Itt vagyTartalom / El Camino Az Út.folyt.
El Camino Az Út.folyt.
2010. 09. 01. 18. etap Leon – San Martin
Későn keltem, így csak 6:45-kor indultam. 30 km volt betervezve a mai napra és hát hajrá. Szóltak az albergueben, hogy vigyázzak, mert két camino út megy majd a város határától. Az egyik út az kb. 5 km, na, nekem már ilyenből kijutott, így, hát minden lépésemet körültekintően tettem. Már azt is megkérdeztem, hogy a sárga nyíl nem hamis-e. Na, erről egy rövidke történet. Hogy hol, már pontosan nem tudom, de az utunk egy autópálya körforgalmán át vezetett. Szépen ki volt pingálva a nyíl, erre gyere peregrino. Hát, szépen mentem a nyíl után, mondva milyen szépen felfestették nekünk az útirányt. Hát, lemegyek a felüljáróról, hát elfogyott a sárga nyíl. Na, mi ez? Valami gyanús lett, mentem visszafelé, akkor látom, hogy a pályamunkások frissen festették a felüljáró korlátait, és mivel, citromsárga festékkel. Az egyik pihent agy eljátszadozott velünk. Na, innentől ezért voltak fenntartásaim a nyilakkal. Na, visszatérve a Leonból kivezető útszakaszra. Nehezen, de végül megtaláltam a helyes irányt. Volt egy zarándok, akiről már írtam „a maga után kötött kétkerekűs”, aki állandóan leelőzött, már vagy a negyedik napja. Ma ugyanezt tette, és egyszer csak egy elhagyatott temető sírkövén landolt, oda a síremlékre felült és azon reggelizett. Ez nem komplett, mortyogom. A kíváncsiságom nem hagyott és megszólítottam. Mondta, hogy francia és hozzá teszi, hogy a budapesti lányok gyönyörűek és engedelmével lefotóztam, mert ez a peregrino egy „csodapók”. Ha ez nem történt volna a mai napon, akkor ez az etap unalomba fulladt volna. Ma már nem volt az a dög meleg, de a térdem miatt nem mertem többet jönni, mert itt lesznek a hegyek és erre pihennem kell. Így a mai nap megelégedtem egy 25 km-rel és megálltam San Martinban. Érdemes tudni: St. Martin egy francia püspök, aki a középkorban segítette a zarándokokat és a templomában 4 ágyas kórházat alakított ki gyógyításra. Egy nyugodt kis albergue-ben szálltam meg, elfogadhatónak mondható árért, azaz 10 euróért.
2010. 09. 02. 19. etap. San Martin – Rechivaldo
Reggel 6:45-kor indultam a szokásos rigolyáimmal. Fájtak az izületeleteim, jó tíz perc kellett még bejáródtam. Az úton zarándoktársimmal egymást előzgettük. A francia srác a kiskocsijával már teljesen megszokott látvány volt. Mindenütt útépítés, por és kosz. De már láttam a hegyeket, féltem tőle, de valami viszont bizsergetett, mert végre vége ennek a monoton „utazásnak”, sétának. Astorgába 13:00-kor értem, gyönyörű város. A székesegyházat (Santa Maria) 1471-ben kezdték építeni és a 18. században folyamatosan építették, alakították. Különböző építési stílusok váltják egymást gótikus, Barokk, reneszánsz. A középkori épületet az idő múlása is jó állapotban hagyta. Száz méter séta után Gaudi pompás építménye, a püspöki palota található. 1889-ben kezdte el építeni és 1900-as évek közepén szentelték fel. Úgy érzi magát a zarándok, mintha a mesekönyvet lapozgatná és valamelyik mesehős királyi palotáját látná. Itt a főtéren ebédeltem és söröztem egy jót. Rengeteg kis kávézós terasz, nagyon hangulatossá teszi a várost. Nem szálltam meg Astorgában, mert a hegyeket minél előbb le szerettem volna tudni. Tovább mentem, mert az időm is engedte. Rechivaldoba 16:45-re értem, ez Astorgától körülbelül 4 km-re fekvő település. Az albergue az elfogadható 12 euró. Jó volt, mert nem volt tömeg és így nyugodtan aludhattam.
mg_assist|nid=4741|title=Reggel Leontól távolódóban találkoztam egy lemezből készült peregrinoval|desc=|link=node|align=left|width=100|height=75]
- A hozzászóláshoz belépés szükséges