Folyamatos emlékezés, Árpádházi Szent Margit ünnepére

Január 18-án ünnepeljük Árpádházi Szent Margitot. Ma, ennek az "előnapja" van, nem estéje hanem a reggeli órákban való rá emlékezés.

A dányiaknak különösen nagy okuk van a megemlékezésre, -tudjuk mindannyian- mert szorosan kötődik községünk 750 éves múltjához. Az ő koporsója mellett nyert csodával határos gyógyulást egykori elődünk, ennek a községnek lakója,akit Benedictus, vagyis Benedeknek nevez a nápolyi Boldog Margit (ma már Szent Margit) legendájának írója.

Árpádházi Szent Margit élete nagy tanulság lehet nekünk. Nem mondom, hogy követendő is minden mozzanatában, minden percében, mert a mai halandó embertől ilyen már nem kérhető. Mondom, a halandótól, a hétköznapitól, a magunkfajtáktól, mert annak minden perce a szolgálatról szólt, az önfeláldozásról, az élet teljességének szent megvalósulása volt és mi, mai emberek nem tartozunk az áldozatvállalók közé. Olyan mértékben, mint Margit, biztosan nem, akinek jelmondata:
"Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni."

Különös égi gondoskodás volt a dányiak felé, hogy Benedek gyógyulásával mutatta meg nekünk magát a hozzá fordulónak, a négy napon át örökös imádkozásban őt kérő beteg embernek a szent, és általa nyert jutalom volt az Isten kegyelme.

A középkorban élő ember, így a 13-ik századi magyar is, dányi is mérhetetlen szenvedésnek volt kitéve.

Az 1200-as évek kérdése így tevődött fel országunk népének: megmaradni vagy örökre elveszni.

Sorskérdés volt ez, igazán a lét és a nem-lét határán. A megmenekülésünk történelmi szempontból ítélve a király, Szent Margit apja, IV Béla második honalapításaként maradt meg az emberek emlékezetében, de az igazi megmenekülést mégsem ez jelentette.

Az igazi megmentője ennek a hazának mindig is az oltalmazó szent szeretet és tisztelet volt.

Ezt bizonyítja Benedek kitartó imája és ezt a megannyi magyar szent élete, ezt bizonyítja a mi elődeinknek, apáinknak dédapáinknak, minden jóravaló dányi embernek a hűsége és a töretlen hite.

A kitartásban jelenik meg a még legtisztább erény is. A kitartásban, amelyiket a hit táplál.
A hit táptalaja a meggyőződés, a szent törvények szerinti élet, hogy mindig a lényeget lássuk, sohasem a talmi csillogót, a messzire szálló hazug szót.

Árpádházi Szent Margit csillag-ragyogású élete vezesse a dányiakat is. Nem csak a mai napon, hanem életük minden napján.

És akkor élni fogunk. Akkor lesz életünk sikeres és boldog is, ha a szolgáló szeretetünkben Szent Margit hűségének dicsfénye ragyog, akkor ha erőnket a szent bizalom táplálja.

A Dányi Sebestyén Alapítvány (és népfőiskola) nevében holnap, január 18-án délután fél öt órakor gyertyát gyújtunk Szent Margit szobra előtt.

Azért ezt a módját választjuk a megemlékezésünknek -éppen úgy mint az elmúlt években- mert e gyertya lángjának fényével és melegével üzenünk ennek a "dányi" szentnek, hogy Benedek ősünk iránt megmutatott szeretetéért hálásak vagyunk és kérjük imáját a községünkért, annak minden lakójáért és jóindulatú kezdeményezéseiért.