Ünnepelünk? Ünnepeljünk!

Nagy napra, nagy ünnepre készülünk. Március 15-e megünneplésére.

És ha igen, tegyük ezt méltósággal, szívvel-lélekkel, úgy mintha mi is ott lennénk a történelmi színtereken. A székesfővárosban, vagy a csatamezőn. Vagy ott lennénk az adakozók között, akik életük és fiaik élete mellett odaadták a hazának minden mozgatható kincsüket.

Ünnepeljünk részvétellel, szívünk diktálta érzelmekkel, magyarságunk minden szabadságért pompázó rezdülésével.

De ne emlékezzünk meg mert ez ilyenkor így szokás! beidegződéssel. Ne frázisokkal, a hétköznapokon ezerszer elismételt gondolatokkal. Álszent kitalált szóvirágokkal mert a hősök, a szabadságért meghaltak és szenvedők emlékét sértjük meg ezzel.

Én is készülök az ünnepre. Minden nap. Egy-egy sóhajjal, szívből jövő imával. Elhatározással! Hogy magyar vagyok, magyarnak születtem és magyar akarok maradni. Minden körülmények között. A magyarok Istene segítségével. Aki égnek is, földnek is, a történelemnek is Ura!

A mai "imádság" egy halványra sárgult kis irka-szerű füzetből való.
Erdélyben találtam rá, egy ottani néprajzos gyűjteménye. Néhai Seres Andrásé.
A címe: Szemtanúk vallomásai az 1848-49-es szabadságharcról.

Változatlan formában adom tovább. (Részletekben, szó szerint)

"1848-ban egy szabadsági eszmékkel tölt levegő futja keresztül, ennek mint az epemirigynek senki és semmi nem állhatván ellen, még a muszka sem száz ezer kozákjaival -napi események ránk béfolyólag.

Ezen évben Franciaország a béke királyt, Fülöp Lajost, az alkotmánrontót február 23-án elkergeti és Köztársaságot alakít Lamartine ideiglenes kormány minister elnöklete alatt.

Magyarország rendei országgyűlés lévén Pest megyei követ Kossuth Lajos indítványára és munkássága után egy kérelmet küldenek Bécsbe, ötödik Ferdinánd magyar királyunkhoz, kérve mártius 3án és intve, hogy nálunk és minden örökös tartományainak alkotmánt adjon, erre 13-ik Mártiusba kiüt Bécsben a forradalom és Ausztria magának Császárjáról felelős ministériumot erőszakol jogszerűen, nem tudom meddig tartott.-
Ezt követi 15 Mártius Magyarország szabadságának legnagyobb napja.
Pesten a Nemzet minden vér nélkül kivívja a Sajtószabadságot.
A politikai foglyokat kiszabadítja, a közteher viselést, testvérséget a törvény előtt kikiáltja, a hon védelmére a nemzetőrséget felállítja, -mindezeket Magyarország gyűlésünk komoly elhatározásából Felséges királyunk megerősíti és a Magyar független felelős minisztériumot, István főherceg ország nádora erélyes közbenjárására Budapestre teszi.

Miniszterelnök: gróf Bathyányi Lajos, belügyminiszter
Közlekedési miniszter gróf Széchenyi István
Pénzügyminiszter Kossuth Lajos
Hadügyminiszter Mészáros Lázár
Igazsűágügyminiszter Deák Ferenc
Ipar- és kerekedelem ügyi miniszter Klauzál Gábor
Nevelési és oktatási miniszter báró Eötvös József
Jogok minisztere hercegEsterházi Pál

A magyar országgyűlés az úrbéri viszonyokat megszűnteti, minden népeket a haza polgárává emeli, Erdéllyel az unióba egyre munkál a minisztérium.

A Bizottmány teendői közé tartozik:
1. Megmagyarázni a népnek, hogy a nemzetőrség még ma csak önkéntesekből íródik, tovább is aki bé áll, azok az egyéb szolgálat le nem marad, valamíg az ország törvénye kinek-kinek körülállását minél előbb ki nem hirdetendi.

2.Figyelemmel lenni a bévétel az olyanok iránt, kik ma fogadott béresek, kocsisok, zsellérek,kik mindennapi kezemunkájukkal keresik kenyereket, ezek felmentődnek bizonyos ideig, mert formaruhát magoknak és fegyvert nem állíthatnak.

3 Olyan rosszindulatú emberek, kik tolvajok, gyilkosok, égetők, ha helységünkben találtatnak meg, míg magukat meg nem jobbítják, a nemzetőrségtől távol tartassanak.

A nemzetőr kötelességei (folytatjuk)