A Lenkey-huszárok

Lenkey János tábornok

Az 1849. április 6-i győztes isaszegi csata helyszínén több száz honvéd nyugszik, kb. 70 fejfát állítottak, de az osztrák csendőrség 40 évig senkit sem engedett a sírok közelébe, így a fakeresztek elkorhadtak, rajtuk olvashatatlanná váltak a hősök nevei. A hálás utókor később síremlékeket állított az elhunyt honvédek és parancsnokaik emlékére. Az isaszegi honvédsírok között találjuk Harsányi Bálint huszár főhadnagy sírját.

Harsányi Bálint 1820-ban született Hajdúszoboszlón. Református iskolába járt, de tanulmányait később nem folytatta a Debreceni Református Kollégiumban, helyette a királyi lovasezred katonája lett, élethivatásául a katona pályát választotta.

Az 1848-as márciusi forradalom idején, a württembergi ezred 2. századában Lenkey János kapitány parancsnoksága alatt, őrmesteri rangban Galíciában (Dél-Lengyelország, ma Ukrajna) szolgált, Mariampol városában. Itt értesültek a március 15-i és az azt követő eseményekről.
A nagyobbrészt hajdúsági származású huszárokból álló század titokban elha­tározta, hogy hazajön Magyarországra, a hon és a magyar szabadság védel­mére. 1848. május 28-án a 6. (Württemberg) huszárezred 2. százada, 131 huszár teljes felszereléssel elhagyta állomáshe­lyét.

A hazatérés főszervezője és végrehajtója Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester volt.  Lenkey János a szökésről nem tudott, őt később felsőbb parancsra küldik a százada után, hogy visszatérésre bírja a huszárokat. A legénység azonban nem engedelmeskedett neki, és mivel ő attól tartott, hogy rablók és tolvajok lesznek belőlük, ha magukra hagyja őket, velük jött Magyarországra.
 130 km-es nehéz lovaglás után, a Kárpátok hegyein át, május 31-én óriási ünneplés közepette érkeztek meg Máramarosszigetre, ahol jelentették a századuk hazaérkezését az elöljáróságon és felajánlották szolgálataikat a magyar kormánynak. Hazatérésük híre futótűzként terjedt el az egész országban. ( Ekkor született Petőfi Sándor Lenkey százada című verse.)

A szökés a legdurvább katonai kihágásnak számított. A közvélemény a huszárok mellé állt, így a hadügyminiszter eltekintett a büntetéstől.
Lenkey századát Szegedre vezényelték, majd a szerbek ellen vonuló hadseregbe osztották be őket. Itt a szerbekkel már súlyos harcokat vívtak a magyarok. Harsányi Bálint százada élén elszánt vitézséggel küzdött. Érdemei elismeréséül hadnaggyá léptették elő.
1848-ban kezdték meg a Bocskai csapat szervezését, ekkor Harsányi Bálint már főhadnagyként szolgált. A Bocskai huszárok részt vettek az l849. évi dicsőséges tavaszi hadjáratban. Szolnokról kiindulva már Pest alatt jártak, amikor a rákosmezei ütközetben Harsányi Bálint április 11-én halálos sebet kapott. Katonái Isaszegen temették el.

Lenkey János és Harsányi Bálint legendás alakját több irodalmi, képzőművészeti alkotás, sőt film is idézi (pl. Jókai Mór: Kőszívű ember fiai, Kósa-Sára-Csóri: 80 huszár).

A Lenkey János százada 1848-ban becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút a szerbek ellen, jutalmul októberben ezredessé léptették elő és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. 1849 márciusában tábornok lett.
A Világosi fegyverletétel után Haynau halálra ítélte a tábornokot, azonban az aradi börtönben megőrült és itt halt meg.

Lenkey János (Eger, 1807. – Arad, 1850.) hamvait 1936-ban szállították haza Aradról Egerbe, a Kisasszony temetőbe, ahol Lenkey János édesanyja és bátyja, a honvédezredes Károly régóta nyugodott. 

Lenkey János tábornok példás katonai múltjával, emberi tartásával kivívta katonái , és nemzete szeretetét, tiszteltét.

Összeállította:
Buborék

Ajánlott oldal:
http://wurttemberg.hupont.hu/22/ezredtortenet

Harsányi Bálint sírja Isaszegen

Harsányi Bálint sírfelirata

Harsányi Bálint emlékszobor Hajdú-szoboszlón

Lenkey János emléktábla Egerben

Huszárruha 01 (Eger)

Huszárruha 02 (Eger)

Főtiszti felszerelés (Eger)

Honvédtiszti felszerelés (Eger)