Érvényesüljön a gyerek? – Csaba testvér levele

Egy magyar ismerősöm román iskolába akarja adni a gyermekét, hogy ÉRVÉNYESÜLJÖN A GYEREK. Nem álltam le vele vitázni, egyszerűen csak elkezdtem ízlelgetni ezt a szót: érvényesülés?

Életünk céltáblájának a legbelső körébe mi van írva? Mit céloztunk meg, és mire állítom rá gyermekem életét? Egyből éreztem, hogy nem merném ezt az önmagában valóban fontos dolgot, ezt az értéket életem központi céljává tenni. Nem szabad, és nem is lehet a mi életünk legbensőbb körébe az írva, hogy ÉRVÉNYESÜLÉS. És az sem jó, ha a gyermekem életét egyedül e köré az érték köré építem fel.

Érvényesülés!? Számomra a lelki szellemi tisztaság, egyensúly, boldogság sokkal értékesebb, mint az, hogy Érvényesüljek. És azt hiszem, hogy valahol itt van a gond. Nekem nagyon jó beállni egy hosszú sorba, abba a sorba, melyben őseim is annak idején elindultak, és melybe remélem, hogy a lelki gyerekeim is be fognak állni. Átvenni, azt, mit Isten nevében, verejtékes munkával elődeim szépen, megfogalmaztak és szentül kimondtak, megépítettek, alkottak igaz szeretettel, bátor hősiességgel. Szeretném továbbvinni Szent Pál szeretethimnuszát, Szent Ágostonnak Istenben való csendes megnyugvását, Árpád vezér mindenkit befogadó vérszerződését, Szent Ferencnek e szép világ iránti alázatos szeretetét, Kis Szent Teréz játékos kis útját, Márton Áronnak az őt és népét letaposó emberek iránti bátor emberségét. Igen, szeretném ezeket – és még sok-sok más előttem járt ember értékeit – féltő szeretettel két kezembe venni, szívembe zárni, és talán néhány morzsácskával gazdagítva továbbadni, felkínálni gyermekeinknek.

Érvényesülés!? Ennek a szónak olyan verejtékszaga van. Rólam szól, én meg nem szeretnék magamról szólni. Ahogy a gyertya is, bár ég, de a fény nem az övé. Hordozza, léte értelmet általa kap, de a láng melyet kapott és hordoz, kialszik, ha nem adja tovább. A fény az érték, a csoda, mely látóvá tesz. A fény udvara a hordozót természetesen láthatóvá, fontossá teszi, de mivel látja, hogy nem ő a fény, alázatossá is. Milyen pillanatok alatt tud minden halomra dőlni, ha kialszik a fény, és ezt a történelem hányszor bebizonyította!

Biztos, hogy szeretném felszínre hozni a bennem lévő értékeket, szeretném megfogalmazni gondolataimat, azt, ahogyan én látom ezt a szép világot. Szeretném felnevelni a rám bízott gyerekeket, nekik szép, értékes otthont építeni, kőből, fából, eszméből, igéből, őseimtől kapott igaz értékekből. De valahogy alázatosan, kisebb testvéri szeretettel, elveszve, mint gyenge szál a virág kelyhe alatt.

Szeretettel, cs. t.

Déva, 2009 január 15.