Emlékezés, ünneplés

Az emlékezésnek vagy ünneplésnek száz oka van és száz módja.

Oka lehet egy-egy névnap, születésnap vagy bármely más jeles alkalom amikor az ünnepelt közel áll hozzánk.
Az emlékezésnek is ugyanígy. Lehet virággal, rendezvénnyel vagy csupán egy gondolattal, egy elküldött sóhajtással.

Nekünk, a falunak is vannak közös ünnepeink, van kire vagy mire emlékeznünk. Ezek sokszor formális dolgok, olyan "kötelező gyakorlat" jellege van, de lehet természetesen szívből jövő is, az értelmet megmozgató és lelkesítő is.

Amire én most emlékezem (és amire hívok minden dányi lakost) nem kíván tömegrendezvényt még csak azt sem, hogy a virágüzletet "kifosszuk" érte, vagy ünneplő ruhába öltözzünk, az ünnepre elnökséget és "neveket" hívjunk (udvarias de sokszor üres tapssal), elég ha néhány percet szánunk rá, akár még az autóban is ülvén, vezetés közben, vagy a konyhában míg az ebéd készül esetleg futás közben amikor sportolunk.

Mindkét embernek szobra van Dányban. Már ez is mutatja, hogy méltatlan lenne részünkről a feledésük.

Szent Margit halálának évfordulója január 18-án van.

Hogy ki volt ő, a királylány, a Boldogasszonyról elnevezett apáca zárda lakója, IV Béla királyunk lánya, nem kell különösen bemutatni a dányiaknak. Főleg azoknak nem akik nyomon követik a falu minden fontosabb eseményét.

Tekintsünk a millenneumi téren (Szabadság tér) elhelyezett szobrára, M. Gémes Katalin kiváló alkotására.

Fehér liliom, földre rakott királyi korona (mert nem engedte, hogy megkoronázzák) és egy szép, népi énekből vett strófa. "Szűz Szent Margit könyörögjél nemzetünkért az Istennél, Szép magyar liliom".

Az alakos ábrázolás alatt a Duna hömpölyög, utalva a Nyulak szigetére ahol szolgálati idejét töltötte.

Szent Margit gyógyító erejétől lábra kelt (szó szerint is véve) a bénán odavitt dányi lakos, Benedek -miként a Margit Legendában is olvashatjuk.
Hihetjük úgy-e és reménykedhetünk is, hogy Szent Margit, Szent Erzsébet unokatestvére ma is esedezik nemzetünkért az égben.

Mert ránk fér a pártfogás. Ránk is, a világra is, az egyes emberre is, a korra is amiben élünk és amely naponta mutatja nekünk a végidőkre utaló jeleket.

A másik szobor a Deák körúton, a néprajzi ház előtt áll.

Sebestyén dányi lakos (Szent Margit kortársa) megmentette élete feláldozásával a község lakóit az 1241-es tatár dúlás idején.

Sebestyén a dányiak által vállalt szent ember volt, aki élete feláldozásával vált hőssé, miként szent az is akinek a nevét viselte. Vagyis Szent Sebestyén.

Szent Sebestyén a római császár alattvalója volt, tribunus, aki katonai szolgálatot teljesítve, Diocletianus keresztényüldözése idején a testőrgárda tagja. Az ókor egyik vértanúja.

Ha van időnk rá, helyezzünk el egy-egy égő gyertyát a két szobor mellé, az emlékezésünk és tiszteletünk jeleként.
Tegyük ezt pénteken vagy szombaton, bármelyik időben akkor amikor mi is tesszük, délután négy órakor Szent Margit szobra mellé, ezt követően a néprajzi ház előtt Sebestyén szobránál.

Szent Margit canonizált szent, az egyház által avatott égi patrónánk, Sebestyént viszont szentként mi tiszteljük, dányiak, mert tudjuk még az ókori tanítómestertől, hogy a vértanúk vére a kereszténység magvetése.

És magot kell vetnünk, ha aratni is akarunk!