Egykori női munkák IV. -Tollfosztás

Tollfosztás

A mezei munkák őszi megfogyatkozásával kezdődtek a kaláka jellegű munkák, így a tollfosztás is, mely egyszerre közös dolog és együttes szórakozás volt.
Egykor a kislányok munkája a libák legeltetése, őrzése volt. A libák, kacsák nyár végére megerősödtek, meghíztak. A szülők és idősebb lánytestvérek a szárnyasok tollát megtépték, külön gyűjtve a pehelyt és a tollat.

A libákat koruk szerint évente többször is megtépték. Ez a munka szakértelmet és gyakorlatot kívánt, hogy meg ne sértsék a liba bőrét.
A kis libapásztor lányok az évek gyors múlásával eladó lánnyá cseperedtek.

Az eladó lányok ahogy férjhez mentek, édesanyjuktól hozományba megkapták a két ágyra való dunyhát, párnákat, melyek dagadtra voltak tömve liba-, kacsa tollal. A stafírung többi részei voltak a takarók, lepedők, törülközők és minden egyéb, amelyre az új családnak szüksége lehetett.
A vetett ágyban alul volt a szalmazsák, rajta a derékalj. Erre lepedőt tettek, majd párnákat és rá a dunnát ("dunyhát").

Dányi vetett ágy a falumúzeumban

Régi szokás szerint a kelengye minimum két dunnából és négy vánkosból ("vánkusból") állt.
A hagyomány szerint a férjhez menő lányok dunnáját és párnáját közösen tömik meg az asszonyok: a lányos család női tagjai, a rokonok és szomszédok.
Akinek több lánya volt, annak több libája, kacsája volt. Ahol több toll volt, ott több napon át is összejött a tollfosztó társaság.

Gyakran azért kellett több éven keresztül tépni, fosztani a tollat, hogy mire a lányt megkérik, kész legyen a hozomány.

A tollfosztás nagy fizikai megterhelést nem okoz, talán ezért is tartja a közmondás: ”Tollfosztásban meg nem szakad az ember.”
Ennek ellenére a tollfosztás olyan jellegű munka, ahol a résztvevőnek izegni-mozogni nem nagyon szabad, mert a toll minden egyes mozdulatra el kezd szállni. Egy meggondolatlan tüsszentés esetén a helység legtávolabbi sarkábába is kerülhet tollpehely.( dányiasan: „pehő”)

Egy régi szólás azt mondja : „Unalmas munka, mint a tollfosztás.” A monotonnak tűnő munkát, hogy el ne álmosodjanak, meséléssel, anekdotázásokkal törték meg.
A legények és férfiak a tollfosztásba azért mentek hogy elszórakozzanak. A fiúk a lányokat ugratták, akik természetesen nem maradtak adósok.

A háziasszony közben mindenki elé egy-egy halom tollat tett, ami aztán az idő múlásával egyre kisebb lett, ahogy a szorgos kezek tépkedték a tollat és a pelyhet a szárról.
Az asztal mellet kitüntetett helyet kaptak az ügyes kezű mesélők.

Az idősebbek felelevenítették régi emlékeiket, a táncmulatságokról, esküvőkről, búcsúkról és a napi aktuális dolgokról.
Ahogy gyűlt a pehely az asztalon, úgy időnként a gazdasszony elrakta egy párnahuzatba.
Így folytatódott a fosztás addig, amíg a toll el nem fogyott, vagy az idő későre járt.

A hízott libát és kacsát mikor levágták, a szárnyvégeit eltették tollseprőnek. A tollseprőt fahamuban megfürdették, hogy fertőtlenítse, és a molyt belőle távol tartsa. Takarításkor, porsepréskor ezeket használták.

Felmenőink egyszerűen, szerényen éltek, de ilyen alkalmi összejöveteleken is vidámak, jókedvűek tudtak lenni, közben gondoskodva utódaikról.

Lejegyezte:
Buborék

Kapcsolódó írások:
http://www.danyikronika.hu/node/8471 Dányi hozomány
http://www.danyikronika.hu/node/8554 Női munkák disznóvágáskor
http://www.danyikronika.hu/node/8485 Házi szappanfőzés
http://www.danyikronika.hu/node/6996 Szövés-fonás
http://www.danyikronika.hu/node/3609 Kenyérsütés

Tollfosztás fotó: http://www.hotdog.hu/blog/orszagjaras_blogja/tollfosztas

Források:
www.mek.oszk.hu
www.sulinet.hu
www.historia.hu
http://kilitiek.hu/blog/blog.php?bid=97