Itt vagyTartalom / Dohánytermesztés Dányban

Dohánytermesztés Dányban

Beküldte buborék - Ekkor: 2013 January 18

Dohányvágó

Dányban egykor a dinnyetermesztés és szőlészet mellett dohánytermesztéssel is foglalkoztak. Magyarországon a 18.század elején kezdődött el a rendkívül munkaigényes dohány termesztése. Kezdetben a kisebb levelű pipadohány-fajtákat termesztették, majd ezeket felváltották a nagy levelű félék: rózsa-szamos, virginia, kerti, gatyás, gatyátlan, kapadohány stb.

A kapásnövények közül a dohány követeli meg a legtöbb munkát és hozzáértést, egész évben munkát ad, de előnyös tulajdonsága, hogy a mezőgazdasági munkacsúcsok idején (aratás, szüret) nem kötött le munkaerőt.
A dohánypalánta nevelését melegágyban, félérett istállótrágya hőkibocsátására építve végezték, vagy a kisebb levelű féléket elkerített hideg ágyban nevelték.
Az elvetett dohánymag 8-10 nap alatt kikelt, majd 4-8 hét alatt olyan magasra nőtt a palánta, hogy ki lehetett ültetni. A betrágyázott, felszántott területen az ültetést megelőzte a kézi sorhúzóval történő sorok kijelölése. Április végén, május elején kezdődött a több napig is eltartó palánta ültetés.
Az ültetők soronként haladtak, általában 3-3 ültető dolgozott együtt. Az egyik a lyukat készítette, a másik ültetett, a harmadik locsolta és betakarta a palántákat. A palánta helyének lazább talajban a kapa élével felfelé fordított fokával ütöttek lyukat, kötöttebb talajban „gyuggatófát” (ültetőbotot) használtak. Ültetés után 4-5 nap múlva az elszáradt palántákat pótolták.

Amint a palánták megeredtek, lehetett a közüket kapálni. Általában kétszer-háromszor kapálták a dohányt. A második kapálásnál töltögették fel a palántákat.
A feltöltést követő fontos munkamozzanat a tetejezés volt, a dohány virágbimbóinak levagdosása. Azt tartották, hogy addig nem érik a tődohány, amíg virága van, csak a leveleket hozza. A megtetejelt dohány azonban a levelei mellett hamarosan oldalhajtásokat, kacsokat nevel, amit szintén el kell távolítani, mert a tőlevelek nem fejlődnek ki megfelelően, és gyenge lesz a dohány termés.

A dohány törése augusztusban kezdődött, az alsó levelek leszedésével. Ekkor a dohányleveleket az érés ütemének megfelelően folyamatosan szedték le, alulról felfelé haladva. A törő munkás a sorok között a letördelt leveleket a hóna alá gyűjtötte. Amikor egy hónaljnyi mennyiség összegyűlt, a sorok mellé rakta. A változó számú csomót a munka végeztével ölekbe szedték, amit két kézzel át tudtak fogni, majd szekérre rakták. Egy tőről négyszer-ötször is tördeltek levelet. (Az újabb fajták megjelenésével zöld állapotban is szedték a leveleket, majd megszárították.)

A hazaszállított dohányt először hervasztják, füllesztik. Hogy a levél színesedjen és hajlékonyabbá váljon, napos helyen kiteregették, a pajtában sorokba rakva állni hagyták. A dohány szárítása tulajdonképen a fűzéssel kezdődött, amikor a leveleket hosszú tű segítségével zsinórra fűzték. A dohányfüzéreket a napon, vagy szellős épületben kifeszítve szárították. A füzérek másfél-két hónapig száradtak a pajtában. A megszáradt levelek a további munkát novemberben adták, amikor értékesítésre készítették elő a dohányt.

A szárítóhodályokból behordott, zsinórról lehúzott leveleket tenyérrel kisimították. Az egymásra rakott kötegnyi sima levelet a tövénél megkötve félrerakták a következő munkafázishoz. A levelek színe és mérete szerint osztályozták a kötegeket.
A dohánylevelek felfűzése, simítása, kötegelése kalákában zajlott, mint a kukorica fosztás. Ezekben a munkákban az egyes családok rokonai szomszédai vettek részt.
A szétválogatott dohányleveleket azonos minőségű csomókba rakták, és a tövénél ismét bekötötték őket. Közvetlen a dohány beváltása előtt készítették el a bálákat, amelyek általában 80-100 egymásra illesztett dohánylevélből álltak. A beváltóhelyen ha a dohány minősége nem volt megfelelő, a bálákat válogatás alá helyezték, ami azt jelentette, hogy egy-két osztállyal lejjebb sorolták, kevesebb pénzhez jutott a termelő.

Egykori dohányvágó szerszámokat a dányi tájházban ma is láthatunk. Dányban a szárítópajták már eltűntek, de a Kókára vezető út végén a kókaiak három szárítópajtája még ma is áll.

Dohány fűzés
Dohány egyengetés
Dohányvágó eszköz (magán gy.)
Dohányvágó eszköz 2.(edényeken)
Dohányföld
Kókai dohányszárító pajták 01
Kókai dohányszárító pajta 02
Kókai dohányszárító pajta 03