Nyílt levél Orbán Viktorhoz, a nyugdíjasoknak küldött levele kapcsán

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Először is köszönöm levelét, amit közpénzből rám pazarolt, éppen ezért úgy érzem, illő válaszolnom. Kár volt. Én nem igényeltem, elég lett volna, ha a média által közli velem az abban foglaltakat. Vagy egy magán levélben, amit Ön küld személyesen, saját költségén, ha már ennyire jóban vagyunk. Mert ez így igencsak propaganda ízű kidobott pénz.

Mi személyesen is ismerjük egymást, kezet is fogtunk, amikor közölte velem, hogy: „Végre személyesen is találkozunk”. Ez 2006-ban történt, amikor a fogyatékosok témájában tartotta utolsó nagygyűlését.

Barátommal együtt letettünk az Önök asztalára egy komplex fogyatékosügyi programot, amit az Ön egyik kedvence részben „magáévá tett”, részben elsinkófálta…
Az illető azóta is gyűlöl engem, mert kritizálni mertem abszolút hozzá nem értését (ezt akkor Ön is megállapította), holott több ciklus óta állítólag ennek a területnek a felelőse. Megsértődött, s bár magát keresztyénnek titulálja, mégis bosszúálló. Önök fülük botját sem mozdították azóta sem a témában, s sok szerencsétlen ember ma is a nyomor határán tengődik. Nem történt semmi jelentős lépés az akadálymentesítés terén sem, nem beszélve a megélhetési kérdésről. Ennyit ismeretségünkről.

Levelében azt írja, hogy: „2010-ben sikerült a nyugdíjak értékét megőrizni.”. Ha ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak maradtak a régi értéken, akkor igaz! De ha a vásárló erejükre gondol, akkor hazugság! Ugyanis ma már nem tudok megélni a nyugdíjamból. Hónap végén majdhogynem éhezem. Ez a megőrzés? Ön nyilván képtelen érzékelni a valóságot, hiszen az a liberális hazug banda, ami önt elzárja a valóságtól, mást vetít Ön elé. Ön, miniszterelnök úr, egy „hazug, vetített világban él”! A valóságról vajmi kevés fogalma sincs, hiszen az Ön jövedelme összehasonlíthatatlan a miénkkel. Tehát nem érzékeli az igazi gondokat.

Őszinte kételkedéssel fogadom azt az ígéretet – sokszoros csalódás tapasztalata után -, hogy 2012-ben a nyugdíjam értékálló lesz, hacsak arra nem gondolok, hogy megáll a régi értékén.

Mit szólna Ön ahhoz, ha nem lenne elég pénze a gyógyszereit kiváltani, vagy ha 16-18 fokos lakásban kellene élnie, mert nincs több pénze a fűtésre? A silány élelemről már nem is beszélek – minőségi, egészséges élelmet vásárolni az országban tömegek képtelenek. A valóság az, hogy sok-sok százezer (talán milliónyi) nyugdíjas társam is így él.

Bevallom Önnek, hidegen hagy, hogy más országokban mi a helyzet. Én itt élek, a Európa legszebb országában, ami csodálatos adottságokkal rendelkezik, és egy nagyon szorgalmas nép lakja – sajnos, lassan már kisebbségbe szorulva -, s a nyugdíjasok derékhada bizony egy élet munkáját fektette országunk gyarapodásába. De az elképzelhetetlenül sok pénz ellopták, elherdálták, külföldiek kezére játszották. Felelősök persze nincsenek! Az Ön vezetői közül is sokra emlékszem, hogy még az első parlamenti ülésekre Trabanttal, öreg Skodával ment dolgozni. Mára már milliárdos, és luxusautón szaladgál, miközben osztja az észt, hogy nekünk milyen áldozatot kell hoznunk a hazáért (miközben neki lélekben ez már nem a hazája).

Ne haragudjon őszinteségemért, de ez a szomorú valóság. S a legelkeserítőbb, hogy Önnek fogalma sincs, hogyan él az ország egyre nagyobb része. Önt a liberális banda egy fallal vette körül, hogy elszigetelje a magyar valóságtól. Ön egy álomvilágban él. Vagy már Önt is irányítják? Dirigálnak Önnek a globalista nagyurak? Akkor valljon színt!

Miniszterelnök Úr!

Nem az Únió ülepével kellene foglalkozni, hanem elkezdeni a hazai mezőgazdaság és az arra építhető kiszolgáló és feldolgozó ipar felépítését, kvóta ide, kvóta oda, támogatni a magyar vállalkozókat, az újításokat és találmányokat, saját kézbe venni a Nemzeti Bankot (ne Brüsszelből irányítsák!), s megkezdeni a hazai pénzkibocsátást! A külföldi pedig (aki már így is degeszre tömte zsebeit) csináljon, amit akar. Ez elhatározás kérdése.

Tudom, hogy ezzel nyílt támadás indulna hazánk ellen, de akkor legalább tudnánk, hogy ki az ellenség, ki ellen kell küzdenünk. Higgye el, háború nélkül nem lehet győzelem. Lám, az Önök „szabadság harca” is meddig tartott, már tárgyalnia kell az IMF-fel, ha nem akar nyílt konfrontációt. Már pedig e nélkül nem leszünk szabadok! Vagy belebukunk, és akkor nyíltan gyarmattá válunk, vagy győzünk, s végre elkezdődhet az egészséges fejlődés! Harmadik út nincs! A harmadik út a nyomorba vezet! Ezt akarja?

Csak tényleges hazamentő lépések után hiszem el, hogy valaha is kényelmesen megélhetnek a nyugdíjasok is a pénzükből. De amíg Ön a munkanélküliség problémájának megoldását az éhbérért való rabszolgamunkában – közmunka programban – látja, s nem a munkáért járó tisztességes fizetésben, addig nem lesz előrelépés, csak hazudozás, az ég „kékre festése”, ami ugyebár szintén pazarlás, mert kék az ingyen is, ha szép, napsütéses az idő.

Szomorú tisztelettel:

Czakó István

Levelemet elküldtem Orbán Viktor parlamenti címére is.

(Nemzeti InternetFigyelő)