FARSANG

Ha farsang -akkor móka, kacagás, no meg persze bőséges evés, ivás.
A farsang szó hallatán szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak.
A farsang évszázadok óta tartó, évenként ismétlődő ünnepsorozat, mely vízkereszt napjától a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart. Vidámsággal kezdődik és böjttel ér véget. A farsang a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe.
A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsang "farkán" tartották - azaz farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden.
A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett, mivel különös mágikus kapcsolatokat képzeltek az egybekelő ifjú pár, és az ébredező természet között. Szokás volt a farsang végén pártában maradt lányokat kicsúfolni.
Általános volt a tánc és a bálozás szinte minden faluban. A farsangi lakomán sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték. A farsang jellegzetes étele a fánk, melynek mágikus erőt tulajdonítottak.
Ismert a szalagos változata, ez az eredeti farsangi fánk, továbbá a rózsafánk, a forgácsfánk, más néven csöröge.
A farsang utolsó napja a húshagyókedd, a böjt kezdetét jelzi.Ezen a napon éjfélkor megkondult a harang, jelezve, hogy vége a farsangnak. Abbahagyták a mulatozást, a bíró letette a vonót vagy dudát, mert "begyött a böjt". A hívő katolikusok ettől a naptól kezdve húsvét vasárnapig nem ettek húst és zsíros ételeket.