Eltűnt települések Dány térségében II.

Babati emlékkő
Az elnéptelenedett Szentkirályban a 19-20. században újra lakók jelentek meg, uradalmi major működött itt, Tápió-Szentkirály néven jegyezték. Az 1990-es évek elején a dányi önkormányzat  építési telkeket parcellázott ki, amelyeket majdnem kizárólag Erdélyből menekült, vagy áttelepült családok vásároltak meg.
Dány-Szentkirály faluban épített az Erdélyi Gyülekezet ökumenikusan, tehát a katolikus egyházzal közösen használt templomot. A templomot 1998. november 15-én együtt szentelte fel a két nagyváradi magyar egyházfő, Tőkés László református, és Tempfli József katolikus püspök.

Dáni (Dány) Petri timár-birtoka
Az 1559. évi timár-defter szerint Pir Ali timár-birtoka

Tód György nős, van 200 juha(2), fia Gáspár nőtlen, meghalt, testvére Boldizsár nőtlen, Dáni András nős, meghalt, Gör(3) Bálint nős, Kállai Petre nős, van 200 juha(4), meghalt, fia István nőtlen, testvére Kállai András nős, van 150 juha, Huszár Imre [áthúzva] Dimitre nős, testvére Balázs nőtlen, nős, fia Balázs nőtlen, testvére Petri nőtlen, nős, testvére Anbrus nőtlen, müszellem, Rác Balázs nős, van 100 juha, fia Márton nőtlen, testvére Gergel nőtlen, meghalt, Kun Antal nős, megszökött, Bárci* István nős, fia Borbás nőtlen, nős, testvére(5) Orbán nős(6), István nős(7), fia Miklós nőtlen, Orbán Pál nős, Nyás István nős, meghalt, fia Dimitre nőtlen, müszellem, Német Balázs nős, Varga Benedek nős, testvére István nős, Varga Benedek nős, Somogyi Imre nős, Dáni Bálint nős, meghalt.

A dzsizje-adót fizetők száma 8.
A régi összeírtak száma 28, meghalt 9, jelen van 19, az újonnan összeírtak száma 2.
A jövedelem a tizedekből és az adókból a filori adón kívül 1737 akcse.
Kapu 12 ötvenével 600
kevert tized 31 kile, kilenként 6 186
sertés adó 49
kender- és len tized 25
búza tized 56 kile, kilenként 12 672
széna tized 9 szekér 90
káposzta tized 55
bírság pénz fele 60

Kóka nevű faluval együtt adassék.
(2) „van 200 juha” utólag áthúzták
(3) Az 1546. évi összeírásban: Gödör Bálint
(4) „van 200 juha” utólag áthúzták
(5) „testvére” utólag áthúzták
(6) „nős” utólag nem húzták át, noha felesleges
(7) A „testvére Orbán nős István nős” tehát helyesen: Orbán István nős. Az 1562. évi összeírás szerint is: Orbán István, fia Miklós.

Az összeírásból láthatjuk, hogy két egykori dányi lakos is "müszellemként" adómentességet élvezett. Az 1715-ös lakossági összeírásnál a régi családnevekből már csak kettőt találhatunk: a „Gödör”-ből átalakult „Godor”-t és „Tód”-ból átalakult Thott-ot.

A települések látványosabb pusztulása az 1591-1606 között zajló tizenöt éves háború idején következett be. 1594-től kezdve több éven át a Duna–Tisza közén a török hadsereg tatár csapatai teleltek, felélve a falvak tartalékait. A háború végére vidékünk több települése is végleg elpusztult, s csak a békekötés után tíz évvel kezdett el újranépesedni a vidék.
A dézsmabérlet-jegyzékek alapján bizonyos, hogy 1628-ban már lakott hely volt Dány, de például Valkó pusztaként szerepel. Az 1640-es évekre már majdnem mindenhol helyreállt az élet, befejeződött az újratelepülés folyamata.
1660-ban Dányt elhagyják lakosai, de a következő években ismét visszatérnek. Dányban a Rákóczi szabadság harc idején találkozunk először Sebestyén vezetéknévvel, Sebestyén István lovas katona személyében, aki a fejedelem seregében szolgált.

Az óramutató járásával megegyező irányban nézzünk körül Dány térségében, mely települések tűntek el az évszázadok során, török korban mely családok voltak egyes települések ismert adófizetői.
Érdekesség kedvéért a fennmaradt szomszéd települések 1546-os és 1559-es összeírásának családfő vezetékneveit is felsorolom, a végleg eltűnt települések nevét pirossal emelem ki.

Oszlár:

Egykor a mai Sülysáp mellett terült el.
Nagyoszlár és Kisoszlár puszta, melyek a XIII. század közepén Uzlar néven előfordulnak. Az egykori patakparti  település Oszlár nagyobb volt, mint Süly és Sáp települések.  A török világ kezdetén is (1562-63) lakott hely, később eltűnt.

Pécel:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Alatján, Atkázi, Baranyai, Becsi, Bolar*, Csabai, Damokos, Fekete, Gellérd, Himden*, Kálmán, Kollád, Mező*, Német, Pap, Polgár*, Rokan*, Sánta, Somogyi, Szentai, Tar, Tód, Turós, Vas, Varak, Vargi,

Nagytarcsa:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Bakóc, Becsi, Gödör, Kellő, Kis, Kun, Madaras, Nagy, Német, Oláh, Ostona, Rágyi, Sandák, Somogyi, Szánki, Szőlős, Tód, Vas

Kistarcsa:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Babádi, Babáti, Bercsik, Bertalan, Bobádi, Gombás, Győri, Kis, Oros, Pántos, Pesti, Polák, Tód, Veres

Tápiósüly:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Borbás, Csonka, Gál, Kis, Makra, Szanyó, Tura, Zánbó
1562-ben puszta lett, lakosai szétszéledtek.

Tápiósüly (ma Sülysáp) mellett találhatunk egy vár nyomaira. A sülyi földvárat az Ákos nemzettség építette a XIII. század első felében (kb.: 1220-1250 között) . A várat Csák Máté csapatai pusztították el 1310-ben. Leányvár-Süly  (Sülysáp délnyugati részén), az úri út környékén található.

Locsod::

A Felső-Tápión túl a Kotlina -völgyben volt egykor Locsod település.
Az árpád-kori falu első okleveles említése 1326-ból való. Locsod helyneve valószínűleg szláv eredetű, a lovce, lovci származéka, jelentése vadászok, fogók. A királyi vadászatokra is alkalmas hely közelében a Templom-domb ma is őrzi az egykori település emlékét.

Isaszeg:

Talán kevesen tudják, hogy Isaszeg térsége a történelem könyvekből ismert 1849-es csatán kívül korábbi, ismert ütközetek színhelye is volt.
IV. Béla király 1262-ben az ország keleti felét fiának, István trónörökösnek engedte át, aki felvette az ifjabb király címet. 
IV. Béla az önállóságra törekvő fiával, István herceggel döntő ütközetet vívott 1265. márciusának elején Isaszegnél. A csatát István nyerte, megkapta a teljes keleti országrészt. Apja halála után ő lett V. István királyunk. 
Isaszeg mellett később még egy csatára is emlékeznek. Hagyomány szerint Dózsa György keresztes hadseregének Mészáros Lőrinc vezette egysége az isaszegi határban küzdött meg a nemesi hadakkal. 
Isaszegnek két kültelepülése is létezett, az egyik a Mártonberek nevezetű területen Nyír (Ákosnyíre, vagy Nyír-egyháza) falu (XI.-XV.sz.), melyet először 1312-ben említenek, de 1499-re már pusztaként jelölik a források. Egykori templomának köveiből 1963-ban emlékművet építettek a helyszínen, ma „Ezeréveskert” néven ismerik az emlékhelyet.
A másik a Szentgyörgyi-erdőben található Szentgyörgy (vagy Szentgyörgyteleke) falu, melynek keletkezését az Árpád-korra teszik. Első írásos említése 1430-ból származik, amikorra már csak pusztaként említik.
1746-ban Szent György tiszteletére emelt temploma van, három remete élt itt: Brokniczky József, Promgel Antal és Kókai Gergely. A templom később elpusztult, köveit elhordták, egy darabig pincéje még megvolt.
Szentgyörgy ma ismét lakott. Az 1800-as években uradalom működött itt, ma Isaszeg ipari parkját találjuk itt.
Isaszeg és Gödöllő között volt Szörény(1425.1467.), és Ökörd (Ökörtelke) is.
Nyír falu emlékműve

Isaszeg:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Cse, Csóri, Csutari (Csutori), Fazokas, Feír, Felfődi, Gallai, Józsa, Kis, Kovács, Kőrös, László, Locsodi, Maglódi, Nagy, Nyeártó (Nyeregjártó), Nyiró (Nyirád, Nyíri), Nyír, Sül, Sziláki, Tód

Gödöllő:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Bakó, (Borbás), Bordás, Csókol, Győri, Jász, Kovács, Nagy, Sikol*, Szabó, Szekeres, Székel, Tarcsai, Tód

Besnyő:
Besnyőt 1345-ben említi oklevél Bessenew alakban. XV. században a Hatwan-i család a birtokosa.

1451-ben Hatwani Gáspár és Menyhért pereskednek a nyúlszigeti apácákkal Ökörd (Ökörteleke) birtoklásáért. Ugyancsak ők 1468-ban felfegyverzett jobbágyokkal támadtak a Rozgonyiak birtokaira, így Nyírre és Szentlászlóra is, jobbágyokat és állatokat elhurcolva.

Besnyő:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Antal, Kelemen, Meleg, Nagy, Szabó, Szekeres, Toka, Tód

1559-es összeíráskor a falu lakói már Gödöllőn laknak.
A település a későbbiekben elnéptelenedett. Változást Grassalkovich Antal megjelenése hozott, aki megvásárolta a pusztát, és az egykori templom romja helyén talált szobrocskának köszönhetően kegyhelyet teremtett Besnyőből, Máriabesnyő néven.

Babat:

Egykor Besnyő és Bag között terült el. Árpád-kori eredetű (1430-ben említik először) kis - falusi, négyszögletes hajójú és félkörzáródású szentélyű temploma lehetett. Ma nem látszik semmi a templomból és a temetőből, csak emléktábla őrzi egykori létét. 
A babati Árpád-kori templom 9,8 méter hosszú, 6-6,3 méter széles volt, s mintegy 30 főt tudott befogadni.

Valkó:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Bacsó, Basa, Császár, Cse, Dani (Danyi), Dobosi, Dóki, Elek, Fónagy, Gál, György, Kis, Kőrös, Mód, Német, Peredós, Somogyi, Szabó, Száz, Szemere, Vajda, Varga, Váci*, Vukacsin

Szentpál: Szentpálpuszta, Szentpálhegy:
Középkori Szentpál falu, Valkó határában, Isaszeg irányában, talán Pálos kolostor is állt itt a XIII. század közepén.

Vácszentlászló:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Bacsó, Bagi, Baranyai, Bóka, Burgyi (Bugyi), Dani, Demjén, Feíregyházi, Hágó, Heténi (Hénye), Jagó, Kapás, Márton, Mikon, Nagy, Olájos*, Petrös, Szemere, Szúró, Torbágyi, Tód, Varga, Zsilnák

Szentegyed:

Zsigmond király 1409-ben Bablit és Szentegyedet (Zsámbokkal, Kókával, Almással együtt) a Tétényieknek adja cserébe Tétényért, de már 1410-ben, cserébe Kapi váráért ezeket a birtokokat is elvették tőlük. 1424-ben a király a fenti településeket Rábi-, Szentegyed pusztákat Borbála királynénak adományozza. Babliról mely Kóka táján feküdt, a XV. század elején úgy emlékeznek meg róla, mint elpusztult helyről.
Szentegyed Zsámboktól nyugatra, Vácszentlászló és Zsámbok között terült el, templomába a környék népe rendszeresen elzarándokolt. E búcsújáróhely romjai még a XIX. század közepén is jól látszottak.

Zsámbok:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Bábóci, Bodó, Bugáz, Csakonya, Cserna, Csicsor, Csokona, Demján, Erdeli, Erdéli, Fekete, Felfődi, Finta, Gódor, Ihos, Ivanes, Kató, Kelemen, Keresztös, Kis, Kotács*, Körmendi, Lénárd,  Makra, Nagy, Nyír, Oláh, Pozsár,  Rancsók, Rád,  Rása, Simon, Szalai, Szűcs, Terényi, Tód, Vakacs, Vukacsin, Zsámbok, Zsámboki

Zsámbok határában, Vácszentlászló felé találhatunk -kerekhalom-földvár emlékeket.

Bag:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Badó, Bankonyi*, Bodó, Besenyei, Besenyő, Bíró, Cigán, Csákó, Együdi, Fodor, Gál, Gódor, Gödör , Hegedűs, Hongógyi*, Ivanics, Jászó*, Keresztös, Kis, Korcsolás, Kovács, Kónya, Kürti, Lestár, Márton, Mészáros, Molnár, Nagy, Nete*, Pásztor, Petri, Somogyi, Szalannás, Szente, Szentgyörgyi, Tavasz, Tors,  Tód, Ulánus*, Varga, Vida

Hévízgyörk:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Bakos, Balik, Balázs, Bod, Boltos (Bótos), Fazokas, Felnár*, Ferenci, Fias, Fider*, Folti, Göncöl, Gróza, Győr*, Jó, Józsa, Kaptás, Kelemen, Királ, Kuti, Matiás, Márkus, Mikó, Nagy, Nemes, Pásztor, Pollák, Rác, Sas, Sikátor (Sikátos), Silvér, Somogyi, Szabó, Szakállos, Szalai, Szadai, Szilád, Szirai, Tasa, Tód, Váci*, Vince, Vitéz, Zagyvás, Zsirmáz*

Galgahévíz:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Bom*, Botos, Cserez*, Döbre, Gál, Kis, Kun (Kuna), Márton, Modár, Nikos, Oroki*, Őz, Sár, Somogyi, Sun, Széköl, Tar, Tód, Vas, Vida, Zagyvás

Tura:
1546-1559 közötti családfő nevek:

Balik, Baranyai, Barbél, Barta, Bátor, Becser, Berta, Bíró, Budai, Cse, Cseri, Demján,  Dóki*, Elek, Erdeli, Fürdős, Hanta, Hajgató, Hágó, Horni, Kálmán, Kátai, Keszi, Kis, Kovács, Kónya, Kúcsár, Mány (Mányi), Méláros (Mészáros), Nemes, Nyikos, Orti, Ócsa, Ócsai, Őrfi, Pap,  Palotás, Polonc, Sánta,  Seghedi*, Siarto (Sikátor), Siket, Somogyi, Sós, Szalai, Szegedi, Szegedős,  Szentei, Szíartó (Sikátor), Szilvás, Tar, Turós,  Túri, Törék, Vajda, Vas, Varga, Zagyvás, Zsigeri

Kóka:

Kóka-Várhegyen egykor egy váracs (kisebb erődítmény) állt. A Várhegy a határ északkeleti részén, a tóalmási határ mellett fekszik. A Dányból a Kápolnadombon át egykor Kókára vezető út ennek ment neki.
Kóka térségében három település is volt, melynek lakói valószínűleg beolvadtak a Kókaiak közé:
Babli a XV. század elején tűnt el.
Szér(1426.) Kóka és Szecső között feküdt.
Várok(1473.) ma puszta Kóka mellett.

Kóka:
1546-1559 közötti családfő nevek:
Árki, Balik, Bors, Bükkösi,  Dani, Esztergácsi, Fazokas, Fábián, Fekete, Fekető,  Főző, Godar (Gödör), Gombás, Gör (Gödör), Gula, Huszár (Pásztor), Józsa, Kartali, Kis, Kontós, Kókai, Kun, Kristóf, Mészáros, Nagy, Nyilas, Oláh, Somogyi, Szabó, Szácsi*, Szekeres, Szente, Szűcs, Tarhond, Tód, Török, Varga

Buda visszafoglalása idején tűnnek el örökre kicsit távolabbi környezetünkből az alábbi falvak: Boldogasszonykáta, Zsiger, Szenttamáskáta

Kapcsolódó írás:
http://www.danyikronika.hu/node/9764 Eltűnt települések Dány térségében I.

Források:
Helytörténeti olvasókönyv-Gödöllő-1998
Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
www.sulinet.hu -Pest-Pilis-Solt vármegye települései
Káldy-Nagy Gyula: A budai Szandzsák 1559. évi összeírása

összeállította:
Buborék