Grassalkovich templomok IV.

Grassalkovich címer 3

Grassalkovich I. Antal Pest-Eger-kassai és a Pest-szegedi országút környékén építette ki birodalmát. Így Pest, Heves és Bács-Kiskun megyékben találhatjuk birtokainak nagy részét.
A birtokalapító életének hetvenhetedik évében, 1771-ben hunyt el. Gróf Grassalkovich Antal a XVIII. századi Magyarország legnagyobb formátumú államférfiúja volt, tipikus barokk főúr, aki mérhetetlen vagyonával a közjót is szolgálta.

Életében harminchárom templomot és kápolnát, tizenhárom kastélyt és kúriát, valamint hét kastélyt-palotát építtetett. Testamentumában Grassalkovich Antal maga vett számvetést arról, hogy kegyúrként hány templomot építtetett vagy újíttatott fel, s látott el kegytárgyakkal.

Amit életében nem sikerült befejeznie, azt harmadik felesége Kobusitzky Terézia grófnő (+1784) és gyermeke II. Grassalkovich Antal, kis részben az unoka, III. Grassalkovich Antal fejezte be. III.Antal örökös nélkül halt meg 1850-ben, ezután a Grassalkovich birodalom szétesett.

Lássuk további templomait:

Nagytarcsa:

Nagytarcsa a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál a Szilas-patak völgyében fekvő község. A 20. század elején kapta a ma is használatos Nagytarcsa nevet, előtte Csíktarcsa néven szerepelt.

1720 után Hont és Nógrád megyéből a belső vándorlás során adósságot hátrahagyó magyar és szlovák jobbágyok, szabadon költöző jobbágyok és zsellérek, valamint adóra nem kötelezett szolgák érkeztek a faluba.
A vegyes vallású Csíktarcsán a szlovák lakosság többségében evangélikus vallású volt, ők imaházban tartottak istentiszteletet.
1727-ben Csiktarcsa, mint fiókegyház az isaszegi római katolikus anyaszentegyházhoz tartozott.

1730-ban a falut 2700 forintért vásárolta meg Grassalkovich Antal kamarai elnök.
Arról sajnos nem sikerült dokumentumot találni, hogy Grassalkovich Antal hol és mikor épített, vagy újított fel templomot Nagytarcsán. Amit viszont biztosan tudunk, hogy ő a katolikus vallást támogatta.
Az alábbi viszont fenn maradt:
„A Helytartótanács 1733. ápr. 14-én kelt levelét 1733. ápr .27-30-án tárgyalta a közgyűlés. Ebben arról volt szó, hogy Grassalkovich azt állította, Kerepes, Isaszeg, Csíktarcsa, (Nagytarcsa), Zsidó, Csömör, Ecser, Soroksár falvakban épített templomot és ennek következtében ezekre kegyúri jogot kért.
A megye hatósága igazolta Grassalkovich templomépítéseit és ennek következtében ő 1733. dec. 6-án elnyerte a kegyúri jogot a felsorolt templomokra nézve. ”
Az 1761-ben betiltott evangélikus vallást 1785 tavaszán a türelmi rendelet alapján Pest megye közgyűlése engedélyezte, Nagytarcsa evangélikus népe jogait újból gyakorolhatta.

1819-ben felépült az evangélikus templom, de a gyülekezet a cinkotai evangélikus egyházhoz tartozott. A Grassalkovich-uradalom 1851-es megszűnése után több birtokosa is volt a településnek.
1931-ben a régi helyén új evangélikus templom épült.

Örkény: Szent Lipót római katolikus templom

Örkényi templom

Örkény Pest-megye déli részén, a Dabasi kistérség területén fekszik. Távolsága Budapest központjától 53, Kecskeméttől 36 kilométer.

A XVIII. sz. első harmadától a Grassalkovich család tulajdonába került. A pusztai postaállomás jobbágyokkal való betelepítése (1784) II. Grassalkovich Antal nevéhez fűződik. Ezután Örkény népessége lassú egyenletességgel fejlődött.
A Szent Lipót tiszteletére szentelt római katolikus templom 1844-47-ben épült klasszicista stílusban, Zborovszky Antal tervei alapján, aki a Grassalkovich uradalom építésze volt. A pilaszterekkel három részre tagolt főhomlokzat középső mezője az enyhén homlokzat elé lépő, kétemeletes toronyban folytatódik.
A csehsüveg boltozatos belső szentéllyel záródik, festett kazettás díszítésű. A hajó belül törtvonalú lizénákkal keretezett oltárépítmény háromrészes főpárkányát korinthoszi oszlopok tartják. A párkányra ülő törtívű mezőben sugaras istenszem látható, amelyet vázák fognak közre. A templom előtt Szent Vendel szobra áll 1842-től.

Parád: Szent Ottília római katolikus templom

Parádi templom

Parád nagyközség Heves megye Pétervásárai kistérségében, a Mátra északi oldalán, a Parádi-Tarna völgyében fekszik.

Parád római katolikus templomát barokk stílusban 1768-ban építették.
Hazánkban ez az egyetlen, amelyet Szent Ottília tiszteletére szentelték fel
Szent Ottília a legenda szerint vakon született, ezért gazdag szülei kitagadták és a dajkája nevelte fel. Amikor megkeresztelkedett, visszanyerte a látását, s így lett a szemfájósok és vakok védőszentje.

E ritka patrónus választását az építtető kegyúr, Grassalkovich I. Antal (1694-1771) második és harmadik feleségének, Klobusitzky Krisztinának és Klobusitzky Teréziának a családjában meglévő örökletes szembetegség indokolta. Klobusitzky Krisztinától született Antal fia is örökölte a kórt, s a veszélyes szembaj miatt apja visszavette tőle a bajai uradalom igazgatását. A harmadik felesége, Klobusitzky Terézia idős korában megvakult. A látását féltő Grassalkovich II. Antal születendő leányai névadójául választotta Szent Ottilia nevét. Végül is a templom védőszentjének a kiválasztását a birtokos döntötte el, mert kegyúrként ő építtette a templomot, s folyamatosan hozzájárult fenntartásához.

Soroksár: Nagyboldogasszony Plébániatemplom

Soroksári templom

Budapest XXIII. kerülete Budapest legfiatalabb kerülete, Soroksár nagyközséget 1950-ben csatolták Budapesthez.

Soroksár községet gróf Grassalkovich Antal földesúr telepítette be Württenberg környékéről származó katolikus frankokkal és svábokkal 1724 körül. A hívek gondozását 1743-ig a dunaharaszti plébánia végezte, egy kis kápolnában.
A templom 1759-61 között épült, homlokzatán Páduai Szent Antal és Szent József szobraival.
1759. július 3-án Schlánitz Balázs lelkész, Krisztus szent keresztjéből részecskét szerzett ereklyének, melyet gróf Esterházy Károly püspök hitelesített.
1781 és 1872 között több alkalommal tűzvész pusztította el. Az eredeti berendezésből, valószínűleg csak a gazdagon díszített, copf stílusú keresztelő kút, a szószék, két barokk szobor (Szent Péter és Pál apostolok) és egy gyóntatószék maradt meg. A főoltárt 1906-ban állították be. Tiroli faragású oltár. Az új oltár a mennybe fölvett Szűzanyát, Nagyboldogasszonyt ábrázolja. 1956-ban a földrengés erősen megrongálta a templomot és a plébánia épületét egyaránt. A templom restaurálása 1956–57-ben készült.

Az új templomot nagy ünnepségek keretében 1779. október 10-én, gróf Migazzi Kristóf bécsi bíboros, érsek, váci megyéspüspök szentelte fel. A felszentelés évfordulóját, mint kisbúcsú-t ünnepeljük. A templom tervezéséről építéséről nem maradt írásos feljegyzés. A templom tervezője nagy valószínűséggel Anton Mayerhofer, és a Grassalkovich család házi építészének iskolájához tartozó, Oracsek Ignác lehetett.
 
Sződ: Mária Magdolna római katolikus templom

Sződi templom

Sződ község Budapesttől északra, 30 km-re a Gödöllői-dombság peremén és a Duna régi árterén fekszik.

Grassalkovich Antal Sződöt – Göd pusztával együtt – 1736-ban vásárolta meg a Madách családtól, felvidéki magyar és szlovák lakosságot telepített a faluba.

A jelenlegi templomot Grassalkovich Antal építtette, alapkövét 1743. június 4-én tették le. Falait részben Mogyoródról, a bencés apátság romjainak köveiből, részben a régi, lebontott templom anyagából építették fel (lásd palmettás kő). 1744. április 16-án szentelték fel Mária (Bűnbánó) Magdolna tiszteletére, tehát a templom címe, titulusa is ez. Felszereléséről részben a kegyúr és a hívek gondoskodtak, részben a régi templomból is maradt, így egy aranyozott réz kehely, cibórium, miseruhák, és kandeláberek.
Egyes forrásokban az 1740. évről ezt olvassuk: A szilárd anyagból épült Mária Magdolna tiszteletére álló templomot 1740-ben építették, díszítéssel és a szükséges berendezésekkel el van látva, tornya és boltozata a földrengés pusztításai miatt felújításra szorulnak.
Egyes források szerint amennyiben a mostani templomot a régi helyén építették, talán sokszögű apszisa a régi alapokra épült.
Amennyiben nem, akkor a középkori templomtól 300 lépésnyire építették fel az új (jelenlegi) barokk templomot A mai templom a középkori faluhelytől délre 200-250 m távolságra emelkedik, középkori elődje talán a temetőben kereshető.

Tataháza: Tours-i Szent Márton római katolikus templom

Tataházi templom

Tataháza  község Bács-Kiskun megye Bácsalmási kistérségében. A község a Bácskai-löszháton Bajától 28, Bácsalmástól 6 km-re fekszik. 

1764-ben Grassalkovich bajai földesúr Tataháza pusztát be akarja telepíteni, és az ide letelepedőknek az egész határt 50 frt-ért adja bérbe. Kikötése, hogy házaikat rendben az utcavonalba kell építeniük, a földesúri adók alól egy évig, a vármegye részéről három évig mentesültek. A külföldről jövők hat évi adómentességet élveztek.
A falu központjában áll az 1783-ban, Grassalkovich herceg által építtetett római katolikus templom, amelynek a zsindelyes tetőfedését az 1900-as évek elején cserélték le. A téren látható Szent Márton szobra és a Szentháromság-szobor.

Márton valós történeti személy, Pannóniá-ban született, Szombathelyen 317 körül, apja római százados volt, Márton is katonaként került a mai Franciaország földjére, ahol keresztény hitre tért, és kolostort alapított. 371-ben püspökké szentelték Tours-ban, így Franciaországban is igen népszerû.

Újhartyán: Szent Borbála római katolikus templom

Újhartyáni templom

Újhartyán község  Pest megyében, a Dabasi kistérségben, a Kiskunság homokhátságának északi szélén fekszik.

A 18. század első harmadában gróf Grassalkovich Antalé a település, amelyet németekkel, svábokkal és tótokkal telepített be 1764-ben. A falut 1772-től Újhartyánnak hívják.
1764-ben alakult meg a mai falu, mikor 10 magyar, német és szlovák zsellércsaládot telepítettek Újhartyánra.  A gróf Antal nevű fia 1776-ban barokk templomot építtetett, amelyet Szent Borbála tiszteletére szenteltek fel.
A belsőt szép faragású mellékoltárok és az egyszerű főoltár mögött festett architektúra díszíti.
Ez években folyamatosan érkeztek német anyanyelvű telepes bevándorlók Bajorországból és Württembergből, akik német munkakultúrát és római katolikus hitet hoztak magukkal.
A kezdetben német, szlovák, magyar etnikai összetételű falu egy erőteljes migráció következtében katolikus vallású, német nemzetiségi többségűre rendeződött át.

Vácegres: Kisboldogasszony-templom

Vácegresi templom

Vácegres (neve 1943 előtt: Zsidó) község Pest megyében, a Veresegyházi kistérségben.

Zsidó község 1723-ban adományként került Grassalkovich birtokába.
Szent Balázsról elnevezett kőből épült nagyjavításra szorult, elhagyatott temploma volt. 1746-ban a két ablakú, torony nélküli templomon zsindelyt cseréltek. 1750-ben Grassalkovich építőanyagot adományozott a templom kijavításához.1755-ben tetőt cseréltek rajta. 1788-ban teljesen restaurálták, és a Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére áldották meg.

A dombon álló, egyetlen homlokzati tornyos, egyhajós román kori alapokon álló templom, egyszerű falusi barokk templom. A kutatók feltételezése szerint a templom az egykori premontrei prépostsági templom maradványaira épült. A 18. század közepén már állott, 1788-ban restaurálták. Az ezt követő időkben többször átépítették, felújították. A filiális egyház Galgamácsához tartozik.
1943-ig a település neve Zsidó volt. Nevét Endre László, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának akaratából változtatták át Vácegresre, mely nevet 1943. május 1-jén vette fel.

Mint az előző templomoknál is láthattuk némely templom Grassalkovich I. Antal halála után épült, végrendeletében meghatározottak alapján (Bag, Boldog), másokat viszont fia II. Antal építtetett. Ezek közé tartozik pl. az örkényi, az újhartyáni és a rózsaszentmártoni templom is.

Rózsaszentmárton: Szent Márton római katolikus templom

Rózsaszent-mártoni templom

Rózsaszentmárton Heves megye nyugati részén, Gyöngyöstől nyugatra, Ecséd, Petőfibánya, és Apc között fekvő település.

Település neve 1903 előtt Fancsal volt. 
1730 után Grassalkovich I. Antal kamaraelnök, koronaőr vásárolta meg a hatvani uradalmat, Fancsallal együtt.
A falu legrégibb épületét, a templomot Grassalkovich II. Antal kegyúr építette és 1813-ban szentelték fel. E templom helyén egy 1696-os adat szerint kőtemplom állt, amelyet 1720 körül Szent Márton tiszteletére szenteltek fel. A főoltár képét 1814-ben készítették Bécsben. Jelenleg a parókián látható. A paplakot a püspök kérésére Grassalkovich 1800-ban építtette.
A templom főhomlokzatra 1828-ban építették fel az órapárkányos tornyot.

Hogy lett Fancsalból Rózsaszentmárton?

Az 1890-es évek egyházi képviselő-testülete, az akkori községi képviselő-testület elhatározták, hogy megszüntetik a Fancsal nevet. Mivel a falu védőszentje Szent Márton volt erre szerették volna átnevezni. 1892-ben küldöttség utazott a minisztériumba és kérték a község nevének átírásához az engedélyt. Mivel Szent Márton nevű községből sok volt az országban, kellett valamilyen előnevet adni. A képviselő testület a Rózsa előnevet választotta.

Kapcsolódó írások:
http://www.danyikronika.hu/node/9055 - Grassalkovich templomok I.
http://www.danyikronika.hu/node/9131 - Grassalkovich templomok II.
http://www.danyikronika.hu/node/9158 - Grassalkovich templomok III.

Összeállította:
Buborék