Az ember és az "ő" fontossági sorrendje

Mi a fontos, mi kevésbé az, mi nem fontos nagy kérdésekre adandó válasz az emberi cselekvésből nem igen olvasható ki.

Mert mi a fontos? Az a fontos a ma emberének -elsősorban- ami hír. Hír-értékű.

Mit tegyél, mit ne tegyél, hogyan lásd ezt vagy azt a dolgot, miként vélekedj politikáról vagy egészségről, netán a világról, az nem nagyon fontos.

Az ember úgy él, mintha örök élete lenne itt a földön, éppen abban a státuszban amelyben van.

Az emberiség sorsát a gondolkodók viszik tovább, de ebből a "fajtából" kevés van.

A mai nap olyan, hogy illenék az embernek néhány percet fordítani arra is, milyen sors vár rá, tovább megyek, milyen volt az ő előélete -legalább a fantázia szintjén- és mi lesz néhány év vagy évtized után, amikor eljön az utolsó földi órája.

Ma van a Föld napja. Ez kimerül jobbára annyiban, hogy hol, kivel és milyen körülmények között szedjük össze a szemetünket, amit szétdobálunk, holott ezt szét sem kellett volna dobálni. De akkor mi lenne azzal az idővel amit a szemét szedésére fordítunk?

Ha a környezetünket úgy fognánk föl, mint az életünk során kapott legszebb ajándékok egyikét, akkor vigyáznánk rá.
Akkor nem kellene szemétszedéssel tölteni a napot ma sem. Ehhez viszont más életet kellene élnünk.

Az ember egyik legnagyobb hibája, vagy bűne, hogy eltékozolja elpazarolja azt a kincset amit számára sokmillió évek alkottak, készítettek, amit sokan óvtak, dédelgették és örültek annak, hogy a Világegyetem nagy egészében egy parányi pont van, ahol emberek laknak.

Mert nem volt mindig így!

Valamikor a Világegyetem egy elképzelhetetlen kis pontba sűrűsödő anyag volt.
Ez még azt megelőzően történt, hogy létrejött volna a Teremtés.

Ez a -nem is tudom hogyan érzékeljem, hogy el tudjuk képzelni- pici, a tű hegyénél is kisebb "kiterjedés" volt a Világegyetem.
Ebbe "csücsült" az anyag, a százmilliárd fényévnyi távolságokig kiterjeszkedő világmindenség minden eleme.

El tudjuk ezt képzelni? Nem tudjuk valószínűleg, de olvashatunk róla és a relativitáselmélet megalkotását követően tudományosan meg is magyarázható.

Hogy hol van Isten ebben a szédületes, emberi felfogást meghaladó világban, a "tűhegy" melyik részén, az még okoskodással sem kérdezhető meg, mert a "tűhegyet" is ő alkotta.

Volt hát a nagy "BUMM" a tűhegynyi anyag szétfröccsenése és lett belőle a számunkra elképzelhetetlen Világegyetem, idejével és anyagával egyetemben.

Ez az anyagi világ mérhetetlen, elképzelhetetlen távolságain belül van a mi parányi életterünk, a Föld.

A fény egy másodperc alatt kétszáz ezer kilómétert tesz meg. Míg becsukom a szemem és azonnal ki is nyitom, ez alatt a fény hétszer kerüli meg a Földet.

Egy perc alatt ennek hatvanszorosát teszi meg, egy nap alatt a szorzat 24-szeresét.
Ha ez a fénysugár (foton) egy évig száguld a világűrben, akkor azt egy fényévnyi távolságnak mondjuk.

Sok milliárd év szükséges ahhoz, hogy a most (vélhető) csillagtestekből kiinduló fény hozzánk eljusson.

Ha látunk egy hunyorgó csillagot az éjszakai égbolton, akkor ez a fénysugár ami a szemünkbe jut, több tízezer éve száguldozik (200 ezer km per óra sebességgel), hogy bennünket megörvendeztessen a fényével.

És ha született a Világmindenség a Nagy Bumm--al akkor meg is fog szűnni a Nagy Reccsel.

A világ teremtését sok szép képpel ábrázolja a képzőművészet és könyvtárnyi irodalommal magyarázza a tudomány.

Az Isten léte ebben a folyamatban a hívő embernek nem kérdéses.

A világ ma is mozog, óriási sebességgel távolodnak egymástól a csillagrendszerek. Ha a távolság akkora lesz, hogy az anyagi világ részecskéire nem hat a gravitáció (ami összetartja a világmindenséget), mint pl nem hat a mágnes a szögre ha nagyobb távolságra visszük tőle, akkor a világ anyagi szerkezete összeomlik.

A tudósok egységesek ebben a kérdésben ma, és egységes a hit, az Isten-hit is, mert Szent Ágostól, vagy Szent Tamástól átvéve, a végső mozgató mégiscsak Ő, az Isten.

Amíg mi kényünk-kedvünk (értsd alatta butaságunk és felelőtlenségünk) eredményeként szennyezzük a bolygónkat, hozzá segítjük ahhoz az állapothoz, hogy a "Nagy Reccs" beállta előtt az ember, mint élőlény eltűnjön róla.

Tehát amikor most zöld zsákért jelentkezünk, hogy majd ebbe összeszedjük a szemetet, lássuk be azt is, hogy míg szelíd símogatással nyugtatjuk a földünket a gondoskodó ember igyekezetével, addig a jövő évi zöld zsák igényléséig még ennél is több szeméttel fogjuk károsítani.

Nem kellene inkább megállni ma egy-két órára és azon elmélkedni, mi is az ember helye és főleg mi a szerepe az Univerzumban.