Itt vagyTartalom / El Camino Az Út.folyt.
El Camino Az Út.folyt.
2010. 08. 29. 15. etap Carrion De Los Condes – Sahagun
Reggel korán indultam, 5:45-kor, előjött egy régi hibám, a műutat biztosabbnak tartottam a földútnál. Ez a hiba sajnos be is igazolódott. Míg, akik a földúton mentek, azok 17 km-t, én a műúton ugyanazt a távot 22,5 km alatt tettem meg. Calzadilla de la Cueza-ban találkoztam egy csoporttal és közölték velem, hogy hatalmasat kerültem. Innen még 20 km-re van Sahagun, a mai penzum állomása. Na, mondtam ez nem lesz semmi, hát nem is volt az. Ugyan volt lehetőség kis falvakban frissítőre, de a hőség az elviselhetetlen volt, a lábam is teljesen kész lett. San Nicolas 5,5 km-re volt Sahaguntól, itt megálltam, mert nem is tudtam már menni. Szó szerint beestem egy vendéglőbe, ahol szülinapi rendezvényt tartottak. Ittam két sört és ettem egy szendvicset. Láttam az arcokon, hogy részvétüket fejezik ki irányomban. Egy órát pihentem, 17:00-kor még mindig tombolt a hőség. Nekivágtam az utolsó km-eknek. Ami jól esett, látták az úton, hogy sántikálok és a sofőrök dudálással biztattak, volt, aki integetett. Nagyon nehezen teltek az utolsó km-ek. Szerintem az úton már egyedül voltam kint. 19:00 felé járhatott, beértem Sahagunba. Teljesen elkészültem az erőmmel. Mire megtaláltam a szállást, egy középkori templomot, teljesen kiborultam. A szállás 6 euró volt, ez korrektnek mondható. Kint az utcán még mindig 30 fok van. Átmentem a téren levő sörözőbe, kértem egy sört és leültem. Olyan nagy fájdalmaim voltak, egyszerűen elsírtam magam, de ebben az idegi kimerültségem is közre játszott. Két perc alatt túlestem a dolgon. A szállásomra visszaérve, úgy ahogy voltam eldőltem az ágyamon, mint egy zsák liszt és aludtam. Aznap 51 km-t gyalogoltam.
2010. 08. 30. 16. etap Sahagun – Reliegos
Reggel fáradtságom miatt csak 6:45-kor indultam, a városból könnyen kitaláltam. Ami érdekessége a mai etapnak, az EUS Camino út. Kerékpárút szélességű út, murvázott és juharfákkal teli. Ez még ugyan nem ad sok árnyékot, de majd 5-10 év múlva a peregrinóknak jót fog tenni az árnyék. Tehát a 30 km caminos juharliget, üde színfoltja volt az utamnak. Róttam a kilométereket, semmi njüans, beértem El Burgo-Ranerosba, ekkor voltam 18 km-en és ami meglepett, sokan kerestek szállást, fogalmam sem volt, hogy lesz egy olyan 12 km szakasz, ahol még a fű sem nő. Nem akarok részletezni a semmiről, max. az agrárium locsoló-berendezései érdemelnek említést. Sajnálom, hogy ezt magyar honban szétlopdosták vagy tönkretették. A sok síkság és „sztyeppe” után, vágytam a hegyekre, gondolataim már ott jártak. Egyre jobban hiányoztak a szeretteim és barátaim, a feleségem finom főztje. Ma tudtam minimum egy 30 km-t be kell vállalnom, ha Leonban holnap szét szeretnék nézni. Na, ezt a távot sikerült is teljesíteni, mert más lehetőség nem is volt a megszállásra. Ismét hatalmas a hőség, árnyék sehol. Lábaim fájnak, az izzadtságtól teljesen kiázott a talpam.
16:30-ra beérkeztem Reliegosba, mindjárt a falucska elején egy szuper kis vendéglő várta a zarándokokat sok finomsággal. Gyorsan adtam az élvezetnek, két grande sört és egy szendvicset leküldtem. A falucska közepén egy érdekes és nem környezetbe illő ház állott. A falfirkáiról híresült el a környéken és a zarándokok körében is. Bar La Torre, ez volt a fantázianeve az építménynek. Kívülről, belülről minden zarándok írt rá valamit. Jómagam nem írtam rá semmit, mert egy négyzetcentiméter hely sem volt üresen. A tulaj egy bohókás, mexikóinak kinéző fazon, aki a látottak alapján nem a higiéniáról híresült el. Úgy döntöttem, hogy egy 50 m-re lévő étteremben fogyasztom el a 9 eurós pelegrino menüt, mert itt a mexikói 10 éve nem mosogatott el. Megittam nála egy sört és elköszöntem tőle. A szállásom az jónak mondható, 8 eurós. Mindenki fáradt, nem ficánkolt senki. Kevesen voltunk, szerintem csak egy páran mertük bevállalni 50 C˙-ban a 14 km-t. Kint a napon biztosan volt ennyi. Zuhany és pihenés.
döntöttem,mert a röges út a talpamat nagyon bántotta.|desc=|link=node|align=left|width=100|height=75]
- A hozzászóláshoz belépés szükséges