Itt vagyTartalom / 2012. évi dányi beigli túra beszámoló
2012. évi dányi beigli túra beszámoló
A jó időnek, és az elmaradt világvégének is köszönhetően sikeresen teljesítettük a 2012. évi beigli túrát.
Dány-Szentkirály, Jakabszállástól indultunk, ott megnéztünk egy a pléh Jézus feszületet, amely hasonló az egykori dánsári kereszthez.
A Felső-Tápió mellett elterülő Szentkirály érdekessége, hogy egykor virágzó falu volt. Az 1559-es török összeírás szerint itt éltek „Szentkirálban” a Szalai, Gyel, Nagy, Madarazs, Kántó, Zsándó, Pásztor, Cse, és Zánbó családok.
A török korszak alatt elnéptelenedett, Pusztaszentkirály néven jegyezték, majd az 1800-as években Tápiószentkirály néven találkozunk vele. 1856-ban 12 fő lakosa volt.
Az első nagyobb emelkedőn felkapaszkodva megnéztünk egy vízmosta szakadékot, majd az utunkat a repülő irányítótorony felé vettük. Innen leereszkedtünk a Sápi patak mellé, amely a sápi tavakat táplálja.
A tavak mellett a Hrabina hegy húzódik, nevében is emlékeztetve Sáp egykori tótajkú lakosságára. (1283-ban Sáp a nyúlszigeti (Margitsziget) apácák birtoka volt. A dányi Benedek talán sápi ismerőseitől, rokonaitól szerezhetett információt a csodatévő Margit sírról?)
A patak forrását, a Forró-forrást a Forró völgyben találtuk meg, melyet kellemes kiránduló hellyé építettek ki az elmúlt időben. Mint megtudtuk, régen a locsodiak is ehhez a forráshoz jártak ivóvízért. Miután megreggeliztünk, a lejtők aljában a völgyfenéken nedves rétek, patak- ártéri növényzetetek között folytattuk utunkat.
Locsod település nyomait csak nehezen találtuk meg. „Loicsod”-Pécel pusztája, Árpád kori falu volt. Első okleveles említése 1326-ból való. A helységnév valószínűleg a korai Árpád-házi királyok vadászainak emlékét őrzi, itt volt a szláv népesség telephelyének déli határa. Feltehetően szláv eredetű, a lovce, lovci származéka, jelentése: vadászok, vadfogók lakhelye.
Az elnéptelenedett falu később Locsod-puszta nevet kapta, tanyák alakultak ki, állattartással és földműveléssel foglalkoztak az újra letelepülők. A régi házak, kunyhók alapjait, a régi gyümölcsfákat még most is látni. Az egyik agyagfalban még egy pince maradványait is megleltük.
Régen, a földhiánnyal küzdő dányiak ide Locsodra, a Sáp és Süly közt elnéptelenedett falu helyére, Oszlárra és az Isaszeg melletti Ilka-majorba jártak alkalmi munkát keresni.
A Tatárhányás dombsorozatot elhagyva, a Katona-pallagot megkerülve értünk az országos piros jelzésű túra útvonalra. Az Öreghegyen átvágva bandukoltunk be Isaszegre.
A Templom utcában lévő Szlovák Tájházban már friss káposztás pogácsával , süteménnyel, meleg étellel és teával vártak bennünket.
A Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tájháza 2011. április 3-án lett átadva, de a település szlovák lakosainak 2006. októbere óta működik nemzetiségi önkormányzata.
Ez úton is szeretnénk megköszönni a tájházban bennünket fogadó Fuferenda Lászlónénak - Klárika néninek, férjének Fuferenda Lászlónak, Fuferendáné Tündének és Mészáros Gusztávné, Piroskának a szívélyes vendéglátást!
Ha Isaszegen járnak , Önök is keressék fel a Szlovák Tájházat!
Buborék
- A hozzászóláshoz belépés szükséges