Rokon, testvér? (és ha igen akkor miért nem?)

A Székelyföldön nagy vitát váltott ki, hogy a vasárnapi szentmisében, a Magyar Himnusz után nem szabd elénekelni a Székely Himnuszt, bár ennek sok évtizedes hagyománya van.

Nézzük meg kicsit távolabbról, kinek van igaza és egyáltalán mi az igazság abban, hogy Magyarország anyaországa akár még a székelyeknek is.

Nem könnyű és felettébb érzékeny erről beszélni mert a történelem már csak olyan, hogy minél távolabb kerülünk a múlttól, annál inkább ködbe vész, de egyáltalán a történelmi források is ellentmondhatnak egymásnak.

Ha vázlatosan, mintegy családfa-szerűen elénk táruló, a hunokkal kapcsolatos nemzedékekre tekintünk, (a székelyek a hunok leszármazottainak tartják magukat, és a magyar sem nélkülözheti a hun eredetet, amit szkítának is mondanak) akkor a következőt látjuk.

Csak nagyon vázlatszerűen és mindenki érteni fogja!

A hunok európai ágának képviselőjétől kezdjük, akit Balambérnak hívtak, és ennek egyik unokája volt Attila aki társfejedelem volt testvérével (tetvére halála után egyedül) és 453-ban halt meg.
Attila királyt mindenki ismerte és rettegte az akkori világban.

Attilának késői, hetedik századi utóda KOVRAT aki sokáig, 605-től 665-ig uralkodott.

Kovrat nevét azért szedtem nagybetűvel mert ő kulcsfigura a magyar-székely viszonyban.

Kovrat öt gyermeke közül Kuber az avar kagán (legfőbb tisztség) helytartója volt, ő vezette be Pannóniába a székelyeket.
Ez 677-ben volt, megelőzve a magyarok bejövetelét több mint kétszáz évvel. (A székely népmondában Csaba királyfi szerepel, mely név jelentése "bolyongó" , görög a felesége, Bizáncba köt ki végül, őt hívják a székelyek segítségül a Székely Himnuszba, hogy vezesse győzelemre népét csillagösvényen).

KUBER másik fia volt Batbaján aki helytartó volt szkíta földön és az ő unokája Ugek (Ügyek) akinek fia Álmos, és ennek szobrát láthatjuk most Dányban is Turul madár képében. (Aztán jött Árpád és máris a honfoglalásnál tartunk 895-ben. Ezt nevezi László Gyula kettős honfoglalásnak, egyik volt 677-ben, a másik 895-ben.

Ennyi nevet talán nem nagyon nehéz megjegyezni és akkor látjuk a folyamatot, az összefüggést a magyarok és a székelyek között

KOVRAT vezérben közös az ősünk!

Magyar és székely két nép, nem testvérek inkább unokatestvérek, Ügyek nagybátyja Csaba volt. (alias Kuber).

Származást tekintve magyar - székely a nagycsalád része, rokon nép és testvérként annyiban tarthatjuk egymást, hogy az anyanyelvünk a magyar és ez a szó Magyarország nevében van. (Az "anyaország nem azt jelenti, hogy a székelyek elődei lennénk, akár szülő-gyermek, akár közvetlen vérségi viszonyban, az "anyaság" kimondottan mindkettőnk magyar anyanyelvére vonatkozik.)

Székelyföldön (Csomafalván is) ünnepnapon Magyar Himnuszt énekelnek és a Székely himnusz legfeljebb a szentmise után hangzik el.

Ezért a székelyek lázadoznak.

Mi lehet ennek oka?

Egy kis kitérővel magyarázom az általam vélt egyik okot, bár nem biztos, hogy ez valódi ok lenne.

A kitérő az, hogy amikor készültünk Mohács 500-ra, akkor jött az ötlet a Sebestyén Alapítvány egyik ülésén (a népfőiskolánkon), hogy a csata emlékét kopjafa őrizze, a magyarság addigi történelmét pedig szimbolizálja a honfoglalás két döntően jelentős alakja, Álmos és Árpád. Apa és fia.
(Álmos Turul madár képében van jelen, ezzel őrizzük azt a mondát, amely a nép hiedelmében volt)

Az egyik összejövetelünkön, az utolsón a vita tárgyát az képezte közöttünk, hogy megszentelhető-e a Turul és Árpád emlékművek, hiszen egy hiedelmeken alapuló vallási világ képét képviselik, ezért a szenteltvíz nem való a fejükre.

A másik, az ellenérv az volt, hogy mindez igaz, de ne a személyeket nézzük hanem azt, hogy ők a honfoglalást szimbolizálják és a szentelt víz a honfoglalás emlékét illeti.

Vajon Székelyföldön, a Gyulafehérvári Érsekség területén nem annak adnak hitelt inkább, hogy Csaba királyfi a Székely Himnuszban ugyanaz a szereplő mint nálunk Árpád és a Turul?
Ezt csak kérdezem, nem tudom.

A másik érv lehet talán a Székely Himnusz éneklésének a szentmiséről való kitiltásában a Himnusz első sorában elhangzó "végzet" kifejezés, mondván, hogy bennünket nem a végzet vezet hanem az Isten, a hitünk.

Ez az érv sem egyértelműen igaz. A végzet szó ugyanis valaminek a végét jelenti (Jézus a keresztfán utolsó szava "bevégeztetett) de a polgári életben is a végzés valamely folyamatnak a vége. Végállapot már nem lehet semminek az oka.

A magyar népénekek sorában ismerjük -bár ma már ritkán hangzik el- az egyik ének amelynek visszatérő refrénje: Nyugodjál meg az égi végzeten.

Ha a végzet szó rossz hangulatot is kelt bennünk, ezt feloldja az a könyörgés ami a Székely Himnusz utolsó sorában van: "Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk"!

Akár testvér népnek, akár rokon népnek tartjuk egymást a székelyekkel, a velük való szolidaritás mindig erőt ad nekik mert a székelyek elvesztését nem a szavakon való lovaglás okozza (reméljük, soha nem következik be) hanem az amikor tartós javaikat elvesszük tőlük. Lehet ezt egy szóval, lehet ezt egy hamis értelmezéssel, de lehet ez az önállóságuk és nemzeti öntudatuk olyan megtépázásával is amikor -ígéretekkel vagy mással- valamilyen politikai erő befolyásolása alá helyezzük őket.

Keletkezzék ez a politikai erő magában a Székelyföldön, vagy tágabban szólva Erdélyben, lehet ezt az un. anyaországból is eredeztetni, mert az ilyen esetek nem erősítik hanem gyengítik a székely közösséget.

Ps.

A hun családfát Dümmerth Dezső könyvéből vettem. Dümmerth Dezső történész, az Árpádok korának kutatója.