Hamvazószerda

A hamvazószerda a farsangi időszak utáni első nap, a húsvét ünnepét megelőző 40 napos böjt kezdete.

Neve onnan származik, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).

Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.

Hamvazószerdán szentelt hamut hintettek a hívők fejére, homlokára, az alábbi mondattal: „Emlékezzél meg ember arról, hogy porból vagy és porrá leszel, a porba visszatérsz.”

II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.

További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda.