Értékeink (voltak? lesznek?)

Örvendetes, hogy a római katolikus egyház feje olyan bölcsen, szókimondóan és érthetően szól korunkat meghatározó jelenségekről, társadalmi problémákról.
Az egyház (és általában a kereszténység) támaszkodhat isteni igazságokra, és birtokolhat erőt, mely ezekből az igazságokból származik, ugyanakkor felépítheti a maga értékvilágát, hogy az elveszett, elhagyott, letűnt értékeket visszahozza.

A pápa szemléletében megelőzi sokszor a tudományt is éppen azzal, hogy tisztán látja az ember és a világ helyzetét, aztán megtalálja hozzá azokat a fogalmakat amelyek pontosan megjelölik a problémák eredetét, de irányt is mutatnak, programot is adnak.

Ma az ökológiában (környezettan, de inkább komplex környezeti rendszer és működés) a fenntarthatóságról sok szó esik, értve alatta az elrontott környezet sebeit, működését is.

Divatos szleng lett a "fenntartható fejlődés".

A fenntartható környezet helyett az egyház szívesebben beszél restaurációról, vagyis visszaállításról. Ez egy minőségileg nagyobb horderejű felvetés mint a fenntarthatóság.

Mert mit tartsunk fenn?
Tartsuk fenn a föld kizsigerelt sebeit, az elrontott környezetet, a mérgező anyagokkal telített levegőt, a föld-háztartás kibillenését egészen a kizsákmányolás fokáig?

Tartsuk talán fenn azt az állapotot, hogy (a példa kedvéért mondjam) Chilében évente felhalmoznak a világból odaszállított 39 ezer tonna elkészített de fel nem használt ruhát, a maga környezeti ártalmával ami nem csak a lebomlásból hanem már a ruha elkészítéséből is származik? És hol van a példák felsorolásának határa? A holdig is elérne!

Óriási pocsékolás a kialakult magyar gyakorlat is ami például a parlagon hagyott termőföldek sorsát illeti. (Ennek ellenkező előjelű rossz használatot mutató példája, ami még nagyobb földrombolás a legjobb termőtalajainkon épült környezetszennyező beruházások sora).

Mit tartsunk hát fönn? A rombolás mértékét legfeljebb csökkenteni tudjuk ha akarjuk, de megállítani nem. Így, ilyen szemlélettel és technikával nem!

Liberális közgazdászoknak (és ebből sok van nálunk is, talán alig van kivétel) égnek áll a haja, ha egy gazdaság nem növekszik. A folytonos növekedés a kizsákmányolást generálja nem a jól-létet. És mi az a megfoghatatlan gazdasági mutató, a GDP, amely ugyan levezethető termelési folyamatokból, de soha nem mutatja a fenntarthatóságot és a jól-létet. És nem az életminőséget.

A pápa szemlélete a fenntarthatóság helyett a restaurációra irányul. Ez a történelemben sokszor negatív értelemben használható idegen szó jelen esetben annak a visszaállítását jelenti ami a kezdetek felé mutat. Vagyis a teremtés felé. Az Isten műve felé, mert a teremtésben nem csak anyag volt, hanem boldogság is. Az ember teremtett állapota nem csak növekvő jól-létet, hanem a harmóniát is jelent.

Restaurálni, visszaállítani a régi rendet! A rendben összhang van, a rendetlenségben (entrópia) káosz.
A rend az életet jelent a rendetlenség az élet megszűnését.
Tehát nem fenntartani, konzerválni a jelenlegi állapotot, a környezetet hanem gyógyítani, eredeti állapotában lévően megújítani kell.

A környezet rombolásának, pusztításának, oka az emberi önzés, végső fokon az ember szeretetlensége. Hogy elfelejtett szeretni. Hogy csak egoista módon saját magát szereti. A felebaráti szeretet isteni parancs, de éppen ilyen elvárás, parancs az is, hogy ne csak az egyes embert (felebarátot) szeressük, hanem szeressük a társadalmat is. A többi embert.
A társadalmi szeretet egy olyan szolidáris állapot, amikor az ember túllép a saját keretén, (az egón), a másik ember felé fordul, mert aki másik emberben meglátja önmagát, az meglátja az Isten képét is, vagyis egyetemessé válik.

A környezet mélybe zuhanásának, romlásának, pusztulásának oka az emberi magatartás válsága is, amikor messze túlmenően saját szükségletein, a másoknak szánt, a másoknak járó javakat is fogyasztja. Mivel korlátolt a fogyasztása, ezért pazarlásba kezd. A pazarlás egy olyan mély kút amelyet soha nem lehet vízzel megtölteni. A pazarlásnak nincs határa. Hacsak nem mond neki ellent az ember belső parancsa, az egyetemességében rejlő társadalmi morál.

Annak idejét éljük napjainkban amikor megszületik a remény. Amikor az embernek le kell nyugodnia, csendet teremtenie, belső csendet, mert csak a csendben lehet hallani a megújuló élet hangját.
Vajon az a sok zenés-táncos esemény nem a megriadt életnek a velejárója-e, amikor az ember fél szembenézni saját magával, fél elhatározást tenni a változásra. Az ész józansága és a szív hűsége együtt irányítsa a gondolatainkat, tetteinket, beleszeretni a másikba, beleszeretni a társadalomba, a közösségekbe, beleszeretni a természet fenséges voltába.

Az ember félti azt aki vagy ami szereti őt.
Az embernek féltenie kell a természetet, nem rombolni hanem építeni, megőrizni és így adni át a következő nemzedéknek.

És hogy mit szeressünk? Az életet kell szeretni, a tiszta, romlatlan valóságot, zenében is, táncban is, munkában is emberi magatartásban is.

Vecsey Miklós írja egy helyen, hogy szegény környezetbe járva, az élet árnyékos oldalait is átélve egy fórumon valaki leminősítette azt a 13 éves kislányt aki életet adott kisfiának. Vecsey véleménye ezzel szemben az volt, hogy ez a fiatal asszonyka nem "prosti" hanem inkább szent. Szent azért, mert életet gondoz, ápol, egy eleven életnek mutatja meg az ember kötelességét, dolgát, remélhetőleg példaadóan mert a szennyezett világ és környezet kincse és értéke mégiscsak az ember, akit angyal küldött a földre.

Vagy angyal adja hírül az érkezését, aminek az idejét most éljük.

Akkor leszünk méltóak a föld és a környezet kincseire, ha meghalljuk az angyal szavát, mert erre a szóra született a világ leghíresebb igéje, a LEGYEN.

Legyen meg a te akaratod. Legyen minden az akaratod szerint.

Mint ahogyan az akaratod szerinti volt a világ teremtése, és annak fenntartása, akaratod szerinti a gyógyítás és legyen akaratod szerinti a restauráció. A visszaállítás, a helyreállítás. És legyen bennünk ennek reménye is a Te áldásod szerint, szándékod szerint.

Advent eljövetelének előnapján, engedd meg nekünk hinni a változás tisztaságát és józanságát hogy áldott lehess a mi körünkben, mint azt Ferenc is, a te szolgád megmondta.