Iliász tanár úr itthagyott minket

Éber alvásban minden neszre reagál az ember.
A telefon tolakodó csengetésére pedig kiváltképp.

Rossz hírt mondtál Sanyika, de köszönöm, hogy tudattad velem.
Kollégám volt akkor is, ha az iskolában nem dolgoztunk együtt valójában csupán egy kis ideig. Tanár volt, a lelkiismeretesek közül való.

Szigorú ember nehéz szemüvege mögött, tekintélyt parancsoló. Deákferenci bölcsességgel bírt (és alkattal) de Petőfi Sándor lobbanékonysága volt benne. Mert mi mással, ki mással tegyem hasonlóvá a tanításra szegődött embert, a pedagógust mint nemzetünk nagyjainak egyikével - másikával.

Meghalt az éjszaka Alekosz Iliász tanár úr!

Döbbenetes a hír. Még viszonylag fiatal (nyugdíjas) tanár társa Nagy István után nem sokkal távozott közülünk. Ez jutott elsőként eszembe.

A tragédia nem jár egyedül. Fogynak a dányi tanárok, szomorú mementójaként a tekintélyét vesztő szakmának. Tekintélyét úgy vesztő szakmának, hogy közben az áldozat érte nem csökken. A pedagógus áldozata, életének odaadása a magyar ifjúságért, a dányi ifjúságért. A tekintélyét a társadalom elveszi tőle és értéktelen magát pusztító világra cseréli.

Magyar ember voltál Iliász mindannyian tudtuk, láttuk és egyben származására büszke görög. Méltán.

A nemzetsége alig háromnegyed évszázada telepedett le hazánkban. Menekültek voltak, a polgárháború menekültjei.
Magyarrá váltak viselkedésükben, gondolkodásukban, munkájukban de ősi kultúrák és tudások emlékét hordozták magukban kitörölhetetlenül, örök érvényével a tisztaságnak, a józanságnak a bölcsességnek és tudománynak Pytagorászi megrendíthetetlen alapra építve az életet. Szilárd pontként a térben ahonnét még a Föld is kibillenthető sarkából.

Jó barát is voltál, hűséges társa feleségednek, jó szülő, gondoskodó apa.

Községünket, az itt élő embereket, a tanítványokat szerzett jogként sajátjának tartó ragaszkodással szeretted, minden feladatra kész voltál jelentkezni és minden vállalt feladatot becsületesen ellátni.
Tiszteltek pedagógus társaid, szerettek is éppúgy mint a tanítványok szülei éppen úgy mint maguk tanítványaid is.

Ősi födek kultúrája sugárzott életedre, keresztény alázattal viselted az élet terheit, derűs nyugalommal a nehézségeit.

Kimért sorsok útvesztőiben találtál végleges hazára községünkben, kísérjen a mi megbecsülésünk, szeretetünk, köszönetünk mint
életedben úgy halálod után is egy boldogító, örök, minden jóravaló embert befogadó közös birtokba, az Isten országába.

Isten veled.
Reqies cat in pace.