Demonstráció tanulságokkal

Egy, intellektuális és aktuális szempontok alapján is kitűnőre minősíthető, így mérlegelendő, így minősíthető összejövetelre voltam hívatalos.

Az előadók többnyire angol nyelven beszéltek, de kitűnően tolmácsolt az a fiatal ember akit melléjük rendeltek.

Az egyik szónok nyugat-európai volt, a másik nem is Európából jött, de voltak magyarok is, -legfőképpen illusztris emberek akik szintén szóltak.

Nem lesz könnyű téma amit elmondok -előre bocsátom- de maga a demonstráció témája, tárgya sem volt könnyű.

A térfoglalásról szólt, katonai hadműveletekről és a terrorizmusról.

Azért osztom meg az élményemet, mert nagyon mélyen él bennem (is) -miként minden jó érzésű emberben az orosz emberek elleni merénylet melyet a minap hajtottak végre tadzsikok vagy pontosan kik, talán még nem is lehet tudni.

A másik pedig az, hogy Virágvasárnap van, a nagyhét előnapja ami a kereszténységnek is az egyik legtöbb megpróbáltatást jelentő időszaka volt, Jézus halálának bekövetkeztével.

A konferencia egyik előadója azzal fejezte be mondandóját, hogy felidézte a Bibliából (Ószövetség) Eszter királyné történetét.

Ez annyira ismert történet, hogy bátran hozakodom elő vele mert tudom, sokan ismerik.

A lényegét azért néhány gondolattal összefoglalom.

Volt egy nagy uralkodó (Alhasvéros) akinek a hatalma és a vagyona Indiától Etiópiág tartott.
Az uralma alatt nem csak nagy vagyonok voltak, de sok nép is tartozott hozzá. Sokféle náció. Nem is tudta talán, a népeinek számát.

A korábbi időkből Babilóniába hurcolt zsidók egy része is (Nabukadonozor király legyőzi Júdeát) ezek között volt.

Minden részletezés nélkül mondom, hogy a király egyik főembere megharagudott a zsidókra és kérte a királyt, hogy ezt az engedetlen népet pusztítsa el.

A király -tudósok és a vének tanácsára- törvényt is hozott erre, vagyis a zsidók kiirtására.

Amikor ezt megtudta a zsidó közösség vezetője, hogy a népét elpusztítják a király parancsára, az egyik szép termetű zsidó nőt (Esztert, aki gyámsága alatt állt) arra kéri, hogy mint a király háremének első asszonya -valójában királyné- legyen hatással a királyra, hogy a törvényt vonja vissza.

A korabeli "jogrend" szerint a király által hozott törvény örök időre érvényes és visszavonhatatlan.

Eszter jó diplomata volt, népéhez mindig hű zsidó, végül eléri, hogy egy másik törvény is szülessen, ami a zsidók élethez való jogát mondja ki és ennek biztosítására éppen egy zsidó embert (Mardokájt az ő gondnokát)) bízta meg.

A végkövetkeztetése mára vonatkozóan az volt a szónoknak (egy holland diplomata és üzletember), hogy a zsidók elleni terrorcselekménynek az alapja ez a régen hozott törvény, melyet az iszlám világ indít és folytat, ma is érvényben van. (Ami persze egy történelmi nonszensz)

(Csak megjegyzem, hogy ajánlom Eszter könyvének elolvasását mindenkinek, mert a történet itt azért nem ért véget, ezért még tágabb képet kaphatunk a mai események horizontjáról, ha a részleteket is megismerjük.)

És még egy dolog kedves Barátaim!

Olyan nehéz, de egyben felemelő hét következik ránk. A nagyhét.

Nem mondom, hogy tekints vissza a nagybőjt eddigi idejére, hogyan töltötted, hogyan jutottál el a ma napig mert ezt nincs jogom firtatni.

De bárhogy is volt, a nagyhét még mindig előttünk van, hogy olyan örömmel és méltósággal éljük meg a húsvéti ünnepet, ahogyan azt egy keresztény embernek meg kell élni.

Elmondom például azt, hogy Joseph Ratzinger (ahogyan megismertük XVI Benedek pápa) a Názáreti Jézus című könyvében milyen csodálatos történelmi látásmóddal adja vissza mindazokat az eseményeket ami a tanítványok magatartásáról szól, mindazt ami Pilátus előtt, a kihallgatáson történt, felvillantja a "tanítvány" személyét, (akit ismert a főpap és aki bevitte az udvarba Pétert), olyan emberi és egyben transzcendens mélységig juttatja el az olvasót a néhai pápa, ami hozzásegít mindenkit aki ezt vagy hasonló könyvet olvas a húsvét igazi készülődéséhez.

Ma több vérpadot ácsolnak a világban mint ahány templomi szószéket.

Ma több sekélység terjed a világban (és önt el mindent) mint ahány jézusi ige érinti a füleket.

Ma több a locsogás-fecsegés a világban mint a mély és tartalmas hallgatás.

Ma egyre kevesebb örök élet ige jut el az ajkakig mint amennyi harsány reklám.

Ma több a világi program mint kellene, hogy legyen.

Ma többen mennek Damaszkusz felé mint ahányan megtérnek az úton.

Ma a világ nem jó irányba megy.

A nagy gondolkodó tudós Einstein, aki a tárgyi világban folyó eseményeket - ha igaz a tér, az idő és az anyag (energia) hármas egysége egy képlettel megfejtette.
Ő mondja a kozmosz létéről és működéséről, hogy "az Isten nem játszik kockán". Nem reszkíroz, nem szerencsejátékos hanem mindennek oka van és következménye is.

Ma támadják Einsteint is -és a tudománynak ez a feladata, a sajátossága. Egyformán igaz a mondás: hiszek tehát vagyok, kételkedem tehát vagyok. Ez viszi előre a tudomány világát.

De hogy a mikrokozmosz(ok) és a makrokozmosz(ok) világa csak az Isten erejében fejthető meg, a mai napig cáfolhatatlan maradt. És maradni is fog.

Hát mi, egyszerű emberek, akiket a kegyelem hozott a világba és tart meg és ment is meg a kárhozattól, hát mi mást tehetnénk, mint megünnepeljük annak győzelmét (igaz szívvel és méltósággal) aki a földre küldte a megmentésünkra a Fiát.