Itt vagyBlogok / endil's blog / Ádvent heteiben járva

Ádvent heteiben járva


Beküldte endil - Ekkor: 2009 December 06

Ma gyújtjuk meg a második gyertyát az ádventi koszorún.

Az első héten....

...az igazságosság kék angyala segíthetett összhangba hozni érzéseinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, erősíthetett abban, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz, másoknak csak olyasmit mondjunk, amit úgy is gondolunk. Minél inkább törekszünk az igazságosságra, annál tisztábban látunk majd a szó átvitt értelmében.

A második héten...

...A második héten a mértékletesség piros angyala segítségével megvizsgálhatjuk, hogy életünk mely területén vagy területein borult fel az egyensúly, és mit tehetünk azért, hogy újra megteremthessük.

Forrás:http://www.laabagnes.hu/?p=784 Dr. Laáb Ágnes honlapja

A harmadik héten a bátorság hófehér angyala erőt adhat ahhoz, hogy szembenézzünk félelmeinkkel, hiszen azok csak így oldódhatnak fel. Akkor tudunk továbblépni szellemi fejlődésünk síkján, ha végre meghozunk régóta halogatott döntéseket és felvállaljuk végre azt, amit valójában szeretnénk.

Ez az egyik legfontosabb cselekedet amit önmagunkért tehetünk!

Forrás:http://www.laabagnes.hu/?p=784 Dr. Laáb Ágnes honlapja

Advent negyedik hetében a megpróbáltatások és a nehézséget elvezethetnek ahhoz a felismeréshez, hogy minden, ami változást hoz életünkbe, legyen az akár pozitív, akár negatív, egyben lehetőség is a növekedésre. Bár a bölcsesség lila angyala adhat tanácsot konkrét élethelyzetekben, ám tudnunk kell, hogy a valódi bölcsesség nem „kívülről” érkezik, hanem bennünk rejlik – és meg is találjuk, ha nem csak a fejünket használjuk, hanem a szívünkre is hallgatunk.

Forrás: http://www.laabagnes.hu/?p=784 Dr. Laáb Ágnes honlapja

Születéskor olyan útravalót hoztunk magunkkal, amely különbözővé tett bennünket másoktól.
Az évek során környezetünk faragott, egyengetett, csiszolt bennünket.
Amikor már azt hittük, hogy elkészültünk, mindig jött valaki és tovább formált.
Bizony volt idő, amikor mindenki csodált és cirógatott, máskor viszont kinevettek, elemezgettek vagy éppen ügyet sem vetettek ránk.
A velünk született személyiség jegyek adják saját sziklánk nyersanyagát.
Az egyik tömb gránitból van, a másik márvány, némelyik alabástrom, és akad homokkő is. Maga a kőzet nem változik, csak a formáján alakíthatunk.
Így van ez a személyiséggel is.
Egyes tulajdonságaink csillogó aranytallérként gazdagítják a sziklát, mások beszennyezik a vakító fehérséget.
Életkörülményeink, intelligenciahányadosunk, nemzetiségünk, anyagi viszonyaink, környezetünk és a szülői ház hatása mind-mind befolyásolja személyiségünket, de az alapkőzet változatlan marad.

Igazi énünk a vérmérsékletünkben leledzik, személyiségünk a köntös, amelyet magunkra veszünk.
Ha reggel a tükörbe nézek, s kérdem magamtól: ilyen vagyok igazából?
Felcicomázhatom igazi énemet, ám a lényegen tartósan változtatni nem tudok.
De jó is lenne megismerni magunkat, tudni, miből állunk, kik vagyunk valójában, miért reagálunk éppen így vagy úgy, melyek az erősségeink és hogyan fokozhatnánk őket, melyek a gyengeségeink és miként győzhetnénk le azokat.
Mindez lehetséges!
Tartsunk minél több önvizsgálatot, vizsgálgassuk meg énünket, hogyan csiszolhatjuk még tovább jó tulajdonságainkat, és miként nyesegethetjük le a rosszakat.
Ha tudjuk, kik vagyunk, és mit miért teszünk, akkor már kezdjük megérteni önmagunkat, jobbá tenni személyiségünket, és megtanulni, miként élhetünk együtt másokkal.
Nem másokat kell majmolnunk, csillogó ruhákat öltenünk, netán siránkoznunk, hogy éppen ilyen ,,kő" jutott nekünk.
A rendelkezésre álló alapanyagból fogjuk a lehető legjobbat kihozni.
Mert másolat sok van, de eredeti csak egy.