Itt vagyTartalom / El Camino-Az Út folyt.
El Camino-Az Út folyt.
2010. 09. 05. 22. etap Cacabelos – Alto del Poio
Egy spanyol zarándokkal aludtam a pavilonban. Én 5:15-kor keltem és 6:00-kor indultam. Szokáshoz híven fejlámpáznom kellett az első 10 km-en. Villafranca Del Bierzo-ba értem 8:10-re, jól jöttem, le is izzadtam. Az itt táborozó zarándokok is elindultak a következő etapra. Villafranca del Bierzo (Navarra) az Aragon folyó partjára épült, egy festői szépségű völgyben. A mai utam egy része autópályák mellett haladt. Jól haladtam, élmény volt a völgyben kígyózni, magas sziklafalak közt. La Portela-nál megálltam egy frissítőre a hegyek közt. Innen még 190 km Santiago. Óriási magasságokban a völgyeket viaduktok szelték át. Ahogy mentem fel a hegyekben, úgy fogyott az erőm, a hőség az szinte elviselhetetlen. La Faba (major) 1230 m, már minden bajom volt. Itt tanultam meg istenigazából hegyre menni. Mert ezt is meg kell tanulni. Szar ügy, mikor látod a 63 éves hölgyet melletted „elszáguldani”. Ezzel a francia hölggyel zrikáltuk is egymást még egy darabig, mert a következő pihenőnél mondtam nekik, hogy nekem kaput. Férjével volt a madame, és korához képest jól bírta a kiképzést. Nagyban iszom a sörömet, erre az úton a székem mellett megjelenik egy tehéncsorda. Mint akik éreznék azt, hogy mi figyeljük őket, kimérten kolomppal a nyakukban elsétálnak mellettem. Szerintem minden zarándok lefotózta őket. Minden szállás foglalt, mondja a vendéglős, aludjunk itt. Neki még van két ágya. Nem bíztam benne, mert úgy gondoltam, csak rám akarja sózni a férőhelyet
Na, ez később kiderült számomra, hogy tévedés volt nem elfogadni. Még négy km-t kellett megtennem Cebreiro-ig, ahol meg szerettem volna szállni. Nagyon nehezen ment a felkapaszkodás a hegyre. Közben átléptünk Galiciába. 16:00 órára megérkeztem Cebreiroba, 1300 m magasan fekszik. Gyönyörű a panoráma innen. Kedvelt kiránduló hely, olyan a spanyolnak, mint nekünk a Kékes. Rengeteg a turista és az innen induló zarándok. Természetesen a szállást a német már az interneten lefoglalta. Így nem maradt más hátra, tovább kellett mennem. A hegyről lefelé jövet sikerült eltévednem. Körülbelül 5 km-t tévedtem, mire kiértem a helyes útra. Ott lefényképezkedtem egy „kő” peregrino-val, látni a képen, hogy el vagyok használódva. Már este 9 óra volt, mikor egy iszonyú 300 m-es emelkedőn kellett felmennem. Ahogy felértem az emelkedőn, lakott települést pillantottam meg. Szállást egy vendéglős konyhájában kaptam 10 euróért. Kivoltam, mint a „liba”, 45 km-t mentem ma. Szerencsém volt, mert az albergue-ek megteltek és innentől Santiagoig mind foglalt is lesz. Megittam vagy három sört és irány a konyha, beágyaztam a konyhakövön és alvás.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges