Nyugdíj, adó, költségvetés: gerilla-törvénygyártás Magyarországon

Az elmúlt hónapokban sajátos jelenségek kísérik a magyar törvényalkotási folyamatokat. Senki által nem támogatott törvények mennek át hajszál híján minden kapun, a kormány, a kormánypártok és az ellenzék - nehezen követhető logikával - parlamenti háborút vív a szavazásokon, a törvények kommunikációja pedig inkább emlékeztet agyonhallgatásra, mint nyílt párbeszédre.

Amikor elindult a kiigazítással és reformtörekvésekkel jellemezhető időszak, gyanakodva hallgattuk a társadalmi konszenzus és őszinte párbeszéd kifejezéseket. Hogyan lehetne szerzett jogokat visszavevő, status quót felrúgó intézkedésekben konszenzusra jutni? (Mondjuk ilyenből egyébként több is lehetne.)

Szóval, mi azt gondoltuk, hogy a kormányzati munka mindenképpen zajos lesz, és népszerűtlen. Ennek ellenére láttunk arra reményt, hogy nyíltabb kommunikáció és transzparensebb kormányzás következik a korábbi évek borzasztó tapasztalatai után.

Fogalmazzunk úgy: várakozásainkat nem minden esetben igazolta az élet. Az utóbbi egy hónapban különösen kellemetlen tapasztalataink voltak. Az első megdöbbentő eset az volt, amikor felmerült: vissza kellene terelni az állami nyugdíjrendszerbe azokat, akik tévesen választották annak idején a magánnyugdíjpénztárakat. A morális és gyakorlati problémák láttán az ügy látszólag lekerült a napirendről, mígnem egyszer csak kiderült, már a parlamentben van [1] a törvényjavaslat.

Nem idézzük vissza az egész történetet, illusztrációként csak néhány mondatot: "A nagy port felvert módosító indítványt jegyző Gegesy Ferenc (SZDSZ) azt mondta, valójában nem ő az ötletgazda, hanem a Pénzügyminisztérium. Amely a benyújtásra rendelkezésre álló határidő lejárta előtt nem sokkal eléjük tolt egy 40-50 módosító indítványból álló csomagot, és ők alákanyarintották nevüket. (Bevett gyakorlat, hogy képviselők kézjegyükkel látják el azokat a módosítókat, amelyek igazából a kormány vagy valamely kormányzati szerv elképzeléseit tükrözik.) Gegesy kifejtette, a pakkból két olyan javaslatot is aláírt (az egyik természetesen ez), amelyről nem tudta eldönteni, hogy egyezik-e pártjának véleményével."

Jól belegondolva talán csak azért nem született meg egy hivatalosan senki által nem támogatott ötlet, mert az Index kiszúrta, hogy az 50 oldalas, tucatnyi törvényt egyszerre módosító javaslatban ez is szerepel - és így megtudta [2] a javaslatot benyújtó képviselő pártjának elnöke is.

Ennek fényében nehéz nem látni tudatosságot abban, hogy az összes fontos törvényjavaslat pénteken késő délután kerül fel az Országgyűlés honlapjára. Ez történt az adócsomaggal vagy a közpénzügyi csomaggal. De szintén péntek késő este, egy 60 oldalas törvény részeként nyújtották be a köztisztviselői előremenetelt [3] erőteljesen lelassító, a bérrendszert rendesen átalakító tövénymódosítást is, amit ráadásul államigazgatási egyeztetésre sem küldtek. (Rossz nyelvek szerint azért, nehogy az ott jelen lévő magas rangú köztisztviselők megfúrják.)

Gyakran nemcsak a nyilvánosság, hanem egymás előtt is titkolják szándékaikat a politikusok. Így fordulhatott elő például, hogy az ingatlanadót 2009-re is elszabotálni kívánó szocialistákat a más ügyek miatt sértődött liberálisok, a Fidesz és néhány vezető kormánypárti (szocialista) politikus együttesen [4] szavazta le. Beszélhetnénk még a banki céltartalékadó körüli mizériáról [5], például arról, hogy a bankok csak kapkodták a fejüket az óránként változó kormányzati és szocialista álláspont hallatán. Igaz, nem is mindig a kormánytól tudták meg, mi az aktuális helyzet.

Tanulságot nem vonnánk le, bár biztos sok hangzatos dolgot lehetne írni arról, hogy milyen törvénykezési színvonalat jeleznek az ilyen események. Helyette inkább álljon itt egy politikusi nyilatkozat. Ez a pénteken este nyilvánosságra hozott közpénzügyi csomag vasárnapi tájékoztatóján hangzott el Gyurcsány Ferenctől, 10 perccel azelőtt, hogy a sajtó érdeklődő képviselőit két kérdés után "elhajtotta" a kormányszóvivő. Nagyjából eképpen hangzott: "Ez a törvénycsomag [6] nem fogja lázba hozni a polgárokat, hiszen részleteiben mély szakmai kérdésekről van szó. Pedig higgyék el, az elmúlt másfél évnek ez az egyik legfontosabb programja." Elhisszük, tényleg.