Sztrájknak hitt önámítás

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete jól betett a kormánynak!
Legalább is erről akar bennünket meggyőzni Magyarország legszervilisebb, amúgy leglanyhább ellenálló képességével rendelkező közösségének, a 170 ezres pedagógus-társadalomnak a „felkent” érdekvédője, Kerpen Gábor PDSZ-elnök.
Kerpen nyilvánvalóan nincs tisztában a hatékony sztrájk mikéntjével, máskülönben nem nyilatkozhatott volna olyan sületlenséget, mely szerint a november 21-ei pedagógus munkabeszüntetés – munkavállalói szemszögből – sikeres volt.

Sikeres?

Az az akció, amely az ország 6467 oktatási intézményéből mindössze 250-et tudott megmozgatni? Na, ne nevettessen!

Legfeljebb csak Móricka gondolná, hogy már csomagolnak is a minisztériumban, amikor hírét veszik, hogy a pedagógus az asztalra csap, és juszt se megy be a diákok közé 1 teljes tanítási órán keresztül…
Amúgy a számok által tükrözött valóság tényleg rideg és könyörtelen, csak éppen nem a kormány számára.
A tanároknak mintegy 4,5 % -a sztrájkolt, már ha annak lehet nevezni a tanáriban való ücsörgést, miközben az összes alapellátást elvégezték a demonstrációban résztvevő intézményekben, komolytalanná téve az egész munkabeszüntetést.

Ez volna a sztrájk?

Üzenem Kerpennek: az nem ilyen.

Ha nekem nem hinne, menjen ki egy pályaudvarra vasutassztrájk idején, és a vizuális tájékozódás, majd a látottak agyi feldolgozása érdekében jól dörzsölje meg a szemét!
Mert amit ott lát (vagy nem lát), no az a sztrájk.
Meg kell bénítani az országot, annak már lehet eredménye. Csak annak.
Hogy az alapellátást el kell végezni?
Ki mondta, hogy egy rabszolgatörvényen nem lehet változtatni?
A törvények módosításáért is küzdeni kell!
A PDSZ jelenleg erre nem alkalmas, hiszen olyan harcoshoz hasonlít, aki a golyózáporban is csak a „Miatyánkat” mormolja, nem véve tudomást arról, hogy állig felfegyverzett ellenséggel szemben az ima nemhogy a győzelemhez, de még az életben maradáshoz is ritkán elegendő.

De térjünk vissza Kerpen Gábor hurráoptimista sztrájkértékeléséhez, amelyet hiteltelenné is saját maga tett akkor, amikor a munkabeszüntetés sikeresnek ítélése után, annak eredményességét mégis a kormány magatartásától függőnek nevezte.

Hogy is van ez?

Sikeres, de az eredmény mégis kormányfüggő?
Na ne.

Aki ilyet állít, az komolytalan, és bizonnyal cirkuszi fellépésre alkalmasabb (persze szigorúan csak bohócként), mint a teljesen önbizalmát vesztett, amúgy erősen kontraszelektált pedagógus társadalom érdekeinek védelmére.
Míg az oktatási tárca a nemzet napszámosainak szánalmas sztrájkkísérletét látva meggyőződhetett arról, hogy továbbra is bármit megtehet, a tanárok ismét hozták szokott formájukat: már megint adtak a fekáliának egy pofont.

Ez még nem vészes, csak kellemetlen.

A nagyobb baj az, hogy mindezt Mike Tyson állcsúcsára elhelyezett megrendítő ütésként értékelték.

Bíber József Tibor
a Jobbik alelnöke,
(aki mellesleg magyar-történelem szakos középiskolai tanár... a szerk.)