Véres október -In memoriam ………

Memento mori! Már az antik Rómában is illő, sőt kötelező volt halottakról megemlékezni.
Nekünk, magyaroknak, főleg október 6-án bőségesen van emlékeznivalónk. Utcanevek, terek és szobrok sokasága, nem csak e csonka hazában, de a Kárpát medence számos területén emlékeztet az Aradon kivégzett 13 tábornokra, akik a kényelmes császári szolgálat helyett a Haza szolgálatát választották, s szenvedték el ezért a császári udvar bosszúját.

Velük egy időben - igaz Pesten, - gyilkos sortűz végzett az első felelős magyar miniszterelnökkel: gróf Batthyány Lajossal.

Őróluk, s az alig két héttel később ugyancsak Aradon kivégzett Kazinczy Lajosról, az író és nyelvújító Kazinczy Ferenc fiáról, még történik megemlékezés, még kigyúlnak a kegyelet gyertyái, ha máshol nem, hát a Batthyány-örökmécsesnél és az emlékezők szívében.

Nem így egy másik magyar miniszterelnökről, aki 87 évvel első pályatársa után, ha nem is gyilkos golyótól, de gyilkos kórtól gyötörve ugyanezen a napon halt meg egy müncheni klinikán.

Gömbös Gyula, magyar királyi miniszterelnökre, aki a világgazdasági-válság nehéz éveiben állt az ország élén a hivatalos Magyarország nem akar emlékezni. Pedig a Memento mori reá is érvényes!

Ki volt hát ez a Gömbös Gyula, akinek lerombolták szobrát, eredeti síremlékét, de még puszta emlékét is ki akarják törölni a nemzet emlékezetéből?

Gömbös Gyula 1886. december 26-án született a Tolna vármegyei Murgán, evangélikus tanítói családban. Elemi iskolát Murgán végezte, majd Sopronban az evangélikus líceumban folytatta.

1901-től a pécsi honvéd hadapród-iskola növendéke lett, ahol 1905-ben zászlóssá avatták. Az I. világháborút vezérkari századosként fejezte be. 1918 novemberében részt vesz a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) megalapításában, melynek elnökévé 1919. január 19-én választják meg.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után csatlakozott a Bethlen István vezette Anti Bolsevista Comitéhez (ABC), mely legfőbb feladatának a proletárdiktatúra megdöntését tartotta. Egyes források szerint Károlyi Gyula az ő javaslatára hívta Aradra Horthy Miklóst, hogy kormánya honvédelmi minisztere legyen.

A Tanácsköztársaság bukása után Gömbös belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Független Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920-ban Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választották.
Támogatta Horthy kormányzóvá választását. 1921 októberében, második királypuccs idején fontos szerepet játszott a visszatérő IV. Károly király csapataival szembeszálló kormányhű erők (elsősorban az egyetemi zászlóaljak és a budapesti helyőrség) mozgósításában, és a budaörsi csatában.

1924-ben néhány elvbarátjával (pl. Eckhardt Tibor, Bajcsy-Zsilinszky Endre!) együtt kilépett az Egységes Pártból (EP) és megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, mely ezután a kormánypárt (EP) jobboldali ellenzékeként volt jelen a Nemzetgyűlésben.
1928-ban ismét az EP tagja lesz, majd a kormányba is bekerül hadügyminiszterként. 1929-ben Horthy szolgálaton kívüli tábornokká nevezte ki és Gömbös ekkor felvételt nyert a Vitézi Rendbe (innentől teljes neve vitéz jákfai Gömbös Gyula).

Hadügyminiszterként tartózkodott a politizálástól, és sokat tett a hadseregfejlesztés érdekében.

Miután a nagy gazdasági világválság hatására Bethlen és Károlyi Gyula kormánya is megbukott, 1932. október 1-jén a határozott programmal fellépő Gömböst miniszterelnöknek nevezik ki.
Kormányfőként elmondott első beszédében feladta korábbi fajvédő elveit, s - ahogy ő fogalmazott - minden nemzeti érzelmű zsidó honfitársát testvéréül fogadott. Szavát megtartotta: az egyre antiszemitává váló Európában (Nürnbergi-törvények - 1935) Gömbös miniszterelnökségének négy éve alatt (1932-1936) Magyarországon egyetlen zsidótörvény sem születik!

Kormányra lépését követően kidolgozta kormányprogramját, a 95 pontos Nemzeti Munkatervet (kritikusai azzal élcelődtek, hogy nem volt képes 100 pontos programot fogalmazni, holott Gömbös, mint hithű evangélikus a 95 pontot nagy példaképe Luther Márton Wittenbergben kifüggesztett, a reformációt meghirdető irata tiszteletére tartotta meg), amit publikált is. A Nemzeti Munkaterv a közjogi, államigazgatási, gazdasági, kulturális stb. berendezkedés átalakítását, racionalizálását és korszerűsítését hirdette meg, szociális, és a parasztság helyzetét javító intézkedéseket helyezett kilátásba.

A gazdaság helyzetén protekcionizmussal és exportösztönzéssel kívánt javítani, amiben nagy segítségére voltak tehetséges szakminiszterei, a gazdasági tárcát vezető Imrédy Béla és a külügyek élén álló Kánya Kálmán, valamint később a kormányba bekerült Kozma Miklós, Darányi Kálmán és Bornemisza Géza is.

Adolf Hitler hatalomra kerülésekor ugyan sietett gratulálni az újdonsült kancellárnak, majd 1933 júniusában a vezető európai politikusok közül elsőként utazott Berlinbe, ahol kereskedelmi egyezményt kötött Németországgal, de meg kell említeni, hogy piacszerzés reményében a közép-európai térségben ugyanő elsőként vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.

Az osztrák, olasz és német piac megnyílása segített a magyar gazdaságnak kilábalnia a válságból. Ennek kézzelfogható eredményei voltak a megindult beruházások, a kommunális és szociális fejlődés, a lakosság életkörülményeinek javulása. A külpolitikai sikerek pedig részben enyhítették a trianoni kudarcélményt.

Miután Gömbös helyzete konszolidálódott, hozzálátott a kezdettől fogva tervezett szerkezetváltás megvalósításához, a konzervatív-liberális bethleni szisztéma helyett egy új, keresztény-nemzeti tekintélyuralmi állam létrehozására törekedett. Ezt azonban sem Horthy, sem a hagyományos vezetőréteg nem támogatta.

Ennek következtében 1936 elején Gömbös Gyula menesztése eldöntött tény volt. Ezt Horthy csak a miniszterelnök halálos betegségére tekintettel halogatta. Vesebetegsége végül 1936. október 6-án végzett vele, amikor Münchenben tartózkodott gyógykezelésen.

Nyugodjék békében!