Tematizált közélet

Engem zavar -lehet, hogy mást nem- a mai közember -vagyis mi, az utca embere- arról, és csakis arról beszél amit mások kijelölnek nekünk.
Hogy érthetőbb legyek: nincs már nekünk saját témánk, saját mondanivalónk egymás számára. Majdnem azt mondtam, hogy saját gondolatunk sincs.

A ma emberét közvetlenül vagy közvetetten a médiumok irányítják. Médiumok, azaz a tv, a rádió (egyre kevésbé) és leginkább az internet.
Nem lenne ez végzetesen nagy baj, ha ezek a hírközlő szervek valóban köz-szolgálatiak lennének. A közember igényét (belső igényét) és leginkább észjárását, vagyis a tudását palléroznák.

Be kell látnunk, egy olyan világba kerültünk, ahol nem csak megfigyelnek (mérnek) bennünket, de azt is megmondják (befolyásolják), hogy mit beszéljünk.
Mivel szó- és gondolatpaneleket ismertet a média világa, hát ugyanazt mondjuk mi is mint ők, ugyanarra a gondolatra jár az eszünk, ugyanaz tölti ki napjainkat mint amit a médiumok irányítói akarnak. Hol van az ízes magyar beszéd a falvakban, főleg hol van az okos szó, a saját alapon született gondolat. Hol van a mese, a történetek, az események felidézése. Nincs már lassan mivel tenni, mert a szó is bennakad, a hang is fennakad.
Fennakad a médiumok rostáján.

Hogy van kivétel is, az csak örvendetes, ami erősíti és nem cáfolja az előzőleg mondottakat, mint szabály alóli kivételek magát a szabályt.

Van biztató jel is arra, hogy mindez másként legyen.
Van eligazító szó, jó tanács, jó hírforrás és kiváló beszélgető partner is.

Ilyen az a pápai dolgozat (levél, enciklika) amit Ferenc pápa írt lassan már egy évtizede amelyet a Faludi Akadémia két évvel ezelőtt megtárgyalt, hiszen ez a képzés (vagy inkább intellektuális beszélgetés) a Párbeszédek Házában, a Jezsuiták ismert központjában folyt.

Érdemes a pápa szavára hallgatni. Istenem, mennyire más ez, mennyire más érzéseket kelt bennünk mint a médiumok többsége. Olyan a pápát olvasni, mintha letörölnénk magunkról (lelkünkről) a rárakódó port. Nem is port, hanem -költői nyelvet idézve- a guanót mely a közélet, sajnos sokszor a közgondolkodás és "köztévé" salakja. ("köztévé" alatt értve a médiumok legtöbbjét).

Ferenc pápa -miként lett éppen "Ferenc"( az is beszédes választás), mint jezsuita pap és szerzetes (egyedüliként a pápák történetében), kiadott egy pápai dolgozatot mely a környezetről szól, pontosabban az ökológiáról mint fogalomról, mint állapotról és mint a Gondviselés tárgyáról.

Ezt a témát tűzte napirendjére a Faludi Akadémia a Horánszky utcában.
Sok előadás hangzott el tudósoktól, szakemberektől, papoktól származóan.

A pápai dolgozat (levél) címe Laudato si.

Véletlen-e a dolgozat címe? Nem véletlen, mert Ferenc pápa Ferenctől, idézett. Assisi Szent Ferenctől tudniillik, aki a mindannyiunk által ismert Naphimnuszának bekezdőit is így vezeti be: Laudato si Domine (Áldott légy Uram).

Fontos mondat íródott le az előadáson: "Minél üresebb a szív, annál nagyobb szükség van Jézusra".

És a mi szívünk sokszor üres. Sok szóbeszéd elfér benne (feleslegesen) nem hagy helyet másnak, mint elhangzott: Jézusnak.

Rendetlen a mi ragaszkodásunk. Rendetlen, amikor ragaszkodik a tömegmédiumok közbeszédéhez.
Rendetlen amikor nem ragaszkodik őseink hangjához, amikor elfeledjük anyánk nyelvét, nemzetünk nyelvét, hazánk sóhaját és betöltjük az űrt azzal a "szecskával" amiről Nóbel díjas tudósunk is óvott bennünket.

Úgy teremtette Isten a világot, hogy abban harmónia legyen. Lenne is, ha az ember a környezetét nem tenné tönkre.
A harmóniában összeolvad az ember a természettel (végső soron eggyé lesz Teremtőjével) a diszharmóniában felbomlik az egység és az elszabadul, talaját vesztett ember, mint kormányos nélküli hajó a tengeren, sodródik a nagy vízen, a az élet óceánján.

Ma a közmédiumok gazdaságról beszélnek, termelési viszonyokról, szinte termelési jelentés minden hír, kommentár, politikusok, újságírók kerekasztalán elhangzottak torz módon, sajátos értelmezésben, melyek mindig csak egy felé mutatnak más felé, másik felé soha.
Bálvány lett a gazdaság és bár úgy tudjuk a gazdasági ismeretink révén, hogy meghatározó módon befolyásolják ezek az ember életét (nem a jólétét!) , a bűn struktúrálisan jelenik meg benne, mert önérdek és nem a közérdek, főleg nem a közjó irányítja azt.

Az ember már sajnos azonosítja magát a gazdasággal, de abban mindenképpen, hogy magát, saját magát helyezi előtérbe, az első helyre.
Mindennek eleje és veleje a gazdaság - szinonímájaként, mindennek eleje és központja az ember. Nem az EMBER, hanem én, (az ember) és minden jelentéktelen a számunkra ha nem bennünket szolgál. (csak esetleg a másikat).
Bálvány lett a gazdaság, miként bálvánnyá teszi magát is az ember, önmaga bűnévé válva.
Ez a bűn nem csak véletlenszerűen jelenik meg bennünk, vagy sporádikusan, elszórtan, hanem struktúráltan, vagyis egész lényünk részévé lesz. Részévé, struktúrájává az embernek, mint a látás, a hallás, az emésztés. És sajnos a gondolkdás.

Úgy vizsgáljuk már a világot, osztályozzuk, minősítjük, hogy szolgál-e bennünket. És eléggé szolgál-e?

A magát a saját önmegvalósításra szakosító ember elfelejti a szolgálatot. Mások szolgálatát. Öncélúvá válunk így, akik pusztító osztályozásunkkal mindent tönkre teszünk. Tönkre az emberi kapcsolatainakat és tönkre a természetet is, a környezetet is (mint hűtlen cselédet), mert mindenek központjaként és uraként képzelő énünket csak a dicséret és elismerés hangja illet csak bennünket.

Csendesedjünk le. Álljunk meg, szemlélődjünk és tartsunk önvizsgálatot. Mondhatnám talán, hogy bűnbánatot.
Ennek itt van az ideje. Éppen most, amikor a világ hangoskodásra csábít bennünket hálára kötelezettként a csendért forduljunk magunkba.

XVI Benedek pápa klasszikussá váló figyelmeztetése: "A külső sivatagok azért vannak, mert szétterjedtek a bennünk lévő belső sivatagok".

A mai közbeszéd sivatagos. A mai közszolgálati médiumok és a kereskedelmiek is, beleértve az internetet is lelki ariditást, lelki kiszáradást okoznak így nem lesz táptalaja a másképpen szólónak és másképpen beszélőnek.

Az ember mérhetetlenül és mértéktelenül herdálja kincseit, ajándékban kapott környezetét.

Vannak jó példák is persze amelyek éppen ennek ellenkezőjét bizonyítják. Egy személyes ilyen példát mondok el az alábbiakban.

Egyik harmadikos gimnazista lány ismerősömmel esett meg, hogy édesapja, kedvezni kívánt neki, behívta őt az egyik divatházba. Kislányom -mondta neki- válassz magadnak ruhát.
Sok szép ruha volt ott, -mondanom sem kell.
A harmadikos gimnazist lány vonakodva lépett be az üzlet ajtaján és meg is állt az ajtó előtt. Riadtan tekintett körbe és kérte édesapját, menjenek ki a boltból. Miért nem választottál magadnak ruhát -kérdezte az édesapa.
A kislány -aki csinos is, jól is tanul az iskolában, egyébként szépen ízlésesen öltözködik mindenkor- azt mondta köszönöm szépen a meghívást, de én inkább veszek magamnak használt ruhát, mert kár a környezetet szennyezni ennyi ruha legyártásával.

Isten művének inkább legyünk a védelmezői mint az elherdálói.

Széttöredezett életmódokat bizonyít az a sok felesleges árúbőség ami körbe vesz bennünket.

A szó-felesleg és az árú-felesleg az ökológiai tisztaságnak a beszennyezői.

Mi viszont a kezedetekkor épen, egészségesen és egybenlévőként kaptuk a környezetünket Istentől.

A mindennapokban a kis dolgokban )meg a nagyokban is) kell őrizni a környezetünket, mint pl a

- renddel, amit magunk körül teszünk, beleértve az anyagi takarékosságot és a szóval (de nem a gondolattal) való takarékosságot is

- vigyázunk testi egészségünkre, lelki életünkre, becsületünkre és mások becsületére

- szeretettel bánunk az emberekkel, kivált a szegényekkel, öregekkel, betegekkel

-nevelési elveinkben a kimélet és a gondoskodás első helyen legyen

- környezetünket az ajándéknak kijáró tisztelettel vesszük át és így is adjuk tovább

Személetet váltunk.

Eddig úgy tudtuk (így mondták, tanították) nekünk, hogy a gazdasági fejlődés a legfőbb jó az életünkben, melynek középpontjában vagyunk és bármi áron megszerezve is birtokoljuk, most ezzel szakítunk, és azt mondjuk, hogy a legfőbb jó a közjó (ami másnak jó) szolgálata, mert jól tudjuk, hogy a gazdasági válságok mindig az emberi értékrendek változásainak a következményei, melyek közül egyik legfontosabb, az etikai válság és ennek romboló hatása.

Laudati si Domine (Légy áldott Uram) a mi megváltozott és feléd forduló életünkben!