Köztünk élő emlékezet

Sokféle ünnepünk van. Állami ünnepeink, egyházi ünnepeink, családi ünnepek, történelmi évfordulók és így tovább.

1956 szeptemberében egy fiatal,jómegjelenésű ember érkezett iskolánkba. Patyolattiszta, kihajtott gallérú ing, ápolt külső, kissé kopottas de jó szabású zakó, barna cipő, nadrág és egy, dányi viszonylatban modernnek számító bicikli, szigor és barátság. Igazságosság!

Ezek a jelzők jutna eszembe róla, Kálmán Attila pályakezdő pedagógusról
aki -mint később megtudtuk- az 1956-os forradalom fővárosi fegyveres harcaiban, életét, jövőjét reszkírozva, részt vett. Két csoportnak is tagja volt. Az egyik a körúton harcoló Sas egység, amelynek a vezetője a Százados volt, a másik a Széna tériek, Szabó bácsi vezetésével akit később ezért halálra ítéltek és ki végeztek.

Ki volt a dányi iskolába érkező pedagógus, Kálmán Attila?
Egy közmegbecsülésnek örvendő elődök, -apja főjegyző, nagyapja főispán-, a Komárom-Esztergom megyei Tata városának társadalmi érték szerinti polgárai.

A Budai Tanítóképző elvégzése után került első munkahelyére Dány község általános iskolájába. Hogy kik közé, milyen pedagógusok közé érkezve lett a tantestület tagja azt fémjelzi, ha néhány nevet említünk az akkori tantestületből.

Az Illés házaspár (Illés Domokos igazgató és felesége), A dányi születésű és szülőfalujában tanító-kántorként alkalmazott Kovács István és felesége, Dr Fabó Istvánné tanító, Helméczy Mátyás katonatiszt fia, aki megjárta a "magyar gulágot" kitelepítettként, Bereczky László aki később gimnáziumi igazgató lett, Magó Julia Filomena nővér, szerzetes akinek a piarista pap költő Sík Sándor tanára volt a Szegedi Egyetemen, a későbbi sakknagymester Lakó László, a mélyen hívő református ember, Dr Mogyorós István és felesége, Barati József egy országos hírű szervezet vezetője, a Tóth házaspár, Vedlik Elvira tanítónő aki a tudós szerzetes pap, Jedlik Ányos rokona volt. A sort folytathatnám. Elgondolkodtató a mai viszonyok tükrében.

Kálmán Attila, mint a fentiek közül jónéhányan un osztályidegen volt, mely stigma egészen a rendszerváltásig kísérte.

Mit mondhatunk el még Kálmán Attiláról, a dányi forradalmárról ezen felül?

1956-ban került iskolánkhoz ahonnét 1960-ban Kistrscsára ment rövid időre.
Tanítói diplomája mellé általános iskolai és középiskolai tanári oklevelet is szerzett, gimnáziumi tanár volt szülővárosában Tatán, aztán a Pápai Református Gimnázium igazgatói tisztét töltötte be.
Az ELTE-n doktorált matematikából (doktori dolgozatának témája a geometria fejlődése az intuitív szakaszból indulva a deduktív hipotetikus vizsgálatig, melyet kandidátusi szintre emelt), az Antall és Boros kormányok alatt országgyűlési képviselő, egyben az otatási tárca államtitkára kandidátusi.
Megalapította és igazgatója lett a Tatai Református Gimnáziumnak. Egy időben református egyházkerületi főgondnok, a Refoemátius Egyház világi vezetője.

Rá emlékeztünk november 7-én a dányi művelődési házban amikor a forradalom 70-ik évfordulója előtt is tisztelegtünk.

Az embert szinte belső önvizsgálatra kényszerül, ha dr Kálmán Attila, halála előtt baráti körben mondott gondolatait olvassuk.

"Többször megtapasztaltam, hogy ha az Isten elvesz valamit tőlünk, akkor sokszorosan többet ad helyette.

- 1952-ben nem tanulhattam tovább a tatai gimnáziumban, később ott lettem 21 évig tanár, három diplomát szereztem, matematikából doktoráltam.

- A 70-es 80-as években elutasították az útlevélkérelmemet, de azóta 22 országban járhattam.

- 1982-ben kivették az egyik vesémet. Orvosaim azt mondták, ha szerencsém van még öt évig élhetek. Azóta 33 év telt el. Felnőtt két fiunk közül az egyik orgonaművész-karnagy, a másik műszaki tanár, üzemmérnök, megéltük négy gyönyörű unokánk születését.

Valóban nem tudjuk mennyi időt kapunk, de nem félek a haláltól, meggyőződésem, hogy az Isten egyik markából átkerülünk a másikba. Ezért az imádságot mindig köszönettel és dicsérettel kell kezdeni, s csak utána következhetnek a kéréseink.
Azzal a biztos tudattal, hogy az Isten nem automata, aki azonnal azt adja amit kérek tőle. Ő minden imádságot meghallgat, de ismeri hibáimat, gyengéimet, tudja, hogy hosszú távon mire lenne szükségem, milyen ajándék válna javamra."

Kálmán Attiláról és az 1956-os forradalonmról való megemlékezésünkön részt vett Dr Kálmán Attila Endre nevű fia és annak gyermeke valamint a Tatai Reformáus Gimnázium igazgatóhelyettese.

Részt vettek azok i közül is néhányan a régi tanítványok közül azok akiknek Kálmán Attila dányi szolgálata idején nyolcadik osztályosok volt 1956-ban és egyeseknek osztályfőnöke is volt.

Érdemes, hogy név szerint is felsoroljuk őket.
A lányok közül Lázár Júlia aki Gödöllőn él, az aszódi és a gödöllői gimnáziumoknak történelem-orosz-német nyelvet tanító tanára és Szabó Péterné (Buzma Erzsébet).

A fiúk közül pedig Dóczi András (Hunyadi utca), Kovács István (Urbán Pityu), Isaszegről, Szabó Antal gödöllői lakos ("Koska Anti").
Szabó András (Darnyik) Szentendréről jelezte, hogy egészségi állapota miatt sajnos nem tud jönni, nagyon sajnálja.

Az 1956-os nemzetőrség vezetője Nagy Pál volt, fia a Budapesten élő Pali és unokája Szekeres Zsuzsa (Temető u) szintén megtisztelte részvéelével az emlékező ünnepségünket.

Itt voltak a Budapest Környéki Népfőiskola két képviselője az elnök, Nagy Júlia vezetésével.

Az ünnepség előtt mindannyian a Búcsú téri parkba vonultunk.
Elültettük itt egy kis facsemetét a forradalom emlékére melyre a következő feliratot tettük. "Az 1956-os forradalom 70-ik évfordulójára ültette a Dányi Sebestyén Népfőiskola és az 1956-ban nyolcadik osztályos diákok."

A facsemete egy kis molyhos tölgy. Ez is jelkép mert ez a tölgyféleség a Kárpát medencében őshonos. Lassan növekvő fa faj, szívós és megfontolt miként a dányi parasztember volt, kitartó, okos és szívében ünnepélyes.

Minden forradalmunk elbukott. Talán az egy kivétel, a Bocskay-féle felkelés amely 420 évvel ezelőtt volt, de az is csak részsikert hozott.

A jövő reményteljesebb alakulásának feltétele, hogy jól gazdálkodjunk nemzeti kincseinkkel, mint pl a hitünk, a történelmünk, a kultúránk és a magyar nyelv. Kövessük elődeink jó példáját.

Éljünk békés belső viszonyok között most is, a jövőben is, ahol nem csak egy nyelven beszélünk, ahol nem csak egy a hitünk de egyforma a felelősségünk is.

GLORIA VICTIS! DICSŐSÉG A HŐSÖKNEK!

-