Nyílt levél Szekeres Sándornak, válaszul a „Megújulás Alapítvány” fejléces papíron közreadott levelére

Ki nem akar költségvetést, Sándor?
Nyílt levél Szekeres Sándornak, válaszul a „Megújulás Alapítvány” fejléces papíron közreadott levelére

Kedves Sándor!

Leveled elolvasása után már biztos voltam abban, hogy két dologtól kell félni ebben a nagy nyári hőségben, az egyik a jégeső, a másik az ilyen tartalmú írások, melyet Te és a Margarétások kibocsátottak szombat délelőtti kézhezvétellel. Félünk a természeti csapásoktól, és félünk a félrevezető, tartalmatlan, rosszízű politikai kampányfogásokat tartalmazó, az egyébként is igen érzékeny dányi közhangulatot támadó, semmiféle konkrétumokat nem tartalmazó, sértegető és lejárató szándéktól vezérelt, ugyanakkor az eszköztelen, igénytelenség terheit cipelő írásoktól. Ez megy már néhány éve. Hogy mi az eredménye, azt mindenki látja.

Amikor szombat délelőtt ezeket a leveleket megkaptam, éppen a Valóság című lap júliusi számát olvastam, abból is azt a tanulmányt, melyet Miskolczy Ambrus írt Mítosz és zene címmel. Jelnek is vehettem volna, mert annál a résznél tartottam, amikor a szerző Bartók Bélának fiához (Péterhez) írt intelmét idézi: „a butaság ellen nem lehet küzdeni…a legjobb védekező eszköz a hallgatás”. Hallgassak-e továbbra is, mint eddig tettem, vagy szólaljak meg, tettem fel a kérdést magamnak, és úgy döntöttem,hogy válaszolok Neked nyílt levélben, mert amit írtál az választ a fentiek szerint nem igényel, de ezt egy ponton fel kell függesztenem. A Te írásodat pamfletnek tartom. Mint ahogyan annak sok-sok úgynevezett hozzászólásodat is. Vagyis gyalázkodásnak.

Nézzük ennek néhány példáját a levélben írottak szerint.

A levél első felében írottak valójában csak lélektanilag értékelhetők, tartalmában csak annyiban, amennyiben ez a projekció jelenségét hordozza. Te a másik ember nyakába akasztod azt, amit te magad csinálsz. A szavazásra való felszólítás ugyanis nem az én módszerem, hanem a tied, a tiétek. Más nyakába varrni, a másikra vetíteni, természetesen könnyebb, mint ezt magadnak bevallani. Nézz magadba, nézzetek magatokba. Ott fogjátok látni mindazt, amit másokra kentek. Nem én készítek forgatókönyvet a szavazáshoz, nem az én fejbólintásomra várnak a Margarétás képviselők, hanem a tiédre, a tietekre. Szomorú ezt látni nekem, mert én egy alkotó, felelősen gondolkodó képviselőkkel dolgoztam eddig, akik nem puffogtattak frázisokat, akiknek egyénileg kialakított, önálló véleménye volt. Olyanokkal, akik nem jogászkodtak, akik ösztönösen is érezték a lakossági képviselet felelősségét és lényegét, a felszólításra való szavazás nem az én módszerem, hanem a tiéd a tietek.

Nahát, ez a megújulás, amit folyton hangoztattok, ez egy igen érdekes esemény, még a mai híg levű politikai életben is csúcsokat dönt. A megújulás ismereteim szerint az, amikor az ember ennek a világnak az alakulását befolyásolta történelmi távlatba, hol jó, hol nem kívánatos irányba terelte. Rajtatok kívül senki nem tudja, hogy a ti megújulásotoknak mi a lényege, milyen eszmét hordoz, hordoz-e egyáltalán. Az üres szajkózáson kívül semmit nem mutatsz meg abból, hogy te hogyan képzeled el a dányi reneszánszt. Eszme-e ez nálad, vagy gyakorlat? Te ezeket sehol, soha le nem írtad, el sem mondtad, ezért nem tudom másképpen csak pejoratív módon értelmezni. Te magadra ragasztottad a dilettantizmus bélyegét. Annyit azért meg kell jegyeznem, ha az a dányi megújulás, amit tőletek láttam ez nekem nem kell. Remélem másnak sem. Ha a megújulás alatt netán a nagyvilág bizonyos erőinek egy-egy erőfeszítésére gondolsz, akkor pedig féltve óvlak, mert én ugyancsak elhatárolódom a liberál-globál-utilitárius szemlélettől. Vagyis a szabadosságtól, a gyökértelenségtől és a kimondottan haszonelvűségtől. Ez az életcél – nem mondom, hogy te ezt tűzted ki magadnak, de figyelmeztetlek, mert a tűzzel játszani nem szabad – a posztmodern társadalom utáni időkre fogalmazódik meg. Egyébkén kíváncsi lennék arra, hol szívtad magadba ezt a megújuló küldetéstudatot.

Ne mondj te semmit a hatalomról, azt tanácsolom neked. Ne mondj, mert visszaszáll a fejedre, éppen úgy, mint a megújulás. De ha már szóba hoztad, el kell mondanom két dolgot. Az egyik az hogy, én ismerem Durkheim tanításait a hatalomról, márcsak ezért sem szeretném ezt gyakorolni. Az uralkodni vágyó cezaromán aberrációt ne bennem keresd. Nézd meg inkább azt – hiszen gyanús hogy oly sokszor szóba hozod – hogy a hatalom az antidemokrácia, a másik ember vagy embercsoport – főleg munkahelyi embercsoport – direkt és diktatórikus irányítása mögött nincs-e környezetedben fellelhető hasonló gondolati cselekmény. A másik dolog, hogy mintegy harmincöt évig voltam kisebb-nagyobb más és más természetű közösség tagja és vezetője. Soha meg nem kísértett a hatalom mámora, még abban az egy fegyelmi ügyben sem, ami három és fél évtizedes vezetői gyakorlatom alatt előjönni kényszerült. Engem eligazított mindig a hatalom kérdéseiben a szelíd latinos hangulatú intelem, ki is vagyok én voltaképpen: primus inter páres (az egyenlők között az első).

Miféle pártpolitikai indíttatásról beszélsz a levélben? Kérdezd csak meg a környezetedben, és majd megmondják, hogy ki és kinek és a hatására interpellált az országgyűlés elnökéhez, egy más alkalommal a legfőbb ügyészhez, hogy mikor vizsgálják már ki – úgymond – a dányi törvénytelenségeket. Szégyellje magát az, aki a község lejáratására törekszik. Ez az ember körülötted van ne keresd messze.
Leírnátok végre – jut is eszembe – hogy Gódor András pontosan miért is fog a bíróságon a vádlottak padján ülni? Ezt ti nem írtátok meg, mert féltek attól, hogy nevetség tárgyai lesztek, féltek attól, hogy azt kell leírni, hogy az önkormányzat jegyzője azért jelentette fel a polgármestert, mert az a testület és a hivatal tudtával a pályázatot aláírta, községbe pénzt hozott. Valamint azt a körülményt, hogy miként kiknek a jelenlétében történt az ún. okirathamisítás, ami nem volt más mint egy önkormányzati határozat kibővítése, a határozat lényegének megváltoztatása nélkül. De ezek a tények jogi csűrés-csavarás révén elvadult jogértelmezéssé korcsosultak, melyről a bíróság még ítéletet nem mondott.

Hol voltál te az elmúlt tíz évben, Sándor. Hogy mit csináltál, az nem érdekel, ez most nem is érdekes egy külsős bizottsági tagnál. De hogy ennyire ne legyél tisztában az elmúlt tíz év dányi eseményeivel, az komolyan meglep. Azt sugallja ez nekem, hogy hiteltelen vagy. És amíg ezeket a tényeket pontoson meg nem ismered, elfogultságmentesen, objektíven, addig ne írj. Scripta manent. Amit pedig az önkormányzat gazdálkodásáról és főleg az utolsó két év általatok fényesre csiszolt eredményeiről írsz, az egyszerűen komolytalan. Ennyi ellentmondást, öntömjénezést, kirekesztést, és egyben margarétás dicsőítést, ritkán tud elhelyezni ilyen kis terjedelmű írásban az ember. Ha tényleg így látod, így tudod a dolgokat, ahogy leírod, attól lesz a te írásod förmedvény. Minden tisztességet alulmúló.

Leveled középső harmadában írottak már meg sem lepnek. Tőled mást, mint rágalmat nem várhatok. Miért is háborodnék fel az olyan bicskanyitogatóan gyalázkodó hazug jelzőkön, mint „legvadabb eszközök”, „visszatartott információ”., „lázítás”, „zsarolás”, amikor inkább azon kellene keseregnem, hogy miként akarnak romba dönteni alvilági eszközöket is felvonultató erők ebben az országban olyan szakralitást, amely az embereket a köz szolgálatára szólítja, meg akarnak dönteni olyan humanisztikus motivációt mint az áldozatvállalás, az út szélére hajítani, rosszabb esetben bekebelezni, ami a köz java.

Konkrétumokat is állítotok persze. Nem fogadom el Tóthné bizottsági tagságát. Ez lenne a törvénysértő? Ha ez törvénysértő, akkor az miért nem törvénysértő, hogy a Margaréták nem fogadják el Alekosz tanár urat. Azt az embert, aki eredendően csak bizottsági elnöki posztjáról mondott le. Megválasztottuk Szénási Istvánt a bizottság elnökének, miért nem lehet Alekosz Iliász a bizottság tagja. Miért nem lehet az ügyrendi bizottság tagja olyan ember, aki jogi és ügyrendi kérdésben talán a legjáratosabb köztünk. Azt pedig miért felejtettétek el, hogy javasoltam az ügyrendi bizottság megszüntetését – ha már nem tudjuk kiegészíteni – lévén nem kötelezően létrehozandó bizottság. A képviselők Margarétás tagjai ezt az indítványt nem szavazták meg. Ki nem akar költségvetést, Sándor? Az talán, aki mindig megszavazza, vagy talán az aki az akadályt lebontani nem akarja. Remélem, jól tudod, hogy a költségvetés elfogadását törvény írja elő. Az ügyrendi bizottság létrehozását kötelezően nem írja elő. Igen, felmerül a kérdés törvényt sértsünk, vagy az általunk felállított szabályt. Ha törvényt sértünk és nem fogadjuk el a költségvetést, egyben Alkotmányt is sértünk, hiszen az a képviselő-testület feladata, hogy a települést működtesse. Azt is tudnod kell, hogy én a pénzügyi bizottság 31 javaslata közül 29-et befogadtam, tehát miféle állítás az, hogy nincs bennem kompromisszum-készség? Befogadtam, bár többségével nem értek egyet, de költségvetésnek kell lenni. Azt a szlogent is ismerem, hogy nincs jó vagy rossz költségvetés, csak elfogadott költségvetés van. Én ehhez tartottam magam. Ezért szavazom meg 23-án, csütörtökön, és remélem mindenki, akinek Dány fontos!

Végezetül – bár te nem vagy képviselő – hadd álljon itt egy intelem, egy népi bölcsesség. Egy pásztormondás.
Szent György napkor, kihajtáskor bárki pásztor,
Mihály napkor, behajtáskor az a pásztor, aki számol.

Ne legyen tehát senkinek illúziója, a számadás napja el fog jönni. A gazda – a község lakói - majd számon fogja kérni, hogy mennyivel nőtt a község vagyona. Ezt meg is akarták már tenni, 1200 ember kezdeményezését az önfeloszlatásra a képviselő-testület Margarétás tagjai figyelmen kívül hagyták. Vagyis semmibe vették. A számadónak ott kell állni a gazda előtt és vagy a gazda szemébe néz büszkén, mint a rábízott tulajdonnal jól sáfárkodó pásztor, vagy elbujdosik. Ezt nem vállalták a Margarétás képviselők.
A gazda és a pásztor szerepe soha fel nem cserélhető.

És még egy utolsó dolog. A szólásszabadság a demokrácia vívmánya. Arra szeretnélek azért figyelmeztetni, hogy a szólás nemcsak szabadság, de tisztesség, önmérséklet és felelősség kérdése is.

Nem kerülhette el a figyelmemet a mottó, a levél végén. Nem tudom ezt kinek szántad, szántad-e egyáltalán valakinek vagy csak úgy leírtad. Én is csak úgy leírom, nem is a magam szavaival, inkább Sigmund Freuddal: van úgy, hogy az ember felettes énjének (super ego) szolgaságába vergődik.

Dány, 2009. július 20.

Gódor András
polgármester
egy megszólított falubéli