Testben és lélekben

Kedves Dányi Lakosok!

Készülünk megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc 70-ik évfordulójára, 1956 október 23-ra.

Készülünk!

Lesznek majd összejövetelek ahol minden bizonnyal 1956 emlékét idézik fel. Lesznek beszédek, jók is rosszak is. Lesznek megemlékezések egyszerűek is, színesek is.
Elhangzik majd felvételről Nagy Imre akkori miniszterelnök beszéde.

Lesz a megemlékezések között szívből jövő. Érzelemdús. Lesz felejthető. Lesz kötelező jellegűen sematikus, egysíkú. Lesz olyan mint amilyen tavaly volt. Meg azelőtti évben, években volt.

Minden közösség úgy emlékezik és általában is úgy ünnepel amilyen a közösség igénye.

Jó közösség jó megemlékezéseket tart. Mondanivalóval teljes, olyant, mint maga a közösség.

Jó közösségnek jó tagjai vannak. A jó közösségek hasonlóan jót igényelnek. A jó közösség egyben igényes emberekből is áll.

Olyan a sorsunk, mint amilyet megérdemlünk!! -szokták volt mondani.

Úgy gondolom, hogy nekünk, dányiaknak nem csak testben, de lélekben is emlékezni kell. Nem csak szóban, de tettekben is. Így bizonyítjuk hűségünket 1956 eszméjéhez. És amit az eszme kifejez: független, haladó, mindenkit felkaroló társadalomhoz, amely polgári társadalom. A polgári társadalomnak két ismérve van. Az egyik az, hogy egzisztenciálisan független (el nem tántorítható, szilárd világnézetű), a másik az, hogy kultúrált viselkedésében és igényes a környetzetére.

Az ünnepek, a megemlékezések is a környezetünk részét képezik.

Éppen a fentiek miatt jutott eszünkbe, a dányi népfőiskolának (Sebestyén Alapítvány), hogy a forradalom és szabadságharc 70-ik évfordulóján nem csak szóban de tettekben is emlékezünk.

Szeretnénk, ha nyilvános helyen kiállíthatnánk azokat a tárgyakat amelyek az 1956-os forradalomra emlékeztetnek bennünket.

Kérem, juttassák el hozzám, hozzánk azokat a ma már csak emlékezetben élő, birtokunkban lévő írásokat, könyveket, bármilyen tárgyi emléket amely a a forradalomra emlékeztet bennünket.

Lehet visszaemlékezés írni, fényképet küldeni, dokumentumokat is, a Békekölcsöntől kezdve a tejbegyűjtő könyvecskéig.

Minden személyes tárgy érdekel bennünket amely az 1950-es évekből származik.

Tartozunk ezzel a forradalom iránt való elkötelezettségünk és elismerésünk bizonyítékaként a meghalt hősöknek és az áldozatoknak. Egy sokat szenvedett kor minden kárvallottjának.

Bevezetőként a megemlékezéshez szeretnék majd egy fogalmazást (nagyképűen mondva egy novellát ismét közreadni, amelyet két tanárom emlékére írtam.

Az egyik tanár Dr Helméczi Mátyás a másik Kálmán Attila.

Mindketten részt vettek a forradalmi eseményekben.

Helméczi Mátyást el is ítélték, Kálmán Attilát isteni szerencse folytán nem.

Kálmán Attiláról, aki főszereplője annak az írásnak röviden elmondanék néhány szót.

Édesapja főjegyző volt. Két testvére közül Szabolcs református lelkész lett, a kisebbik testvér itt élt Dányban Attilával.

Tanítói végzettséget szerzett és a pedagógus társadalom által jól ismert Gergely Péter gödöllői tanár aki a megyei oktatási osztályon dolgozott, Dányt ajánlotta neki.

Matematikát és fizikát tanított nekünk (magas fokon, igényesen).

Elvégezte később Szegeden a tanárképző főiskolát, majd az ELTE matematika tanszékén doktori fokozatot szerzett.

Dányban a Valkói utcában lakott Sződi Albert bácsiéknál az első (a "tiszta") szobában.

Kérek minden lakost, családot, ha van az 1950-es évekre utaló bárminemű bizonyíték, azt juttassa el hozzám.

A tárgyakat kiállítjuk az ifjúság és mindannyiunk tanítására.