Itt vagyTartalom / Levél a távolból

Levél a távolból

Beküldte jadzi - Ekkor: 2010 September 21

Egy levelet kapott Gódor András polgármester úr a napokban. A levél írója egy régen idegenbe szakadt hazánkfia, akinek ráadásul dányi gyökerei vannak. A levelet (és a hozzá tartozó képeket) a polgármester úr engedélyével tesszük közzé.
Íme:

Kedves Polgármester Úr!

Engem a Nagy Szél elsodort ide Amerikába 54 évvel ezelőtt. A nevem bizonyára ismerős. Jó Szüleim ott tanítóskodtak Dányon. Jó magam is, annyi év után is Dányinak érzem magam.

Hazám nem felejtem el. Nem járok sűrűn haza. Legutóbb 10 évvel ezelőtt volttam ott. Kerestem a Polgármester Urat. Többször voltam a Községházán, de az ajtó csukva volt. A Könyvtárban mondták, hogy az ajtó nehezen nyílt. Hát ilyen a sors. Apró dolgokon múlik sokszor az életünk. (A könyvtárba is szerencse útján jutottam be.)

Isaszegről gyalog mentem Dányra, Emlékezve a multra. Pedig a kocsim otthagytam Pesten. Így jobban át tudtam érezni a multat. Aratás igején mentem és a Szt.Györgypusztán láttam azt a magyar embert kaszával a vállán. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt az igazi magyar embert le tudtam fényképezni. Valahányszor néztem ezt az ősmagyar arcot mindig a Bán-Bán Opera Tiborca jut eszembe! Itt kinnt büszkén mutogatom a hozzám látogatóknak – Köztük sok amerikainak is- !

Még egy kép ragadta meg a figyelmemet. Közeledve a Faluhoz a „Dánysár” Dűlőnél láttam ezt a pléh-Krisztust. Azt hiszem a kép magáért beszél.

Ottlétemkor ha futólag is, de szétnéztem a faluban. Visszaemlékezve az ott látottakra, csak a legnagyobb elismeréssel lehet írnom. Ismervén az elmúlt évtizedek históriáját ismételten csak a szépet és jót tudok ott kinn mondani az én Falum fejlődéséről.

Remélem, még mindig eljutok oda, addig is nagy szeretettel üdvözlöm Magukat.

Mattyasovszky György

U.i.: ottlétemkor tudtam meg, hogy Nagyszüleim sírját megszűntették. Tudtommal annak idején családom tagjai a helyi plébánosnál voltak, ki megígérte, hogy elintézi az ügyet. Nem lett belőle semmi.

Mikor gyalogoltam, ismervén az országút minden kanyarját, megálltam a Dánysár-nál. Ott láttam a régen elmémbe maradt útszéli Keresztet. Hát ezt is szeretettel küldöm.