Önkormányzatiság fejlődése!

Dr. Ványai Éva:

Az önkormányzatiság fejlődése a rendszerváltástól napjainkig - sikerek és buktatók

Egy települési önkormányzat abban az esetben tudja jól ellátni feladatát, ha minden olyan kérdésben érdemi döntéshelyzetben van, amely kérdések meghatározó módon befolyásolják az ott élő lakosság életviszonyait.

Ennek jogi, pénzügyi és kommunikációs feltételei vannak, melyet az Önkormányzati törvény és az erre épülő helyi rendeletek foglalnak keretbe illetve töltenek meg tartalommal.

Az 1990. évi LXV. törvény nagyon komoly jogokat biztosít a helyi önkormányzatoknak a helyi ügyekben. Döntéseiket kizárólag az Alkotmánybíróság és a bíróságok bírálhatják felül, de kizárólag csak jogszabály sértés esetén.

A jogok mellett jelentős feladatok is hárulnak az önkormányzatokra. Itt azonban - a település nagyságától és teherbírásától függően - mutatkozik némi mozgástér a feladatok végrehajtása során. A Törvényalkotó eleve más feladatokat ró egy 1500 fő alatti kis településre, mint egy megyei jogú városra, megyére. A hierarchia alsó részén található településeknek arra is módjuk van, hogy társulás keretében oldjanak meg bizonyos kötelező feladatokat, sőt - ha anyagi erejük engedi - vállalhatnak olyan feladatot is, mely csak a hierarchia egy magasabban található szereplőjének kötelessége, ám a feladat helyi teljesíthetetlensége esetén le is mondhatnak bizonyos dolgok megvalósításáról (pl. a településen található, de adott település-kategóriában nem kötelezően működtetendő közintézmény fenntartása). Ebben az esetben azonban azt - lehetőség szerint az anyagi háttér biztosításával - át kell adni az önkormányzati rendszer egy másik szereplőjének, ami az esetek többségében a megyei önkormányzat.

Minden önkormányzatnak feladata:

-az egészséges ivóvíz ellátásról,

-az alapfokú oktatásról,

-az egészségügyi és szociális alapellátásról,

-a közvilágításról, a helyi közutakról,

-a köztemetők fenntartásáról való gondoskodás,

továbbá a nemzeti és etnikai kisebbségek jogérvényesülésének biztosítása.

Ez a feladatkör tovább bővíthető:

-a település fejlesztés, település rendezés,

-az épített és természeti környezet védelme,

-lakásgazdálkodás,

-vízrendezés,

-helyi tűzvédelem és közbiztonság,

-a közművelődés,

-a tudomány,

-a sport témaköreivel, melybeni elvárások a lakosság igényeinek és anyagi lehetőségeinek függvényében teljesítendők a helyi önkormányzatok döntésének megfelelően.

A döntési apparátus magában foglalja a vélemény kérés és vélemény nyilvánítás lehetőségeit, a feladat előkészítés szervezetét és a döntésre jogosult testület meglétét.

Az önkormányzat jogi személy. Feladat- és hatáskörei a képviselőtestületet illetik meg. A képviselőtestületet a polgármester képviseli. Az önkormányzati feladatokat a képviselőtestület szervei: a polgármester, a képviselőtestület bizottságai illetve a képviselőtestület hivatala látja el.

A képviselőtestület megválasztása részben közvetlen részben közvetett formában történik.

A 10.000 lakos alatti településeken csak közvetlen, e lakosságszám fölött pedig már listás képviselők is bekerülnek a képviselőtestületbe. A választások során csak helyi szavazópolgárok választhatók és választhatnak.

A képviselőtestület évente legalább egy alkalommal közmeghallgatást tart, ahol az állampolgárok illetve a helyben érdekelt szervezetek közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek. Megfelelő törvényi feltételeknek eleget téve a lakosságnak módja van helyi népszavazást kezdeményezni.

Jól látható tehát, hogy a magyar önkormányzatiság nagyon erős jogosítványokkal rendelkezik, s ezeket hozzáértéssel és megfelelő pénzügyi háttérrel megtámogatva egy települési önkormányzat mozgástere - különösen ha az előző rendszer lehetőségeivel hasonlítjuk össze - igen nagy.

Ha átgondoljuk azt is, hogy a helyi problémák legjobb ismerete értelemszerűen a probléma keletkezésének a helyén a legnagyobb, s ha figyelembe vesszük azt is, hogy a feladatmegoldásra akár több önkormányzat is szövetkezhet, akkor láthatjuk, hogy ez a szisztéma igen nagy hatékonyságot biztosít.

A szerkezet két pillérét kell még megvizsgálnunk ahhoz, hogy az előnyökről és hátrányokról világos képet kaphassunk. Az egyik az előkészítő apparátus színvonala. E téren viszonylag egyszerű a képlet. A jogszabályok egyértelműen előírják azokat a feltételeket, melyekkel egy hivatali apparátusnak rendelkeznie kell, s ezek az elvárások az egyre magasabb színvonal elérése felé hatnak. Ezt szolgálja az ISO rendszer bevezetése is. A megfelelő szakértelem elfogadható színvonalú fizetésekkel társul, ami jó tudásszinttel rendelkező munkatársak alkalmazását teszi lehetővé.

Lényegesen árnyaltabb a kép a települések anyagi kondíciói tekintetében.

Itt szerepet játszik a település nagysága, annak földrajzi elhelyezkedése, népességbeli összetétele, gazdasági fejlettsége. Csak az a település lesz képes az alapfeladatok ellátásán túllépni, amelyik lehetőségeket talál arra, hogy gazdasági erejét növelve többlet jövedelemre tegyen szert.

Ez nevezhető a rendszer leggyengébb pontjának, hiszen ha objektív okok nem nyújtanak módot az anyagi gyarapodásra, akkor egy település stagnálásra kényszerül, sőt hosszabb távon az életminőség romolhat is.

Ennek ellensúlyozására az országos költségvetés egy meghatározott része olyan pályázatok meghirdetésére szolgál, melyek a kimondottan rossz adottságú települések infrastruktúrájának fejlesztését teszik lehetővé.

Ez egy indokolt és elfogadható rendszer, ám az anyagi források biztosítása során ez oda vezetett, hogy a ‘90-es évek során azok a települések melyek jól működtek, jelentős anyagi veszteségeket szenvedtek, hiszen a „szegény” önkormányzatok támogatása ezen „gazdag” települések polgárainak személyi jövedelemadójának (SZJA) egy részéből valósult meg. Az 1990-2002-ig tartó intervallumban a településekhez visszautalt SZJA arány a 40%-ról 5%-ra esett vissza. Bár a gazdaság fejlődése, a keresetek növekedése miatt ez a két érték nem áll ilyen mértékben távol egymástól, de a tendenciaszerűen több választási cikluson keresztül ható tény kedvezőtlenül érintette a gazdaságilag sokat teljesítő települések önkormányzatát. (A kedvezőtlen hangulatot tovább erősíthette az a tény, hogy a „gazdag” önkormányzatok sok esetben éppen anyagi erejük okán kirekesztődtek számos olyan pályázatból, ami lényegében az ő befizetésükből jöhetett létre.)

A jövő egyik legnehezebb feladata lesz az ideális arányok megtalálása ezen a területen.

Könnyen lehet, hogy erre majd a jelenleginél jobb megoldást nyújt az a remélt EU tagságunkkal együtt járó régiós szint bevezetése, amely az egyébként vitathatatlanul szükséges újraelosztást is közelebb viszi a felhasználói szinthez. Ez egyben felveti egy olyan önfejlesztő mechanizmus létének életrehívását, mely saját érdekében a környezete gyarapodására is figyel, hiszen annak fejlődése pozitív módon hat a fejlődést elősegítő központra is.

A csődhelyzetbe vagy annak közelébe került - általában kis lélekszámú - önkormányzatok viszonylag magas száma is azt jelzi, hogy e problémakör megnyugtató rendezése szükséges, hiszen a demokratikus jogok gyakorlása meghiúsulhat a gazdasági ellehetetlenülés miatt.

Amennyiben ez a helyzet egy adott területen nagymérvűvé válik, az mindenképpen maga után vonja a népesség elvándorlását, a település leépülését, a közbiztonság romlását. Tehát egy ilyen helyzet kialakulását mindenképpen meg kell akadályozni.

Veszélyt jelenthet az önkormányzatiság hatékony működésére az a Magyarországon szintén évek óta megfigyelhető tendencia, amely az önkormányzatok igénye nélkül - bizonyos esetekben határozott tiltakozásuk ellenére - feladatokat utal az önkormányzatok hatáskörébe.

Ez a módszer - még ha a legtöbb esetben az anyagi technikai feltételek biztosítása mellett történik is a feladatátadás - sérti az önkormányzatiság elvét. Ráadásul azokban az esetekben, amikor a feltételek megteremtése is az önkormányzatok feladata, komoly ellenérzést vált ki.

Ez utóbbi esetek gyakran a munka elvégzésének színvonalát is rontják, így indokoltságuk - ebben a formában - komolyan megkérdőjelezhető.

Többek között ilyen és hasonló esetek kezelésére egyre jellemzőbb az önkormányzatok közötti szerveződések létrejötte. Ezek a törvény-előkészítési munkában egyre inkább megkerülhetetlen tényezők. Így jó esély van arra, hogy a mindenkori kormányzatok az önkormányzati érdekek egyre alaposabb figyelembe vételével hozzák meg döntéseiket. Növelve ezzel minden állampolgár komfortérzetét.