Szenteltvíz a kádban és a Három Királyok

Kemény telünk van. Még napközben is erős mínuszok repkednek. Hótorlaszok az út szélén, nehezen lehet közlekedni. Még gyalogosan menni is nehéz.
Tél van.
Karácsony nyolcada.

Kedden, január 6-án volt Vízkereszt ünnepe. Epifánia ünnepe még a harmadik századra nyúlik vissza, a napisten ünneplési korára, Dionüszosz (nem Dionysius) ünnepére, az un szinkretista vallások megjelenési idejére amikor az egyiptomi keresztény közösségek Jézus születésnapi ünnepét tartották.

Dányban reggel hét órakor volt szentmise. Aki tudott ment, mások munkába indultak.

Rendhagyó módon kezdődött a szertartás, mert Zsolt atya, -miként más helyeken is- asszisztenciával a templomhajó hátsó traktusába vonult és az oda készített kád vizét megszentelte, majd a szenteltvízzel a híveket is meghintette.

Teljesen nyugodt körülmények között, mint máskor is lenni szokott bensőséges szentmise így kezdődött.

Az Olvasmányban Izajás próféta szólt hozzánk: "Kelj fel és tündökölj Jeruzsálem mert elérkezett a világosságod és az Ur dicsősége felragyogott feletted". Izajás évszázadokkal megelőzte Jézus születésének idejét.

Az Evangéliumot Szent Máté könyvéből veszi a liturgia (Mt 2,1-12), benne egy idézett mondat "Hol van a zsidók újszülött királya?" kérdezik a napkeleti bölcsek Heródestől. "Láttuk a csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte".

Vízkereszt ünnepén, január hatodikán három dologról emlékezünk meg.

Az egyik Jézus megkeresztelése Szent János által a Jordán vizében.
A második Jézus első csodatétele: Kána, menyegző, a víz borrá változtatása.
És a harmadik, a Napkeleti Bölcsek látogatása Betlehembe, a jászolban fekvő Kisdedhez.

Nagyon súlyos három téma! Erős hatása van ránk mindháromnak. Gondolkodunk a történteken.

Kik voltak a Napkeleti Bölcsek?

Erről a témáról néhány gondolatot szeretnék mondani.
Elsősorban azért mert azoknak a kételkedőknek szeretnénk ezzel üzenni, akik felszínesen gondolkodva a lényegről, kétségbe vonják a hitet, az Istenben való hitet és mindent a világi élet szemszögéből ítélnek meg.

Kezdjük messziről.

Kr e. a 9. században a kaldeusok készítettek egy kőtáblát. (Napkeleti Bölcsek is kaldeusok voltak).
Ezt vizsgálta Teres Ágoston jezsuita szerzetes és azt írja, hogy ez a kőtábla az aranymetszés szabályai szerint készült.

Az aranymetszésről -kitérően néhány szót szeretnék mondani.
Az aranymetszés nem fizikai művelet mint pl a gyémánt csiszolása, hanem egy olyan arányszám amely a tökéletességet, a tökéletes formák összhangját fejezi ki. Az ember mindig törekedett a tökéletességre, régen is, ma is. Ez az emberben lévő teremtett tulajdonság. Valaki után vágyakozni, ami kifejez egy megnyugtató jót, békességet belső elégedettséget, mondhatni, isteni nyugalmat. Röviden szólva, útat mutat Isten létének bizonyítása felé.

Az aranymetszés egy arányszám valójában.

Nézzük meg röviden mi is ez? Hasznunkra válik.

Vegyünk elő egy írólapot. Húzzunk erre egy egyenes vonalat és a vonal végeit szakaszoljuk le. Nevezzük el ezt a szakaszt"a"-nak, miként azt az iskolában mértan órán tanultuk.
A szakaszt osszuk két különböző részre. Egy nagyobb részre, amelyet jelöljünk "X"-el, a másik rész ennek megfelelően "a-x" lesz. Ez érthető.

Van tehát egy "a" szakaszunk, mely két kisebb szakaszból áll, az "X"-ből és az "a-X"-ből.

A tétel az, hogy a nagyobbik a szakasz, (vagyis az "X") úgy aránylik az egészhez (az "a"-hoz), mint ahogyan a kisebb szakasz a nagyobbhoz, vagyis az"a-x" aránylik az "x"-hez.

Ez egy matematikai képlettel végigvihető és kijön a végén egy szám. Ez a szám az aranymetszés száma: a 0,618. (Ez a szám sok helyen kimutatható, még az emberi szervezetben is).

Kr.e 900 évvel ezt ábrázolták az un. Szappari kőtáblán.
Ez a kaldeusok mesterműve volt, mind művészeti, mind geometriai, mind csillagászati szempontból.

Jézus jászlához járuló Napkeleti Bölcsek ebből a tudós nemzetségből származtak.

Tovább megyünk, látjuk, hogy a kőtáblán lévő dombormű azt ábrázolja, amikor egy ember bevezeti a királyt egy szentélybe, a mellette lévő napkorongon ez a felirat áll: "A fölséges Úr képmása a fényes szippari szentélyben áll".

Nézzünk meg egy másik domborművet Kr. u 300 évvel amelyet a Lateráni múzeumban őriznek, melyen emberalakok látszanak. Ezek közül az első alak egy mágus aki a hatágú csillagra mutat (ebben Jézus monogramja "I és X" látszik, a bal kezében egy aranyból készült koronát tart. A második ember egy kosár tömjént hoz, a harmadik mirhát. Előttük, velük szemben Mária a Kisdeddel.

Az arany azt jelenti, hogy elismerik Jézus királyi hatalmát, a tömjén a tisztelet és áldozat jele az isteni felségnek, a mirha pedig a Megváltónak szól.

A Szippari kőtábla és a Lateráni múzeumban lévő tábla között 1200 év van. A kettő összefüggése vitathatatlan a szimbólumok szintjén.

Mindkét alkotás az Isten felé irányul. Hogy úgy mondjam "alapból". Mert minden a világon erre irányul. Istenre. Ez kódolva van az ember természetébe. Kódolva, vagyis teremtve. Megteremtve.

Origenes ókori egyházi tanító szerint a mágusok tudós papok voltak. A mágus nem tévesztendő össze a mágiával, mert a mágus szóból ered a magiszter szavunk, amely tanítót jelent.

A Napkeleti Bölcsek mágus papok voltak.
Ismerték a próféciákat, közte Bileám próféciáját is. Bileám nem zsidó volt, ő figyelmeztet: "Csillag kél fel Jákobból és férfi Izraelből".

A napkeleti Bölcsek (mágusok) Bileám utódai Szent Jeromos szerint is.

A Napkeleti Bölcsek karavánúton indultak a csillag nyomában amely az égen ragyogott ebben az időbe. Így jutottak el Jeruzsálembe és innét a tőle mintegy 5-6 kilométerre lévő Betlehembe. A Jászolhoz.

Kik voltak ők személy szerint. Illetve kik lehettek, azt a különféle írások tartalmazzák.

Szír források szerint a nevük: Karsudas, Hior és Bazantor.

Ebből lett az ötödik században: Kasper, Melkhior és Baltazar.

Baltazar volt Dániel próféta neve a Babiloni fogság idején, (például), Kaspar iráni eredetű név, míg Melkhior zsidó név, talán éppen zsidó is. Az is lehet, hogy a zsidók babiloni fogsága idején nem tért vissza a többivel (ősei) és most csupán "haza" látogatott.

A mai kulturában ebből Gáspár, Menyhért és Boldizsár lett. Három bőrszínű ember. Fehér, sárga és fekete, mely az emberiség egészét is szimbolizálja.

Összefoglalva:

A Szippuri kőtábla mitológiai képe bizonyítja azt, hogy az ember veleszületett vágya megismerni az Élet Örök Napját mely később is bizonyításra került.

Ez az Örök Nap, Jézus. Az őt megismerni kívánó vágy, az ő Isten-voltában az emberiség minden korszakából kimutatható. Ebben kiemelkedő szerepe van a babiloni kultúrának is mint a a tudás és művészet egyik alappillérének.

Visszatérve a Három Királyok személyére.

Szent Máté evangliumából kiolvasható három dolog:

Betlehembe látogató mágusok csillagászok, tudós emberek és papok voltak egyszemélyben

Ismerték a jövendöléseket a megváltó születéséről (Bileám próféciája)

Felismerték a Messiás születésére vonatkozó égi jeleket.

Vízkeresz napja nekünk egy szép ünnep. Csendesen bensőséges nyugalommal emlékezünk mindarra amiből ez a nap született.

Ne feledjük azonban, hogy minden egyházi ünnepünknek mékly gyökerei vannak mind a kultúrában mind pedig az Írásokban melyek az isten Igéjét hordozzák.

Ha tehetjük, merüljünk el ennek símogató vizében, talán még a Jakuzzinál is kellemesebb élményben lesz részünk.
És hasznosabban!