Mi? Mennyi?

A Duna televízió egy kisfilmet mutatott be községünkről. Ennek kapcsán szeretnék egy-két gondolatot megfogalmazni. Biztosan mások is úgy vannak vele, miként én magam, hogy a szülőfalunkról hallott híreket, eseményeket kiemelt figyelemmel  kíséri és nagyon örül a jó híreknek, a jó eredményeknek, szülessen az egyénekben és egyénektől vagy éppen a közösségtől, netán az önkormányzattól. Így voltam ezzel a kisfilmmel is. Annál is inkább, mert 1972-től 2010-ig nem csak szemlélője voltam a falunknak, de aktív közéleti résztvevője is. 38 esztendő a közéletben nem kis idő, főleg ha ebből a 38 évből az ember 35 évet tölt el a közösség élén. Tízet mint az iskolánk igazgatója, 25-öt pedig mint az önkormányzat vezetője. Erről az időszakról nem sok szó esik manapság. Így van vagy másként, és ha így van, miért van így, nem tudom, de mindenesetre azt a keserű pirulát le kell nyelnünk, (nekem ugyan nem keserű) hogy a történelem nem velünk kezdődött, nem is velünk fejeződik be hanem az elődökkel -mint ahogyan a filmben is említés történik- egészen IV Béla királyunkig visszamenően (vagy még előbbről). Több mint hét és fél évszázad öleli át a falunkat. Ebből a tetemes időből a kisfilm 14 évet (majdnem azt mondtam, dolgoz fel), inkább azt mondom, hogy  említ hézagosan. A filmben megjelölt szándékot (családbarát település) végül is nem mutatta meg a maga teljességében. Akkor mi volt a célja? Az elmúlt közel másfél évtizedben a település képe az új létesítményekkel valóban megváltozott, szépült, használhatóbb lett. Eközben persze ne feledjük el a nem szívesen említhető negatív dolgokat sem. Ezt pedig azért merészelem leírni mert amióta nem vagyok aktív dolgozó -tehát 14 éve- hanem mint egy civil szervezet vezetője, mely szervezet a faluért dolgozik (más civil szervezethez hasonlóan) a maga eszközeivel segíti és segítené a szülőfalunk fejlődését, nem maradtam egészen távol a közélettől. Ha nem teszi a film és a benne megszólalók, mintegy pótlólag és a teljességhez közelítve, szeretnék tenni egy kis kitérőt. 2010-ben az új önkormányzat nagyon jó gazdasági kondíciókkal vette át a falu vezetését tőlünk, elődöktől. Ezt jól tudják azok is akik azóta is az önkormányzatban vagy annak közelében vannak, tehát látták az együtt elért eredményeket köztük a gazdasági eredményt is. Vajon miért korlátozták le a hozzászólásukat nem több mint 14 évre visszamenően. (A mi falunk önkormányzati gazdálkodását nem kellett az időszak elején az államnak úgy kisegíteni mint azt számos más esetben kényszerűen tette, nem volt eladósodva holott a fejlesztések meghaladták sok önkormányzati fejlesztés átlagát. Sőt meg is jutalmazták bizonyos összeggel ezért a községet. Az önkormányzat pénztárcája nem volt üres tehát az átvételkor, sőt rendelkezésére állt az új önkormányzatnak az a vagyon is amelyet később értékesített amiből száz milliós nagyságrendű  bevételt érhetett el. Tetemes összeg volt ez együttvéve. (Építési telkek, bérlakások, bankbetét, egyéb ingatlanok stb.) Ha számszerűen is ki szeretném mutatni azt az időszakot amely a dányi infrastruktúra teljes kiépüléséhez 2010-ig vezetett akkor számba kell vennem az 1990 és 2004 közötti szintén tizennégy évet néhány adat erejéig. E szerint ebben az időszakban -tehát 1990 és 2004 között- az önkormányzat egymilliárd száztizenhét millió forintot fordított fejlesztésre!(Vesd össze a pénz és az árak akkori színvonalát a maival és láthatod, van-e akár összegszerű különbség a két adat között.) Voltak évek így pl. az 1997-es esztendő amikor a költségvetés 54 százalékát a fejlesztési kiadások tették ki. (De 1998-ban is 39%, 1994-ben 34%, 2002-ben 36%) Az önkormányzatban járatos emberek tudják, hogy ebben az időben a költségvetés akárcsak negyedét (25%-át) fejlesztési kiadásra fordítani már szembetűnő eredménynek számított. A magyar gazdaság az EU-tól jelentős pénzt kapott azóta. 2004-től vagyunk tagjai az Uniónak, de az Uniós költségvetési időszakot figyelembe véve (hét éves költségvetési periódusa van az Uniónak) igazán EU-s pénzekhez csak 2013-tól lehetett hozzájutni. E tetemes pénzből -tízezer milliárdokról beszélhetünk- tehát mi korábban kimaradtunk lényegileg, ezért Uniós források nélkül értük el az eredményt. A magyar gazdaság ugyanakkor mind a rendszerváltás idején, mind 2008-ban nagyon rosszul teljesített, közel állt az államcsődhöz, ami az önkormányzatok működéséhez nem jó hír volt. Ami az intézményi épületeket illeti, a művelődési ház, az óvoda, a bölcsőde, a szilárd burkolatú utak stb. megépítését "kigondolni (megálmodni)" nem volt szükséges, mert mindennek már előzőleg nyomai voltak. Így pl. elkészült a művelődési ház terve (más volt ugyan mint a mai), az új óvoda az agyagos parton épült volna meg, (a régi óvodában a kezdő vállalkozóknak lett volna helye a kialakítandó un inkubátor házban) a bölcsőde építése folyamatban volt, az útépítések pedig már a belterületi utak szilárd burkolattal való ellátásával elő voltak készítve a modernizálásra. Sem akkor, sem azóta azért nem lehet minden lényeges dolgot csupán a pénzzel kifejezni. Nem lehet mindent pénzzel mérni. Ennyit költöttünk, meg annyit, szívesen tesszük ezt a mutató számot közzé, de arra kell gondolni, hogy mindezek mögött és mindezek mellett emberi életek zajlanak, társadalmi folyamatok veszik kezdetüket és amire az egész költségvetési dolog irányul az az embereknek az életére utal. Magyarán szólva megteremtik a közjót és szerencsés esetben javítják az életminőséget. Érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni, sőt kiemelni, hogy korábbi időszakban a faluközösség stabilabb volt mint ma. Nagyobb volt a szolidaritás ami a családok építkezésében és az un társadalmi munkában valamint a rendezvényekben látványosan kifejeződött. A társadalmi jó, a közjó, az emberek életminősége igaz, hogy sokszor tárgyakhoz kötődik (infrastruktúrához) de sokkal több annál, mintsem ezzel illusztráljunk egy időszakot. Az intézmények működése, azok száma, munkájuk eredményessége aztán a szolgáltatások szintje, a korral való haladás mértéke pl. az informatikai tudás birtoklása, a közösségi élet színvonala de ide értjük még az emberek identitását is (mennyire azonosulnak a településsel), nem kevésbé a hozzáférhető kultúrális- szellemi és lelki életet, nagy mértékben fémjelzik egy település életét. Talán ennek mértékét is meg lehetne vizsgálni, már csak a teljesség kedvéért is. Azt szokták mondani, hogy nem csak az a fontos ami elhangzik (leíródik) de az is fontos amit elhallgatnak, elhallgatunk. Ami szintén nyilvánosságot érdemel. Sőt ezeknek összhangja, ütköztetése a valósággal, összevetése tenné alkalmassá a helyi társadalmat egy tiszta kép kialakításhoz és új célok megfogalmazásához. Annál is inkább mert a településünk magán visel olyan sajátosságokat is ( pl. szociális, etnikai kérdések, intézménysorsok) amelyek ha nem kerülnek nyilvánosságra és "kibeszélésre" azaz közös gondolkodás szintjére akkor nagy árat fizethetünk érte a későbbiekben. Hogy ehhez a szemlélethez közelebb vitte-e a dányiakat a kisfilm, azt nagyon kétlem. Mindezt szeretném kifejezni -végül is biztatásként idézni-  Ferenc pápa tíz évvel ezelőtti Laudato si (Légy áldott) címmel megírt enciklikájának csupán egy gondolatát: "Törődni kell a közösen használt helyekkel, a település vizuális igazodási pontjaival, hogy azok fokozzák a közösséghez tartozás, a meggyökerezés érzését, hogy otthonosan érezzük magunkat a településünkön ami befogad és összeköt bennünket". Talán ez lehetne követendő irányvonal mindannyiunk vezérhajójának zászlaján.