Itt vagyTartalom / Egy afrikai verseny dányi résztvevői - képekkel
Egy afrikai verseny dányi résztvevői - képekkel
A napokban a Budapest-Bamako futam két dányi résztvevőjével, Molnár Jánossal és Balogh Istvánnal találkoztam. Az afrikai célpontú verseny 2009 január 17.-én indult a budapesti Felvonulás térről. A két versenyzőt is barátaik, ismerőseik , szponzoraik búcsúztatták, több mint 150-en.
Autójuk felkészítésében, átalakításában, anyagi segítségben dányi támogatóik is voltak. A piros színre fújt német gyártmányú Mercedes Unimag afrikai útra történő átalakítása sok időt igényelt. Ágyakkal, hűtőkkel, nagy térfogatú ivóvíz és üzemanyag tartályokkal lett felszerelve az összkerék meghajtású autó. A Budapestről induló 16800km-es nemzetközi verseny a célállomásig szervezetten történt, visszafelé minden versenyző egyénileg tért vissza országába. A 25 napig tartó versenyen motor , személykocsi, teherautó és busz kategóriák indultak. A két dányi indulónk, mint sokan mások is, túrázó teherautó kategóriában indultak. A túra kategóriában meg volt adva, hogy naponta reggeltől estig honnan hová kell elérni, és napi 600-1100km –t vezettek le, természetesen egymást váltva. A versenyt megelőzően a két versenyző 15 féle védőoltáson esett át. A túrának a tűrőképesség határának megállapításán túl karitatív jellege is volt.
A résztvevők ajándékokat vittek Afrikába. Így a két dányi résztvevő is kb. egy tonna ajándékot osztott szét a rászorulók részére. Az ajándékok közt szerepelt varrógép, petróleum lámpa, ruha, gyógyszer stb. János és István személyesen adták át az ajándékokat iskolákban, törzsi falvakban.
A Magyarországról induló túra európai szakasza Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon, Gibraltáron át Tarifa városának kikötőjéig tartott. Európában sok résztvevő, induló műszaki hiba miatt visszafordult. Az európai kikötőből komphajó vitte át a versenyzőket Afrika marokkói részének Tanger nevű városába. Tangerből az út Mauritániába és onnan Maliba vezetett, melynek fővárosa egyben a verseny úti célja is: Bamako . Az út során az arab afrikai részen célszerű volt a francia közvetítő nyelv használata. Marokkóban megnézték a Rejtő könyvekből ismert , nyüzsgő Marrakech-i piacot és halpiacot is. Az Atlasz hegység szerpentinjein áthaladva kezdődik az afrikai sivatag. Marokkó után az arab hatás fokozatosan megszűnik. A Marokkó -Mauritán határon van a senki födje, amely még a mai napig is alá van aknásítva. A Ráktérítőn áthaladva a két versenyzőnk fotót készített az övet jelző tábláról. Magyar nyelven is ki van írva szélességi kör!
Az út során a versenyzők ellenőrző pontokon mentek át, ahol is kártyájuk alapján regisztrálták őket. Így lehetett nyomon követni, hogy nem tévedt e el valaki. Afrikában a határokon, közhivatalokban az ajándék adás szinte kötelező. Az út során Afrikában egy jó hosszú szakaszon a tenger mellett autóztak. E miatt, dagályos időszakban a két dányi, terep autójukkal sok elakadt autót mentett ki a sivatagi homokból. A szürke és vörös süllyedő sivatagi homokból gyakran még az Unimagot is ki kellett ásni. Gyakran kellett homok vasakat használni, de később rájöttek egy praktikusabb megoldásra, leeresztették a kerekeket. A hőmérséklet napközben 40-45C fok volt, míg éjszaka 0-5C. Az autóban klímát nem használtak, félve a megfázástól. Az út során barátságok kötődtek, kialakult egy 12 autóból álló baráti kocsi oszlop. Egymás segítségére bármikor számíthattak.
Az út során azt az ételt ették amit itthonról vittek, a kocsiban főztek. Volt , hogy a biztonságuk érdekében katonai támaszponton kellett aludniuk, de ennek ellenére bíznak benne, hogy jövőre ismét indulhatnak a megmérettetésen és ha lehet egy kicsit beljebb jutni Afrikába. Február 11.-én értek magyar területre. A következő nagy versenyig edzésképpen tájékozódási futamokon vesznek részt.
Sok sikert az elkövetkező versenyekhez!
Lejegyezte: Buborék
- A hozzászóláshoz belépés szükséges