Itt vagyTartalom / Az egykori Ereklyés Országzászló
Az egykori Ereklyés Országzászló
A Trianoni békeszerződést - diktátumot 1920.június 4-én írták alá a Nagy – Trianon kastélyban.
Budapesten, a Szabadság téren a mai szovjet emlékmű helyén hatalmas kör alakú „irredenta virágágyás” állt.
A különféle színű virágok és a fehér kavicságy a régi és az új országot, a folyókat és a „Magyar hiszekegy” sorait mintázta.
1921.január 16-án az irredenta szobrokkal együtt szentelték fel Észak, Kelet, Dél, Nyugat zászlóit és a az országos irredenta zászlót, melyet a Szent István Bazilikában őriztek. Feltámadáskor, 1928-tól minden évben körmenetben vitték őket az Ereklyés Országzászlóhoz.
1928. augusztus 20-án a Szent István napi ünnepségen a nemzet adakozásából felavatták az Ereklyés Országzászlót. A félárbócra engedett lobogó hirdette a magyar nemzet fájdalmát elvesztett országrészei miatt, jelképezte a magyar egység, a magyar feltámadás gondolatát.
Maga a zászló egy nemzeti színű lobogó volt, rajta a magyar nagycímerrel és az „ Így volt-így lesz”felirattal. Az Országzászló talapzatába összegyűjtötték a csonkaország összes községének, az elszakított részek valamennyi törvényhatóságának, valamint a nevezetesebb történelmi helyeknek, külföldi magyar katonai temetőiből küldött földet.
Az ereklyetartó zárkövére az alábbi feliratot vésték: ”Tudd meg óh ember, e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állsz.”
A zászló talapzatát a magyar címer, az Árpádok és Anjouk címere, valamint Corvin címere díszítette.
A nagycímer és az Árpádok címere az ezeréves határokat és a kontinuitást, az Anjouké Nagy Lajos „három tenger mosta” országát, Mátyás királyé pedig az európai nagyhatalmiságot jelképezte.
Az emlékmű homlokzatán ezen kívül különféle idézetek voltak olvashatók.
A talapzat fölött ősmagyar stílusú virágdíszből emelkedett ki a 20 méter magas zászlórúd, amely egy 1 méter nagyságú esküre emelkedő, aranyozott kézben végződött. A kéz jelképezte, hogy Magyarország sohasem mond le az ezeréves földről.
A rúd alját egy turulmadár őrizte.
A szovjet emlékművet 1945. május 1-én avatták fel,…az Ereklyés Országzászló helyén.
Reményik Sándor:
Gyűrűt készíttetek...
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból,- dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság a komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!
Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak isten lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És némaságunk mintha zengene!
Eszembe jutnak elnyomóink itt.
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
1920.Június 8.
lejegyezte:Buborék
Forrás:
www.magyar-eletter.hu
www.tankonyvtar.hu
www.taj-kert.blog.hu
www.budapestancient.freeblog.hu
- A hozzászóláshoz belépés szükséges