Dányi oromkeresztek

Dányi oromkereszt (magán gy.)

Az oromdísz nevét a háztető csúcsát keresztező gerendák végének díszítéséről kapta.
 Az oromkereszt védelmező jelkép, az ősi európai néphagyományokban gyökerezik: a hiedelem szerint a tetőre erősített oromkereszt megóvta a házat és lakóit a kinti veszedelmektől, távol tartotta a gonoszt.

Évszázadok óta a dányiak fehérre meszelt vályogfalú, nyeregtetős, szoba-konyha-kamra felosztású házaikban éltek.  A XX. században egyre több házon cserép váltotta fel a nádat. A ház végét a csúcsig tapasztották vagy deszkahomlokzat zárta az utcai oldalon. Ezen gyakran kis szellőzőnyílást vágtak. 
A háztetőt általában kovácsoltvas oromdísz zárta. Katolikus lakosságú vidékeken a kereszt különböző formáit alkalmazták háztetődíszként, a protestáns falvakban változatos motívumokkal ékesítették a csúcsdíszeket.  Dányban igen elterjedt volt a kovácsoltvas oromdísz, köszönhetően a helybéli ügyes kezű kovácsoknak. A remekmívű kovácsoltvas díszek mellett természetesen voltak egyszerűbbek is, fémből hajlítottak, fából készült, fából faragott oromdíszek.

 A telkeken az utcafronton álltak a lakóházak, míg beljebb az ólak. Az épületek, a telek nagysága kifejezte a tulajdonos vagyoni állapotát. Dányban az idősebbek mind a mai napig a telek szó helyett gyakran használják a török kori porta kifejezést.

A házak berendezése egyszerű, díszítetlen volt. A szobákban ágyakban, egyszerűbb fekhelyeken aludtak, lócákon ültek. A sarkos elrendezésű szobákban a sarokban volt a nyoszolya (ágy), végénél a ruha őrzésére szolgáló láda, előtte a szék vagy lóca.
A XIX. században egy láda, négy–hat párna, két dunna, két derékalj és a lány ruhái, a vászonneműek tartoztak a stafírungba. A vászonneműeket maguk szőtték a lányok, az ágyneműhöz szükséges libatoll összegyűjtéséről az édesanya gondoskodott. A szoba berendezéséhez tartozott egy nagy asztal is.
Fali fogasra akasztották a kabátokat, subát, a felső ruhadarabokat. Az első világháború táján már ruhásszekrények, fiókos sublótok, kanapék is megjelentek a módosabb családoknál. 

A magyar jogszokásoknak megfelelően fiatalok házasságkötéskor a férfi vállalta azt, hogy feleségének, családjának lakást biztosított. A nő vitte magával a hozományt, stafírungot, azaz elsősorban azokat a textileket, legfontosabb bútordarabokat, amelyekre szükségük volt.
A lányok férjez menetelkor általában egy szekrényt (kasznyi), egy fiókos sublótot, párnákat, dunnákat (dunyhákat), szalmazsákot, derékaljat, paplant, asztalt (konyhaasztal), vászonneműket kaptak hozományként a szülői háztól. A lányok mire eladó sorba kerültek, megszőtték, megvarrták saját ruhaneműiket, ezeket vitték magukkal.

A korábbi évszázadokban arra nem nagyon volt példa, hogy a fiatalok a házasságkötés után azonnal saját házban kezdhették az életet. A faluban legtöbben a fiú szüleihez mentek lakni. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy nem vezettek önálló háztartást, így új konyhai edényekre nem volt azonnal szükség. Különbözött ettől azoknak a helyzete, akik új lakóként zsellérházba költöztek, vagy a XX. század elején a falun belül albérletbe költöztek. Ők más házában, de azonnal önálló életet kezdtek. A legszükségesebb felszereléssel rendelkezniük kellett.

A dányi oromkereszt és homlokzati dísz gyűjteményt a dányi falumúzeumban tekinthetik meg!

Dányi oromkereszt 01
Dányi oromkereszt 02
Dányi oromkereszt 03
Oromkereszt K1
Oromkereszt K2
Dányi oromkeresztek 01
Dányi oromkeresztek 02
Dányi oromkeresztek 03
Dányi oromkeresztek 04
Dányi oromkereszt 01 (templom)
Dányi homlokzati díszek 01
Dányi homlokzati díszek 02
Dányi homlokzati dísz

Kapcsolódó írás:
www.danyikronika.hu/node/6914 - Dányi falumúzeum

Összeállította:
Buborék