Száz esztendő

Vannak üdítő pillanatok, azt is mondhatnám, hogy komolyságában a húsvét előtti 40 napban, a nagybőjti időbe illő.

Száz éve költözött ugyanis a Premontrei rend Magyarországra.
A rend tagjai pasztorációs munkát végeznek éppen úgy mint a rendbe nem tartozó papság, ugyanakkor tanító rend is, iskolafenntartó.

Régen tudjuk mi ezt. Korábban ezért mentünk Jászóra, a Felvidék egyik rendi központjába Dányról, aztán hívtuk meg egy előadásra Dr Fábri Mihály tanár urat -emlékszünk mindannyian ezekre az időkre, akik a dányi népfőiskola programjaiban részt vettek.

A Magyarországra költözés centenáriumi ünnepségét Gödöllőn tartották február utolsó napján.
A Királyi Kastély barokk lovardájába egy kiállítást rendeztek ebből az alkalomból és hívtak ennek megnyitójára sok embert, ennek révén mi is ott voltunk ketten és még egy dányi fiatalember aki Gödöllőn lakik. Akiket láttam a tömegben.

A kiállítást Gödöllő városa, a Premontrei rend, a Királyi Kastély és a Gödöllői Múzeum példás együttműködése révén láthatjuk.

A megnyitón, mint ilyenkor lenni szokott kultúrműsor mellett beszédek hangoztak el.

A műsor a Premontrei Szent Norbert Gimnázium és Iskolaközpont énekkarának előadásával kezdődött. Mondhatom vastapsot ki is érdemelték.

Aztán Balogh Pius, a Gödöllői Apátság főpapja beszélt a kezdetekről. De leginkább arról, hogy ez a rend és iskolái milyen értéket képviselnek hazánkban, milyen nevelési elvek mentén folyt az oktatás míg be nem szűntették a rendet, és folytatódik napjainkban is.

(Csak közbevetem, hogy a rend gimnáziuma a mai Agrár Egyetem (mostani nevén MATE) épülete volt, és a múlt század első felében, sőt negyedében dányi kisdiákja is volt (aztán nagydiák lett, maturált vagyis érettségi vizsgát tett, jogi egyetemet végzett) a "Dóczimáté" családba tartozó Dóczi András. Ma is van a gimnáziumnak dányi diákja -volt is- sőt tanára is, aki ennek a Dóczi Andrásnak rokona is, mert a testvérének (Dóczi Erzsébetnek) a dédunokája.)

Visszatérve a rend történetére, az újraalakuláskor, vagyis a rendszerváltás után (végre egy dicsérendő dolog a rendszerváltás kaotikus történetéről) Gödöllőn Piarista Perjelség jött létre (Perjel vezette az intézményt) aztán néhány éve apátság lett, ennek vezetője Pius apát úr.

Az emblematikus elődökről szólt beszédében nagy elismeréssel, így Takács Menyhértről, aztán a gimnázium első igazgatójáról Fényi Ottóról (akit magam is ismertem), és dicsérően meg is jegyezte, hogy a gimnázium hű a jelszóhoz: Venite Vincis, ami örömteli, boldog győzelemként fordítható talán.

Gödöllő polgármestere, Gémesi György személyes élményeivel kezdte beszédét és említette, hogy Gödöllő "szabad" városában a különböző középiskolák jól megférnek egymás mellett. Így a premontreiek mellett a református egyház által fenntartott líceum (dányi diákokkal), az állami Török Ignác Gimnázium (dányi lakóival) és mindezek az országos rangsorban is előkelő helyen állnak a diákok teljesítményét figyelembe véve.

A kastély vezetője azt hangsúlyozta, hogy minden kiállításnak három fő ismérve van, vagyis inkább követelmény vele szemben.
Az egyik, hogy értéket közvetítsen.
A másik, hogy érvényes legyen.
A harmadik, hogy érdekes legyen.
Mint mondotta, a kiállítás mindhárom szempontnak megfelel.

Végezetül a Múzeum igzagtaónője beszélt, mint a tásszervek egyike. Kerek, "gondozott" (talán ez a legjobb szó a minősítésre) beszéde ötvözte a szakmát éa hétköznapi nyelvet, és nagyon frappáns latinul mondott idézettel zárta a beszédét.

A Váci Egyházmegye helyettes püspöke, Dr Varga lászló atya, Vécsey László országgyűlési képviselő és számos rendbéli főpap, lelkész volt együtt a szépszámú közönséggel.

Ajánlom mindenki nek aki meg tudja tenni, látogasson el a kastély lovardájába, nézze meg a kiállítást.

Sokszor gondban vagyunk talán, milyen méltó eseménnyel gazdagítsuk a nagybőjti készülődésünket. A kiállítás egy ilyen alkalom.

Éljünk vele!