolga, miközben a kórházak falára térképet rajzol a penész:

„Gomba nő a WC tartályon az István kórház röntgen osztályán, több kórházban nincs kézmosó, és melegvíz a mosdókban. Miközben az egészségügyi tárca 5-600 millió forintot költ a széfek beszerelésére, az egészségügyi miniszter a higiéniás feltételek javítására nem ad pénzt a kórházaknak” (HírTV)

A magyarországi egészségügyi reform megvalósítása a Rákosi korszak „fentről jövő” erőszakos államosítási kampányának stílusában zajlik. A neoliberális ideológia „legjobb magyar tanítványai” az „eszméhez” való hűségük bizonyításául ismét megalázzák, és fizikailag is megkínozzák azokat, akiket a sors a hatalmuk alá rendelt.

A társadalom minőségét az határozza meg, hogy annak egésze miként gondoskodik a gyengékről és elesettekről. Hogyan tükrözi a fenti, magától értetődő igazság a jelenlegi magyarországi állapotokat? Ez év januárjában több hír jelent meg arról, hogy Magyarországon a magánkézre juttatott kórházakban a folyosókon fekszenek a betegek, férfiak, nők, öregek, fiatalok. Ott kapják az infúziót, ott ágytálaznak, pelenkáznak, vizsgálatot végeznek. A betegek még átöltözni sem tudnak. A fentiekről a HírTV, egy rövid videót készített, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a közelmúltban magánkézre juttatott gyöngyösi kórházban is a folyósón fekszenek a betegek. A 87. éves Dr. Tomory Gergelyné, például három napja fekszik a folyósón, a WC előtt. Ott öltöztették, vetkőztették, vizsgálták, míg a járókelők közben jöttek mentek.

A HírTV fenti jelentése lesújtó, és felháborító minden jóérzésű ember számára, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter, azonban csak a hír kirobbanása után két napra reagált az eseményekre. Az új egészségügyi miniszter a következőket nyilatkozta: „Lehet olyan rendkívüli helyzet, amely teljes mértékben elfogadhatóvá teszi, hogy a betegek akár a folyosón feküdjenek. Tehát rendkívüli helyzetben igen, általános helyzetben nem tudjuk elfogadni.”

Az emberek érzik, hogy Horváth Ágnes fenti kijelentése még a magyarországi nyilvános értekezés cinikus és goromba hangneméhez viszonyítva is szokatlanul kegyetlen és érzéketlen, s emiatt nyílt levek, és más tiltakozási formában igyekeznek hangot adni megrökönyödésüknek.

A következőkben vizsgáljuk meg Horváth Ágnes rideg és érzéketlen kijelentésének ideológiai elemeit. Vagyis, azt, hogy „honnan jön”, illetve miben gyökeredzik Horváth Ágnes fenti kijelentése. A kijelentés két mondatból áll, ahol a második mondat, az első mondat puszta megerősítése, illetve annak ismétlése. A tényleges kijelentést, tehát az első mondat tartalmazza, amely összesen tizenhat szó: „Lehet olyan rendkívüli helyzet, amely teljes mértékben elfogadhatóvá teszi, hogy a betegek akár a folyosón feküdjenek.”

Mit mond valójában Horváth Ágnes? Erre a kérdésre a rövid válasz az, hogy Horváth Ágnes másról beszél, mint Bogyóné amikor a bor árát kérik. Ez szaknyelven azt jelenti, hogy Horváth Ágnes azt mondja, amit „kell.” Hazudik, és elhárítja a felelőséget. A miniszter-asszony nem ad választ arra, hogy miért fekszik a 87 éves Dr. Tomory Dezsőné három napja a WC előtt a folyósón, és miért fekszenek a betegek a sebtében magánkézre juttatott kórházakban országszerte a folyosókon? A miniszter-asszony válasz helyett azt mondja, hogy „lehet olyan rendkívüli eset, amely teljes egészében elfogadhatóvá teszi, hogy a betegek akár a folyosón feküdjenek…” Horvát Ágnesnek két napra volt szüksége arra, hogy ne adjon választ arra, hogy miért fekszenek a betegek a betegek gyöngyösi kórházban, és más kórházakban a folyosókon. Horváth Ágnes valójában azt mondja, hogy ha a betegek nem lennének, akkor a korházak privatizálásával nem lenne semmi baj. Vagyis, a fennakadást maguk a betegek okozzák.

Ténylegesen azonban, sem a gyöngyösi, sem a többi szóban forgó kórház esete nem tartozik a Horváth Ágnes által felidézett „kivételes” esetek közé, mert ahhoz földrengésre, vízözönre, sáskajárásra, vagy más Istencsapásra lenne szükség. Horváth Ágnes kijelentése csupán azt fejezi ki “lehet” olyan rendkívüli eset, hogy (valahol a föld kerekségén, valamikor, bárhol) olyan helyzet, amely teljes egészében elfogadhatóvá teszi, hogy a betegek akár a folyósón feküdjenek.” Az „egészségügyi reform” következtében beállt zűrzavar azonban a kormány tervbe vett intézkedéseinek az eredménye, nem pedig valamiféle külső, földöntúli hatás következménye. A hatalom nem hivatkozhat a kivételes állapotok nehézségeire, ha a szóban forgó „kivételes állapotokat”, illetve „veszélyes helyzetet maga a kormány idézte elő. Horvát Ágnes nem tér ki arra sem, hogy ki dönt a „különleges helyzet” beálltáról. Az, aki a „különleges” állapotot előidézte?

Horváth Ágnes kijelentését követően, azonban a gyöngyösi kórház folyosóiról azonmód eltűntek az ott fekvő betegek. Tehát nem „kivételes helyzetről volt szó, mert nem valószínű, hogy a „kivételes helyzet” éppen a miniszter-asszony nyilatkozatát követő napon szűnt volna meg.

A „rendkívüli helyzet” azonos a kivételes helyzettettel. A „kivételekre” való hivatkozás lehetőségének jogi fogalmát, a római jog iustitium intézményére támaszkodva, a náci Németország főjogásza, Carl Scmitt keltette éltre. A “kivételek” intézményét, amelyekre Horváth Ágnes, hivatkozik, a náci Németországban az állampolgárok személyi jogfosztására, a haláltáborok megszervezésére, és az előre kitervezett módszeres népirtás megokolására használták. Ezt a jogi képletet, a terror elleni háború keretében a különleges helyzetére hivatkozva, ma az Amerikai Egyesült Államokban „unitary executive power" („egyedi végrehajtó hatalmi illetékesség”) néven, ma szabályként alkalmazzák.

A jelenlegi magyarországi neoliberális elit a fasiszta törvényhozásnak ezt a kísértetét most az Amerikai Egyesült Államok neoliberális politikájával való azonosulása útján importálja vissza Magyarországra. Horváth Ágnes kijelentése teljes egészében összhangban van az Amerikai Egyesült Államok kivételekre alapuló igazságszolgáltatási politikájával. Ha, lehet olyan rendkívüli helyzet, amely teljes mértékben elfogadhatóvá teszi, a fogva tartott személyek kínzását, akkor „lehet olyan rendkívüli helyzet is, hogy a betegek akár a folyosón feküdjenek. Ha tehát, ma valaki megkapar egy olyan piros pelenkás neoliberális pártkatonát, mint Horváth Ágnes, akkor az amerikai neoliberális máz mögül a náci ideológia néz vissza rá. Meglehet, hogy Horváth Ágnesnek azonban semmi köze az ideológiákhoz. Ő csak erőszakos és törtető.

Az egészségügyi rendszerrel kapcsolatban „kivételes helyzetekre” hivatkozni azért is értelmetlen, mert a betegség önmagában is „kivételes” helyzetnek, kivételes állapotnak számít. A megfelelő egészségügyi rendszer pedig a fenti kivételes állapot orvoslására adott megfelelő válasz, illetve, megszervezett készenléti állapot. Az egységes, és mindenkit egyformán védelmező egészségbiztosítás intézménye éppen ezeket a kivételes emberi helyzeteket igyekszik szervezett, előrelátható, és igazságos módon megoldani. A jól működő és igazságos egészségbiztosítási rendszer a „kivételes” helyzetekre adott előrelátó, és szervezett válasz, nem pedig meglepetés okozta kapkodás. Giorgio Agamben, nemzetközi hírű olasz filozófus szerint, az egyén jogainak védelmét biztosító társadalmi intézményeknek ezt a “kivételeken” alapuló szétzilálását a „homo sacer”, az emberi élet teljes védtelenségével és kiszolgáltatottságával hozza kapcsolatba. Az egészségügyi rendszer magánkézre juttatása, és a fizetőképességtől függő több biztosítós rendszer foganatosítása azt jelenti, hogy az emberi lény egészségének védelme a pénzen keresztül viszonyul a társadalomhoz. Gyurcsány Ferenc, a maga nyers stílusában, a betegről, mint vevőről beszél. Horváth Ágnes, “aktív ágyakról” , “egységnyi idő alatti betegellátásról” beszél, amelyhez “szemléletváltozásra” van szükség. A “szemléletváltozás” a jelen esetben “beletörődést” jelent. Lásd: A 87. éves Dr. Tomory Dezsőné, mint a folyósón fekvő “fogyasztói egység.” Szégyenkezhet az a társadalom, ahol az ember puszta biológia egység, a beteg pedig a nyereség forrása, és “kartoték adat.”

Magyarországon a lakosság közegészségi állapota önmagában is kivételesnek mondható. Ma mindez számokkal és tényekkel igazolható valóság. (Magyarországon az emberek 30 százaléka lelki sérülés miatt munkaképtelen. Fél évet kell várni egy-egy műtétre tizennégy kórházban. 34 százalékkal több halálos baleset történt, mint tavaly.) Nyilvánvaló, hogy ezeket a „kivételes” közállapotokat nem lehetséges nyereségelvű alapon, „kivételes” helyzetekre hivatkozva, sértő és otromba hazugságok hangoztatásával orvosolni.

A megszorításokon alapuló neoliberális értékrend, a „tudományos szocializmushoz” hasonlóan, egyedüli lehetőségként, („történelmi szükségszerűségként”), szintén a tudományosság igényével lép fel. A tudományokban, azonban a bizonyíték az úr. A neoliberális gazdaságpolitika megvalósítási kísérletei azonban az elmúlt húsz évben világszerte mindenütt az ország javainak kifosztását, társadalmi intézményrendszerének lerombolását, és a lakosság többségének elszegényedését idézte elő. A megfelelő bizonyítékok hiányában, a neoliberális politika bebizonyítottan megbukott, mert csak olyan társadalmat érdemes építeni, amelyben testvérekként élünk a földön. A „haza” pedig csak az, mely ápol, és eltakar.

Utóirat

A közismert kanadai közmondás szerint: „A bizonyíték maga a mű.” („The proof is in the pudding.”) Ha, Horváth Ágnes nem képes az általa sürgetett egészségügyi reformok működőképességét megfelelő adatokkal, illetve működő példákkal bizonyítani, akkor a betegek személyi jogait mélyen sértő kijelentései helyett, bizonyítsa be, hogy hisz a maga által olyan nagy hévvel hirdetett egészségügyi reformokban. Ha, „lehet olyan rendkívüli helyzet, amely teljes mértékben elfogadhatóvá teszi, hogy a betegek akár a folyosón feküdjenek”, akkor Horváth Ágnes szülje meg leendő gyermekét a gyöngyösi kórház folyosóján. Lehetőleg hétvégén, és éjfél után, amikor a mentők, és a rendőrök kezdik a korházakba szállítani a kocsmai verekedések vérző, és őrjöngő sebesültjeit.
/Fusz/