Őszi Emléktúra Dány 2012. 10. 23.

Őszi Emléktúra Dány.
Táv:23km.

Heim József naplója:
Gyönyörűen tiszta napra ébredtünk 2012.10.23-án, igazi túrázó idő. Unokám Patrik be volt „sózva”, nagyon várta már a reggeli 9-órát, a gyülekezés időpontját.

Hozzá tartozik a történethez hogy én ezen a napon az 56-os forradalom napján „balos ember” lévén, a Milla tüntetésre szerettem volna elmenni.
Feleségem mondja miért tüntetni megyek, mivel nagy túrázó ember vagyok menjek el a dányiakkal egyet túrázni okt.23-án.
Megtetszett a dolog, mert tényleg imádok túrázni,és nagyon jó időt jósoltak 23-ra. Tüntetés meg lezajlik nélkülem is.
Az 56-os forradalom számomra nem ünnep nap, hanem a megemlékezés napja, megemlékezés 1956 áldozatairól,azokról is akik védték azt a laktanyát, ahová a forradalmárok betörtek a fegyverekért, és az is lehet hogy ártatlan volt az az őr aki aznap szolgálatban volt, a padlóhoz ki szögezték mint Krisztust. Ezek után egyértelműen úgy döntöttem elmegyek túrázni,ez lesz az én „békemenetem”.
A Takarék Szövetkezetnél volt a gyülekezés, 13-an mint a "gonoszok”, ennyien jöttünk össze erre az emléktúrára.Lázár Jani barátom volt a kitalálója és főszervezője ennek az túrának.

Útvonal:
Dány-Dánsár-Tápió-Sápi határ-Sülysáp vasút állomás-(ott sörivás)-Sápi határ-Tápió-Kókai paskomok-Kóka-Felsőhegy-(ott borkóstolás) és-Dány. ez 23km táv.
Jani barátunk mint túra vezető megszámolt bennünket és bevéste agyába a 13-at.
El indultunk a dányi „akác-soron” úgy lestek bennünket a romák mint ha földönkívüliek lennénk.
Mondtuk nekik lehet csatlakozni,de mivel nem csórni mentünk, így ez a dolog nem tetszett nekik.
A vízmű mögött beértünk egy susnyásba,mindenesetre még elég sokat kell taposni ezt az útvonalat míg jól látható lesz.
Jani túravezető úr hozott egy jókora tubus gázhajtásos jelző sprayt,és azzal fújkálta a fák törzseit, hogy jövőre jól látható legyen.
Nem variált befújt minden harmadik fát a csajok meg akik utána jöttek szédelegtek a festék szagtól. Volt is zúgolódás, Jani meg csak fújt,meg fújt.
Valaki telefonált haza és kérdezték tőle hogy merre járunk, hát közöltem vele a rész adatokat, a gps”helymeghatározó”segítségünkre volt.
Lesújtó volt az átlagunk, 2,9km-tettünk meg és 1.9km-sebességgel haladtunk. Megmondom őszintén nem voltunk büszkék a teljesítményünkre, és neki álltunk szaporázni.
Az ősz gyönyörű, még a határ is szép ilyenkor útszélen kökény, csipkefa, galagonya stb,rengeteg őszi virág, arany sárgán hulló falevelek, szóval csodálatos.
Elértünk a Tápióhoz. A hídnak nehezen nevezhető cölöpökön át keltünk, még most mindenki vidám volt, nyoma nincs a fáradtságnak.
12 óra magasságában megpillantottuk a Sülysáp házait. Be értünk Sülysáp szélső házához, ott pihenőztünk, majd megkerestük a vasút állomást.
Tehát végigmentünk azon az állítólagos útvonalon, amit a dányi ősök használtak, ha vonattal szerettek volna utazni.
János túravezető úr, meghívott bennünket egy pohár sörre aminek szívesen eleget tettünk.
A lányok és a gyerekek kidőlve üdcsiztek az állomás padjain, és majszolták a szenyájukat.
13-órakor elindultunk visszafelé. A Tápió folyón átkelve már kezdtek fáradni a fiatalok. Patrik úrfi bírta a legjobban, meg sem kottyant neki az út.
Marci úrfi lesántult és kegyetlenül szenvedett, fájt a bokája. A lányok kitalálták hogy majd ők hazaviszik Marcit egy túrabotra ültetve.
Nemes kis akció volt a részükről. A lányok 100 méter után úgy mentek Marcival, mint aki sokat ivott (és ezt most szépen mondtam). Szerintem Marci is elszégyellte magát, és új erőre kapott, és ment mint a gép!
Áron barátunk meg a felső hegy lábánál adta meg magát, el zuhant az út porába,azt mondta: vége, itt fog meghalni és kész! Na nagy nehezen felhúztuk, és el vánszorgott velünk a Szent Dónátus szoborig. Itt ő is átesett a holtponton.
A Szent Dónátus szobrot a felsőhegyi szőlős gazdák Isten tiszteletére készítették 1933-ban. Közeledtünk a polgármester úr pincéje felé,itt már a lányok is kezdték a nyűgösködést. Doman Erzsike az egyfolytában nyöszörgött, hány méter van még, már rég nem 200m,már 300m-t is mentünk, milyen 10perc, már fél órája megyünk meg stb. Azt mondja a polgármester még öt pince és ott vagyunk erre elkezdték számolni a pincéket,mint a kisgyerekek.
Na látótávba került a pince,jajjj de várta már mindenki hogy le ülhessen és megpihenhessen,ja meg egy jót borozhasson. Legnagyobb meglepetésemre Jadzi barátom ott kukkolt a szőlők között,fotózott és várt minket. Közelebb érve láttuk hogy egy egész stáb várja érkezésünket.
Megterített asztal finomságok várták a túrázókat. A polgármester feleség Marika egész éjjel nekünk sütött,köszönjük neki a finomságokat.
Mindenkit megkínáltak egy kis pálesszal, ettünk, ittunk, boroztunk, meséltük az élményeket.
Egy órát vendégeskedtünk majd felkerekedtünk, és még azt a két keserves km megtettük. Dányba érve mindenki egyetértett abban, hogy a túra nagyon jól sikerült, és bánhatják azok akik nem jöttek el erre a szép emléktúrára.

Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktura Dany 20121023.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.Emléktúra Dány 2012.10.23.