A várakozás múltja és jelene

Azt írom le az alábbiakban, hogy az adventi várakozás miként is történt akkor, amikor Jézus született, vagyis az időszámításunk előtti időben.

Amikor is a világ és a zsidók is benne természetesen "ezer évek óta" várták a Messiást. (A zsidóknál a mai napig sem jött még el, de a keresztények ezt másképpen hiszik).

Jézus születésével és halálával, feltámadásával az ember megváltása, vagyis bűneinek bocsánata és az örök élet elérésének lehetősége megkezdődött.

A karácsony ma az emberek tudatában és a tudatalatti mezőben vagy akár a kultúrában egy csillogó-villogó ünnep. Egy zajos rendezvény-cunami aminek a végére már mindenki nyugalomra vágyik.
Pedig a nyugalomnak nem a végén hanem az elején kellene bekövetkezni. A végén az örömnek, de ehhez nyugodt, felkészítő szakasznak kell lenni.

Az emberek életében ez a nyugalom nem jön el a Karácsony várásakor (az Úr eljövetelének várásával) sőt ennek az ellenkezője következik: programmal lekötni minden percet.

(sajnos nem vesszük észre, hogy ez egy mesterséges folyamat amit valakik nyilván valamiért mindig fűtenek majd mi is beállunk akarva akaratlanul a programgerjesztők sorába)

Az elmélkedésnek van itt inkább az ideje az elmélyülésnek, a szemlélődésnek (kontempláció), de ezt nem tehetjük zajban, forgatagban.

Elmélkedni például a Jézus születése körüli időről.

A zsidók körülbelül 1500 évvel ezelőtt foglalták el az "Igéret Földjét", miután Mózes vezetésével és negyven esztendei pusztai vándorlás után átkeltek a Jordán folyón.
Ekkor Mózes már nem él, a "honfoglalókat" (mások szerint a "bitorlókat") Józsué vezette és azon a helyen, ahol később Keresztelő Szent János megkezdte térítését a Jordán mellett a folyó túloldalára értek. (talán még Illést is itt vitte az égbe a tüzes szekér).

Városállamok voltak ezen a területen akiket a betelepülő zsidók legyőztek.

Krisztus előtt mintegy másfél száz évvel a szírek fennhatósága mellett éltek a zsidók (hogy egy nagyot ugorjunk az időben), a maguk törvényei és hite szerint.

Volt köztük egy görög származású gazdag ember akinek a neve is mutatja görög múltját és mint zsidó, megvásárolta a szírektől a Jeruzsálemi főpapi címet. Az új "főpap" Meneláosz lett, amit a zsidók nem fogadtak el, mert a templom főpapja csak Szádoknak, az első főpapnak a leszármazotta lehet.

Ez törvény volt, miként törvény volt arra is, hogy a zsidók királya csak királyi vérből való lehetett Dávid király óta.

Menelaoszt elkergették honfitársai, erre a szírek úgy válaszoltak, hogy megszentségtelenítették a templomot mert benne disznót áldoztak fel, holott a disznó önmagában is tisztátalan állat a zsidók szemében.

A zsidók fellázadtak erre, iszonyatos vérontás kezdődött, melyet a szírek végeztek. Mintegy tizenkét ezer zsidó esett áldozatul a harcoknak.
A zsidó hős ellenállást Makkabeus vezette. (annyit jelent a név: kalapács)
Valóban a kalapács keménységével harcoltak, kivívták önállóságukat.

Egy fél évszázaddal később, Kr e. 100 ban egy Janneusz nevű király megkezdte építeni a zsidó államot úgy, hogy a régi időben akár, elhurcolt zsidók utódait visszatelepítette, részint úgy, hogy az ott lévő nem zsidó, vagyis szír, görög stb lakosság választhatott, vagy zsidókká lesznek ők is vagy fel is út, le is út.

Ekkor települt be jobbára zsidókkal Galilea tartomány és ebben az időben alapították Názáret "városát" is amely Jézus életében fontos tényező. (Názáret ma egy 60 ezres város, akkor néhány százan lakták.)

Janneusz két fia számot tartott apja trónjára. 20 évig veszekedtek ezen de megegyezni nem tudtak így a római hadvezért kérték fel igazságosztó bírónak.
A rómaiak ennek ürügyén elfoglalták az országot, és Janneusz egyik fiát, Hürkánoszt népvezérré (etnarkha) nevezték ki de a valódi királyi jogokat egy Idumea-beli férfira, Antipatroszra bízták. (Zsidó volt ő is, de nem királyi vérből származó).

Janneusz másik fia (a kisemmizett) akinek Arisztobulosz volt a neve fia révén, (Antigonosz) állt bosszút aki Hürkánoszt megölte.

Antipatrosznak (az idumea-beli királynak) is két fiát kell itt említeni, az egyik HERÓDES, a másik Phasael. Az utóbbi is gyilkosság áldozata lett.

Heródes erre elmenekült, mert rá is az a sors várt mint testvérére.

Heródes édesanyja a menekülés közben balesetet szenvedett, Heródes erre megijedt, hogy anyja meghalt, öngyilkosságot akart elkövetni.

Végül az asszony túlélte a balesetet, így Egyiptomba majd Rómába menekültek.

A római császár az oda menekült Heródest tette meg zsidóország királyává, Kr e. 37-ben.

Megkezdődött Heródes uralma egy hosszú évekig tartó zsarnoki uralom, mert a zsidók származása miatt mindig csak "az idumeai" embert látták benne aki jogtalanul kerül Izrael trónjára akkor is, ha zsidó volt.

Heródes nem csak zsarnok volt, de sokszoros gyilkos is. Feleségeit, gyermekeit ok nélkül legyilkoltatta és cezaromániás természetének köszönhetően a paloták sorát építtette hatalmának fitogtatására.

Legszebb volt ezek között a Heródium amit Betlehem mellett épített emlékül a balesetre amit menekülés közben szenvedtek el.

Nem volt szebb épület akkor Heródes palotájánál amit az emberek vére és munkája révén épített.

Ma úgy mondanánk, hogy pszichésen beteg ember volt Heródes. Féltékeny a hatalomban, úrhatnám, szadista, nárcisztikus, holott tehetséges vezető hírében állt, még a rómaiak is elismerték vezetői képességét.

Halálához közeli időben (Kr e 4-ben halt meg) gyilkoltatta meg a két év alatti gyermekeket, hogy a mészárlásban ( ha szabad ezt a szót használni a gyermekgyilkosságokra) a megszületett Jézus is áldozatul essék.

Heródes halála után Galilea fejedelme egyik fia Heródes Antipász lett, aki lefejeztette Keresztelő Szent Jánost és Jézust is halálra kereste.

De halálra keresték a Megváltót a zsidó főpapok is. Sőt még a római helytartótól is félnie kellett, mert nem tűrte a hatalom azt aki kiemelkedett a többiek közül, akár még ha földi hatalomra -mint Jézus- nem is vágyott.
Jézus életében mind a születés körüli idő, (Heródes uralma), mind a tanításának ideje ( Heródes Antipász uralkodása) halálos fenyegetettségben telt.

Amikor színessé tesszük az ünnepet, arra is gondolni kell, hogy Jézus minden lépését életveszély közepette tette meg. (Gondoljunk arra például amikor megtiltotta tanítványoknak, hogy őt Messiásnak szólítsák, vagy a csodás tette közül azokra amikor kérte a gyógyultakat, ezt senkinek ne mondják el.)

Az adventi várakozás ideje akkor lesz gazdag a számunkra ha azt szemlélődve Jézus életén tesszük és átgondoljuk a történelemnek azon szakaszát amely a kereszténység megjelenésekor és megerősödésekor tapasztalható volt.

Ha csendben maradunk, olyan lelki magány állapotában amikor kizárunk az életünkből minden felesleges cselekményt, biztosan elgondolkodunk azon, hogy mi a karácsony ünnepének lényege és nem juthatunk más következtetésre mint arra, hogy nem a hangos zene, tánc, szórakozás hanem a szolidaritás Jézussal és az ő életével.

Ha ellentmondást látunk abban, (fentebb) hogy miként születhetett Jézus Heródes halála előtt (aki Kr. e 4-ben halt meg) akkor arra kell gondolni, hogy a történelmi idő számítását vagyis Krisztus születése előtti és utáni időszakot jóval később a 400-as években számította ki egy szerzetes, Dionysius Exiguus, aki sajnos nem vett minden történelmi eseményt számba ahhoz, hogy helyes időpontra tegye Jézus születését, vagyis az időszámításként használt fogalmat.

Ezt és ehhez hasonló "tévedéseket" sok ateista arra használja fel (maga is tudatlanul), hogy cáfoljon vele történelmi tényeket.

Jézust egy esetben így jellemzi az írástudó amikor példabeszédében szól: "Hiszen még negyven éves sem vagy". Ez halála előtt nem sokkal történt. A zsidók a másik ember korát ahhoz a kerek évszámhoz viszonyítják, amely a közelebbi az életében. Halálakor ez a közelebbi évszám a negyven év volt.

Ez történelmi igazságokat nem cáfol, megdönthetetlen hitérveket (dogmákat) pedig éppen nem.