Itt vagyTartalom / El-Camino-AZ Út folyt.
El-Camino-AZ Út folyt.
08. 22. 8. etap. Torres Del Rio-Navarette
Reggel időben 6:10-kor indultam, úgy volt, hogy Logrogno lesz az etap vége, de már 11 órakor Logrognoba értem. Beérkeztünk a városba, a templom és az mellett kialakított albergue, ez is egyházi, megláttam a sok sügér franciát és spanyolt, ők a slep, rögtön eldöntöttem, hogy tovább megyek. 12:00-kor nyitott az albergue, addig szétnéztem a környéken és fotózgattam. Ami tetszett beértem Logrognoba és volt egy kerámiával kirakott lábfrissítő medence vagy mi, de direkt a caminosoknak építették, ha beérnek a városba, szélére ülve hűsítsék a lábukat. Szépen ki volt csempézve és az alját caminos kagyló csempék díszítették. Na, elmondom ezt a lehetőséget a sok zarándok közül csak én használtam ki. A sok sügér zarándok meg rohant sorban állni, hogy legyen ágya, pedig simán jutott neki, de ez van, mondom ez a „krém”. A lepecsételés sem volt egyszerű, mert mikor visszaértem kígyózott a sor. Mondtam én csak egy stempl és go. Erre az „arc” mert ott is van ilyen ember, megmutatta térképen, hogy a városban hol van a Turismo és ott tudom lepecsételtetni a credenciált. Erre berágtam, mint a 6-os anya, megvártam mikor már minden zarándok bement és lepecsételtettem. Odamentem a spanyol „arc”-hoz és megveregetve a vállát, mosolyogva mondom neki, persze magyarul, te büdös köcsög akkora görény vagy, hogy, csak, na. Mondja erre mosolyogva, sí senor, sí, sí. Követtem a nyilat, ki is vezetett frankón a város végéig. De jött egy játszótér és se kép se hang. Úgy betyárosan eltévedtem, kilyukadtam az autópályára. Egy benzinkútnál letértem és ott egy shopos urat megkérdeztem, merre kell mennem. Naverette felé, ez a „jótevő benzinkutas” le is rajzolta nekem, hogy merre menjek. Beküldött az idióta egy golf pályára, amin ráadásul verseny zajlott. Mikor megláttak a spanyol milliárdosok, köpni-nyelni nem tudtak, mondjuk én sem. Lehajtottak a pályáról és kb. 5 km-be került, míg kijutottam róla. Nehezen, de kijutottam egy másik autópályára és mentem, mentem, meg mentem. Tudtam, hogy nem jó irányba haladok, hatalmas volt a hőség, vagy 50C˙, egyszer megpillantottam egy segélykérő telefont. Odavonszoltam magam, ott szó szerint összeestem, na, mondtam, itt a vég. Életemben nem ért még ilyen, mindenem elfogyott. Elővettem a térképet, ömlött rólam a víz. Kész, vége! Megadtam magam. Erre megáll egy autó, egy pálya-autó volt. Mintha az égiek küldték volna. Mondom, vagyis mutatom, merre mennék, már látja ő is, hogy teljesen rossz irányban vagyok, bepakolt a kocsiba és átvitt arra az autópályára, ahonnan az a rohadék kutas elirányított, ez a jó ember még vizet is adott, a sajátját. Mondtam, ez nem lehet véletlen. Tudtam, hogy kihez jövök, és ő nem hagyott cserben és új erőre kaptam, de már csak vonszoltam magam. Kb. 5 km volt még Naverettéig, teljesen nyúzottan, fáradtan 17:50-re estem be. 12 órát mentem a mai nap, szörnyű volt és tanulságos. Ezt a pályamunkást még élek, nem felejtem el, mert gyakorlatilag az életemet mentette meg. Iszonyú volt a hőség a mai napon.
folyt.köv.2011.03.08.
[
_assist|nid=4088|title=Viana|desc=|link=node|align=left|width=100|height=75]
- A hozzászóláshoz belépés szükséges