Itt vagyTartalom / El Camino - a dányi vándor / 3. rész
El Camino - a dányi vándor / 3. rész
Aki megtette!
"Megszólított egy hang és mennem kellett.
Tartoztam a Jóistennek egy köszönettel.”
Napló részletek:
2010.08.15. Az ÚT (CAMINO) Bayon - Saint-Jean-Pied-de-Port – Orisson / 1. etap
Reggel Bayon-ban büdösen, koszosan felültünk a St-Jean-Pied-de-Port-ba tartó vonatra, és 10 órára megérkeztünk a kiindulási pontra. Itt a zarándokirodát gyorsan megtaláltuk, mivel ezt jól láthatóan jelezték különböző Camino-s jelekkel a vasútállomástól.
Az irodában segítőkészek, regisztráltak és kettő euró ellenében megkaptam a hőn vágyott Credenciált, vagyis a zarándok útlevelet.
Elbúcsúztam Siegi-től, mert nem akartam aznap továbbmenni. Mindenképp pihenni, megszállni szerettem volna. Főképp tisztálkodni akartam, mert ragadtam a kosztól. Hát mit ád Isten, itt is mindenütt telt ház volt. Nincs más választásom, tovább kell mennem, el kell kezdenem a nagy utat. Gyors döntés és 12-kor elindultam a világ végére.
Bevállaltam fáradtan, éhesen az utat. Nagyon kemény volt az út, szó szerint azt hittem öt km után, ha nem tudok hamarosan megszállni akkor végem, lenulláztam magam. Hát az égiek megsegítettek és kb. hat km után, Orisson-ban találtam szállást. Harminc eurót kellett leszurkolnom, de ilyen boldogan nem fizettem még ennyi pénzt szállásért.
Leküldtem egy sört, és irány a megérdemelt fürdő. A nyelvtudásom hiánya itt is kiütközött, mert azt hittem nem lesz kaja vagy valami hasonló. Próbáltam lejmolni egy kis bagettet a szaláminak, amit hoztam, de nem adtak csak szendvicset és pénzért. Így maradtam az üres télinél, magában ettem. Bevágtam egy fóliás körszeletet, és lefeküdtem.
Mikor elfoglaltam a szobában a helyemet, már két spanyol lány ott volt: Mercedes és Angelica, a többiek később érkeztek. Mire észhez tértem már tele volt a szoba. Emeletes ágyak a szálláshelyek, ebből volt 3db, azaz hat férőhely. Csak szunyókáltam, mert mindig felébresztettek, jöttek-mentek. Egyszer csak csönd lett, kinyílik az ajtó, és egy hölgy kérdezi, mikorra szeretném a vacsorámat. Csak lestem ki a fejemből, hogy mi van? Mondtam, akkor inkább már reggeliznék. Ő azt mondta este 6-kor szokott lenni a vacsora, ekkor már 19:20 volt. Lementem vacsizni, és már mindenki előtt üres volt a tányér. Kaja volt bőven: babfőzelék, sült hús, süti és bor.
Esküszöm úgy éreztem magam mint az oviban, itt mindenki beszélt mindenkihez, spanyol és francia, csak én lestem ki a fejemből. Gondolataimat ez a csevegés zavarta meg, mintha halandzsa nyelven beszéltek volna. Na gondoltam nekem ebből elég, nekiállok most már a napló írásához.
Kifelé menet elkapott a szakács (vagy ki), mikor látta, hogy megyek. Mondja: ó stempli és pay, én mondtam, hogy rendben. Megkaptam a második pecsétemet, és kifizettem a vacsorát.
Most megyek és visszafekszem, mert kemény lesz a hétfői nap is.
2010.08.16 Orisson-Roncesvalles / 2. etap
Összeszedtem reggel 7:30-kor a motyómat, és irány surány kipihenten és teli ambícióval. Kértem a pultostól egy kis meleg vizet a kulacsba, és beleküldtem 4db 3in1-bent. Elköszöntem és elindultam Rancesvallesba.
Már leküldtem három km-t, hopp a fényképező hol van, usgyi vissza, de nem találtam a szobában sehol. Kérdem a tulajt nem adta le valaki a gépet, mondja nem. Vissza a szobába szétkaptam az ágyam mint a fali lábtörlőt, nincs sehol. Akkor kipakolás módszeresen a hátizsákból, hát a legalján megtaláltam a fényképezőgépet legnagyobb örömömre.
Ami meglepett, hogy utolértem egy-két pellegrinót. Nagyon kemény emelkedők jöttek, azt hittem sokszor itt a vég. De a Pireneusok látványa teljesen lenyűgözött, mindent lelegeltetnek az állatokkal (ló, marha, juh).
15 km-nél volt egy ellenőrzőpont, kaptam is egy pecsétet, meg betoltam az arcomba egy hideg colát. Kifikáztam a tulajt (francia) a VB-n elért eredményükért, ő meg mondta, hogy most van Budapesten az úszó EB, és ők már szereztek egy aranyat. Elköszöntem tőle, és ő mondta, hogy van még Rancesvalles-ig 11km.
Ami ezután jött az volt maga a rémálom. Olyan két km emelkedő jött, hogy a legnagyobb ellenségeimnek sem kívánom. Húsz km-nél megálltam pihenni azonnal begörcsölt a vádlim. Lepakoltam módszeresen kiteregettem mindent, zokni, türcsi, alsó gatya, stb. Elővettem a kenceficéimet és bedörzsöltem jól a lábam. Kb. 15 percig pihentem addig meg száradtak a cuccaim.
Jó volt pihenni, mert megint jött egy gyilkos 500m. 14:30-ra felértem a csúcsra. Onnan gatyafék 300m, megint a lábaimba görcshegy, pihenés, futás pakkal lefelé. Utol is értem csörtetve egy pellegrinot. Egyszer csak megpillantottam Roncesvallest, és azt a megkönnyebbülést amit éreztem.
Beestem az irodába, rögtön ki is rúgtak mondták majd 16:00 jöjjek vissza. Hát én úgy el voltam fáradva ,fél órát csak ültem és pihegtem. Semmi kedvem nem volt a zsákomat cimbálni, majd leszakad a vállam ettől a súlytól. Otthagytam a hátizsákom, gondoltam ha ezt ellopja valaki, az komplett hülye, hát vigye, szakadjon meg vele. Otthagytam, elmentem kajolni, elkérték a kajáért ezek a rablók 13 eurót. Más lehetőség nem volt enni, mert csak ez az egy étterem volt és kész, vagy fizetsz, vagy éhen halsz. Csak ők voltak és ezt ki is használták, a kaja az szart sem ért.
Négyre visszamentem az irodába, regisztráltak és a szállásért még elkértek még 6 eurót. A szállás egy kőből épült nagy hodály, vagy 500 férőhelyes, emeletes vaságyak összetolva, így át is gurulhattam volna ahhoz a kb 25 éves csajhoz aki mellettem alszik, mert a szállások koedukáltak voltak.
A káromkodásról így biztosan nem tudok leszokni, mert úgy bevágtam a vaságyba a fejem, hogy ki is jött a számon a b...meg szó. Most 18:00 van, megpróbálok fürödni és pihenni. A tisztálkodási lehetőség az jónak mondható, csak az volt a baj, hogy majdnem hideg vízben fürödtem meg.
(Folytatása következik.)
Képek az útról:
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
