Voltál subrikálni?

Most, vagy régen, gyermekkorodban.

Nem voltál! Biztosan nem voltál.

A mai gyerekek nem tudják már mi a subrikálás.

Az Aprószentek ünnepén, karácsony után az iskolás gyerekek Dányban is meglátogatták a rokonokat, elsősorban az asszonyokat, hogy nekik jót kívánva, biztosítsák, a jövőbeni frissességet.

Mi is ez a szokás?

Az Aprószentek ünnepe az idők során alakult ki, éppen úgy mint a karácsony.

Heródes király hírt kapott a babiloni mágusoktól az újszülött király hollétére, kérdezvén a Jeruzsálemben székelő királytól, hogy hol találják a zsidók most született királyát.

Micsoda lépés! Éppen attól az embertől kérdezni, hogy hol van az utóda, aki még gyermekeit is megölette mert félt azok hatalomra jutásától.
Heródes gyilkos ember volt. Halála előtt néhány nappal mondta ki halálos ítéletét a legidősebb (és állítólag a legkedvesebb) fiára, Antipáterre, mert attól tartott üldözési mániájában, hogy fia átveszi a hatalmat. (édesanyját vagyis első feleségét Mariamnét is megölette).

Zsidók újszülött királya a láthatáron? Megrémísztette a hír. Ő nem tud erről, aki a besúgók garmadájától vár minden jelentést ami uralmára vonatkozik.

Jön itt három idegen, három furcsa öltözékű ember aki a zsidók új királyát, most született várományosát adja hírül neki?

Már a gyanú is elég ahhoz, sőt az álhír, hogy a halálos ítéletet ezzel kimondják az érintettekre.

Igaz, a római császár régi barátságát elveszítette (eljátszotta egy felelőtlen hadbalépéssel), de ez a barátság még mindig kitart legalább annyira, hogy trónján maradjon. Nincs hát kitől félnie.

A babilóniaiak, a három asztronómus, csillagtudós a messzi keleten látta a jelt, a királyok csillagának a felkeltét az esti égbolton, fényesen, tündöklő ragyogásban.

A tudósok ismerték az írásokat már több mint hatszáz éve, a próféta, a zsidó Dániel is az ő királyuk legfőbb tanácsadója volt, a zsidók babiloni fogsága idején. (Míg Cyrus vagy másképpen Kürosz perzsa király ki nem szabadította őket).

Ismerték Mikeás mit mondott a Messiás születéséről. Hogy Betlehemben látja meg a napvilágot, hogy új hajtás sarjad Jessze törzséből. Dávid király is betlehemi volt.

Minden együtt állt a tudósoknak, hogy elinduljanak keletről az újszülött messiás királyt megkeresni. És erre utolsó jel volt a "betlehemi csillag", a királyok csillaga, a Jupiter fényes ragyogása. (A Saturnus fényével megerősítve).

Heródes az újszülött hírének hallatán gyilkos ösztönétől és mániákus hataloméhségétől hajtva, -mivel a napkeletiek az angyal útmutatása szerint nem Jeruzsálemen keresztül indulta haza,- megöletett minden két éven aluli gyermeket Betlehemben és annak környékén.

Ezekre emlékezve és a meghalt, szentté lettek előtt tisztelegve vezette be a katolikus egyház Aprószentek ünnepét.

A népi hitvilág erre épülve alakította ki a maga szokásrendszerét, az égi emlékezést a földi ünnepléssel kiegészítve.

Mindenszentek ünnepére a gyermekek az ismerősökhöz, rokonokhoz subrikálásra mentek.

A subrikálás egy munkafolyamat valójában, a textiliparban használatos szó. A szövéssel van összefüggésben.

Egy másik szó a suprikálás viszont egy fűzfavessző nyalábbal (korbáccsal, szíjjal stb) való "megkorbácsolás".

A dányi nyelvhasználat úgy látszik jobban szerette a a zöngés formát, a subrikálást, holott a cselekvés tartalmát a suprikálás szóból vette.

A fűzfavesszőnek is van története.

Ezt a pásztorok vitték a gazdához amikor az éves elszámolásra mentek, egyben egészséget és szép ünnepeket kívánva.

A pásztorok (sertés, szarvasmarha őrzők) jó szolgálatot tettek a gazdáknak, mert a legolcsóbb takarmányt juttattak a jószágoknak, tudniillik azt, ami a mezőn, erdőn, réteken szabadon terem.

(Emlékezzünk rá, hogy az első vh. emlékparkja körül volt kerítve, ugyanígy a kálvária domb is, hogy a legelőre vonuló jószágok kárt ne tegyenek benne.)

A pásztorok hóna alatt nagy nyaláb fűzfavesszővel felkeresték tehát a gazdákat. Ebből néhány szálat kivettek és ünnepi köszöntő mellett átadták a családfőnek.
Bort kaptak cserébe, fonott kalácsot, diót, almát és valójában megkötötték egymás között az egyezséget a jövő évi munkára is.

Aprószentek ünnepén az iskolás gyerekek az ülőpad mögé, a sarokba állított fűzfavesszőből egyet kaptak és ezzel indultak subrikálni.

A felkeresett rokonok házában az asszonyokat és a nagyobb lányokat "korbácsolták" meg szelíden, mert tapintatból csak a szoknya kapott néhány suhintást, annak is az alsó harmada, így a testet az ütés nem érte.

Iskolás gyerekek vonultak az utcán már reggel a korai órákban, kezükben a vessző és egy fehér kiskendő. Ezen utóbbiba kiskalács került, bejgli vagy más sütemény, alma, kockacukor, dió, pirított tökmag. És a közelebbi rokonoktól némi kis aprópénz.

A néphit szerint aki átesett a subrikáláson, az egész évben friss marad, nem lustálkodik, szorgalmasan dolgozik.
Csak az asszonynépek voltak a célpontok mint mondtam a nagyobb (eladókorban lévő) lányokkal együtt.
A férfiak ebből kimaradtak.

Pénzt is adtak néhány helyen a jókívánságot ezzel megköszönve, de korántsem ez volt a fő cél..

A János és István napi köszöntéseket sem feledték el a gyermekek. "Vivát! Vivát! vígan éljen ....István (János), rigmussal fejezték be az ablakalatt tartott ünnepséget.

Elmész jövőre subrikálni?

Szép is volna!!